Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Könyvismertetés - Gaál Attila: K. Németh András: A középkori Tolna megye templomai (Recenzió)

És most térjünk vissza az érdemi rész elejére. A kötelező Bevezetés című fejezetben K. Németh András hitelt érdemlő módon indokolja meg, hogy miért látta egyáltalán szükségesnek e nagy gyűjtő és feldolgozó munka elvégzését. Szavait alátámasztandó idézi nem kisebb kutatók, mint Koszta László, Guzsik Tamás, Marosi Ernő és Engel Pál véleményét a kérdésről. Ezeket nem ismertetem, hiszen nem foszthatom meg a majdani kedves olvasót az első találkozás örömétől. Csupán Marosi Ernő néhány, a falusi templomokról írott sorát idézem: „Azáltal, hogy valamennyi szinte állandóan épül, egyben tükörképei is a falu életének: elárulják, hogy mikor virágzott a falu és mikor szűkölködött, mikor kényszerült hevenyészett tető alá hozni az elpusztult épület üszkös falait, mikor volt viszonylag önálló, s mikor milyen földesúr alá tartozott, milyen vallású volt. " Az ilyenkor szintén szokásos Köszönetnyilvánítás az apró betűs, eldugott lábjegyzetek helyett, önálló alfejezetben való közlése a szerző odafigyelő udvariasságát is bizonyítja. Nem túl gyakori, de jó látni és olvasni, hogy a szakdolgozat témavezetője, a disszertáció opponensei és a könyvvé fejlesztés munkáját akár csak néhány mondattal segítő szakmai kollégák mellett nem feledkezett meg a számítógépes munkák, a digitalizálás, valamint a kötetekhez mellékelt kitűnő CD anyag készítőiről, valamint az anyagi és erkölcsi segítséget nyújtók névsoráról sem. Az ezt követő Előzmények, források, módszerek című második fejezet részletesen foglalkozik a középkori templomkutatás legfontosabb forráscsoportjaival, országos kitekintéssel a középkori Tolna megye egyházaira is vonatkozó forrásokra, a munkájának szempontjait is meghatározó hazai egyházi-topográfiai kutatásokra. Összefoglalja a templomok eddig ismert kutatástörténetét, néhány módszertani kérdést, végül a terület rövid földrajzát, kitérve arra is, hogy mindezek a források megyénkre vonatkozóan léteznek-e és, ha igen mennyire hozzáférhetőek és hasznosak. A középkori írott források: a kiváltságlevelek, urbáriumok, adójegyzékek, adománylevelek, osztálylevelek, határjárólevelek, ítéletlevelek, leltárak és végrendeletek stb. esetében rövid, de lényegre törő ismertetést kapunk az adott forrásfajta jellegéről, s didaktikusán és a nem szakember olvasó számára is élvezetessé téve a leírást, országos, vagy megyei példákkal is illusztrálja az elmondottakat. (Egy érdekesség például, hogy Görbő 1351 -évi határjárását éppen a templom szentélyétől indították el.) Hasonló megoldást alkalmaz szerző a többi írott forráscsoport felsorolásánál is, amely kiterjed az kora újkori, újkori írott forrásokra, a 19. századi statisztikai országleíró irodalomra, a térképekre és képi ábrázolásokra, valamint a földrajzi nevekre. Bizonyságot nyer az, hogy Fényes Elek, Moldoványi József, Haas Mihály, Egyed Antal és Pesty Frigyes ismert munkáiban számtalan témába vágó adat bújik meg, s a térképek, metszctlapok - közöttük a megyei levéltár mintegy 200 térképe,- és a földrajzi nevek állománya is számtalan elpusztult és elfeledett középkori templomra vonatkozóan nyújtott új ismeretet a kutató számára. A fejezet további része a hazai egyházi topográfiai kutatásokkal, valamint az ásatásokon, helyszíneléseken terepbejárásokon és légi fotózáson alapuló régészeti, valamint a korábbi történeti kutatásokról szól. A megye középkorának feldolgozása Kammerer Ernő 19.-20. század fordulóján végzett, hatalmas anyaggyűjtése után elmaradt és csak legújabban készült el vagy kezdődött meg egy-egy résztéma szisztematikus kidolgozása. Ódor János Gábor a 10-11. századi temetőket gyűjtötte össze, Szakály Ferenc kiadta a megye hatósága által kiadott vagy számára írt oklevelek regesztáit, és összeállította a középkori megye tisztikarát, Miklós Zsuzsa pedig feldolgozta a megye középkori várait. Míg e meglehetősen mértéktartó előzmények után a régészeti kutatás az 1990-es évektől napjainkig, éppen K. Németh András, valamint Tóth Endre, Vizi Márta, Miklós Zsuzsa, Ódor János Gábor, Szabó Géza, Tóth Boglárka, Németh Péter Gergely - és hadd ne soroljam tovább munkásságának köszönhetően egyre több templomra, templomos helyre vonatkozó eredményt produkált, addig az idevágó történeti kutatások meglehetősen mostohán bántak megyénkkel. A pápai tizedjegyzékekre és a rendtörténetekre koncentráló korábbi munkák után, a középkori településekről és azok egyházairól Papp Istvánnak a tamási járás középkori történetével foglalkozó munkáját, valamint Sümegi József és Tímár György kutatásait emeli ki a szerző. E témában áttörésként értékeli a pécsi egyházmegye alapításának ezeréves évfordulójára kiadott kézikönyv, valamint az egyházmegyei kézikönyv sorozat első, középkoros kötetének a megjelentetését. Az előzőekből úgy vélem kiderül, hogy miért hiánypótló ez a most megjelent munka. Értékét a fentieken túl növeli az is, hogy K. Németh András a téma kutatásának történetében először vizsgált egy teljes középkori vármegyét. Fontos ez, mert mint láttuk -, a késő középkori Magyarország egyik legnagyobb népsűrűségű és településállományát tekintve a hódoltság alatt az egyik legsúlyosabb veszteséget szenvedett 448