Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Bronzkori áldozati állvány Regölyből

Az öntött, enyhén nyomott gömbtestü fej törésvonalán lem széles sávban függőleges, 3 mm széles beirdalások futnak fogaskerék-szerűen - körbe. Alatta és felette két, szimmetrikusan körbefutó vonalak között elhelyezett, 4-4 mm széles, szinte zsinegutánzatú, szintén függőlegesen finoman bevagdalt borda van. A gömb tetején egy kis kiugró, profilált gyűrű veszi körbe a lyukat, melybe a szárat tűzték. A lyuk körüli résznek ezzel a kiképzésével rejtették el a félgömbösre szegecselt, kissé a gömb fölé emelkedő szárvég rögzítésének a nyomát. A röntgenfelvételen jól látható, hogy a gömb vastagfalú, üreges öntvény. Átmérője 4,9 és 5,05 cm között változik, magassága pedig 3,5 cm. (1. tábla 1-2., 2. tábla 2-3, 8.) A lefelé fordított gömbszelet alakú galléron a szárhoz tapadóan négy trapézalakú, 1,2 cm széles, szimmetrikusan elhelyezett áttörés látható. Az áttörések alatt négy esetben ugyanolyan méretű kis lyuk látható, mint amilyenekbe a peremen lelógó hat lánc legfelső szemét is fűzték. Kézenfekvő lenne további lecsüngő alkatrészeket feltételezni, azonban ezekbe a peremtől túl távol eső elhelyezkedésük miatt nem lehet láncszemet akasztani. Jelenlétük valószínűleg egy, a gyártás során elkövetett tervezési hibára utal. Ezt erősíti aszimmetrikus elhelyezkedésük, valamint az, hogy az egyik lyuk csak részben készült el. A gallér átmérője: 5,22 x 5,28 cm, 1,4 mm vastag anyaga öntöttnek tűnik, a készítésének módjáról biztosat csak metallográfiai vizsgálat alapján lehetne mondani. (1. tábla 3.) A lelógó láncokat a gallér peremén szabályos közökben elhelyezett lyukakba rögzítették. A lánc kialakításának, felfűzésének menetére utalnak a szemek egymáshoz hajlított végein jól látható kis ferde síkú szerszámnyomok. Ezek egyértelműen arra mutatnak, hogy a kör keresztmetszetű rúdra spirálisan tekert bronz szálból készített, vésővel feldarabolt láncszemek végét egymásba fűzésük után zárták össze. Az 1,051,08 mm külső átmérőjű láncszemek felületén látható jellegzetes apró, hosszirányú repedések pedig a felhasznált 1,8-2,2 mm vastag, kör keresztmetszetű bronzszál kalapásással történt nyújtására utalnak. (1. tábla 4.) A fűzfalevél alakú csüngőket az utolsó láncszemre fűzték az elnyújtott testük végén lévő karikatag segítségével. A díszek készítésének pontos módját metallográfiai vizsgálatok nélkül legfeljebb csak találgatni lehetne, mert a felszíni nyomok öntésre és kalapálással történt alakításra egyaránt utalnak. A közel azonos forma és méret, valamint a karikatag egységes kialakítása az öntéssel való sorozatgyártásra utal. Azonban a karikatagok nyakrészénél a hátoldalon - két oldalról - enyhén behajló lemez inkább a kalapálással való alakításra mutat. A hosszan elnyújtott testű csüngők az előlapjukon alig tapinthatóan futó kis él miatt enyhén háromszög keresztmetszetűek, hosszúságuk 3,56 cm, szélességük 0,68 cm. (1. tábla 4-5., 2. tábla 3.) Az akasztóhorgot az egyik lánc legfelső szemébe és a horog lemezének a végén lévő lyukba fűzött láncszemmel rögzítették a gallér széléhez. A horog hegyesre kalapált végét félkör alakban a díszítetlen hátlap felé hajlították vissza. Előlapját hosszanti vonalakkal elválasztott, négy sorban futó, a fejen látható díszítéshez hasonló, finoman bevagdalt borda díszíti. A 9,31 cm hosszú, 0,88 cm széles lemez végénél, a horogrész indulásának tövében az anyag jellegzetes kétoldali felgyűrődése egyértelműen utal a kör keresztmetszetű akasztórész kalapálással történt kialakítására. (2. tábla 3., 7.) Az állvány alapját adó szárnak a gömbös fej alatt előtűnő, 0,78 cm átmérőjű részén egy 5,8 cm magas mezőben a testét három, hosszan elnyúló, csúcsával felfelé álló sraffozott háromszög díszíti. Alatta négy, sodrott zsineget utánzó párhuzamos borda fut keresztbe. A folyamatosan vastagodó, 1,16 cm legnagyobb átmérőjű száron 4,5 - 6 - 3,7 cm széles sávban (15-19-13) ellentetten tekert, határozott vonalú, de nem éles bordájú minta látható, mintha magát az alapanyagot tekerték, tordirozták volna. A tárgy ezen részéről vett lenyomaton azonban különösen jól látható, hogy a tordírozást utánzó mintán a bordák nem élesek és nem is folyamatosak, mint a valódi tordirozáshoz használt, előzetesen 4-6-8 szögletüre kalapált alapanyagok esetében, hanem a mintaszakaszok határán megszakad. így egyértelmű, hogy a vizsgált tárgy esetében csak az anyag tekerését utánzó, öntéssel kialakított áltordirozásról van szó. A kiterített lenyomaton jól követhető, hogy mintákat előzetesen egy sík viaszlapon alakították ki kör keresztmetszetű kis pálcák, zsineg és bekarcolások segítségével, amit aztán palástszerüen rádolgoztak a szár vékonyabb magjára. (1. tábla 4-5.) Az áltordirozás alatt ismét négy, sodrott zsineget utánzó párhuzamos borda fut keresztbe, amit három, csúcsával lefelé fordított, 7,4 cm magas mezőben elhelyezett sraffozott háromszög zár. A díszített rész alatt a szár vastagsága 0,69 cm. (2. tábla 5.) Az enyhe ívben meghajló szár vége felett 6,5 cm-re egy 4,5 cm hosszú, közel félkör alakban 1,8 cm-re kiugró rész van, ami után még legalább 2 cm hosszan a tengely irányában folytatódott a szár. A szár végének 8