Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

A koppányszántóiak Bécsben voltak egy nemzetközi versenyen, de jártak Londonban is V. György, angol király jubileumi ünnepe alkalmából 1935-ben. 1936-ban a váraljaiak az országos bokréta szervezésében németországi körúton vettek részt július 21. és augusztus 2. között. „Éhbe a csoportba a válogató bizottság kívánságára, a bokréta szereplések alapján, Váralja község bokréta csoportja négy leányt küldött ki. Ezek Jánosi Ilona, Horváth Judit, Polgári Erzsébet és Imrő Erzsébet, a tizenhat tagból álló csoport 21én éjjel hagyta el Budapest területét. Szereplésük első állomása Passau. Innen Hamburgba, majd Berlinbe mennek, ahol a német kancellár előtt is megjelennek. A Váraljáról távozó csoportot azzal bocsátották útra, hogy szerezzenek jóhirnevet a magyar a magyar névnek és dicsőséget a hazának. "~~

4 A berlini olimpián a sportolók mellett népi táncosok is részt vettek, köztük Tolna megyei kiválasztottak is. A Tolnamegyi Újság tudósítója írta 1936. július 29-én: „Lelkes csoportba ütközöm a tamási állomáson. Érdeklődöm: Kik ezek? Olympiai csoport. Középen egy koraősz. művészfrizuráju férfi, mellette Berkes Gábor cigányprímás és bandája: Göndöcs János, koppányszántói Gyöngyös Bokréta büszkesége. Hozzájuk megyek bemutatkozom. Vezetőjük Kovács István koppányszántói kántortanító, az ottani gyöngyös Bokréta megteremtője és csoportvezetője. Kedves, közvetlen ember. Lelkesen beszél, rendezi csoportját, megváltja a jegyet. Beszállunk a hidegkúti vonatba. Lassan döcög a vonat. Beszélgetünk, hogy jutnak ki az Olympiára? Államköltségen. Most Pestre megviink. Utána Berlinbe. Kérdezem: Nincs-e lámpalázuk? Nincs. O mi máisokat szerepeltünk. Egy hónapja Pesten voltunk a Városiban. Nemrégiben Koppányszántón volt Bokréta-nap. Ott voltak a karádiak is, meg a kocsolaiak is. Jól sikerült? Rengetegen voltak. A környéken nem lehetett kocsit, autót kapni, Balatonról, Pestről rándultak le. Külföldiek is voltak. Tudtak velünk beszélni! Tolmács segítségével. Paulini Béla, a Bokréta lelkes vezére köszöntötte őket csekély német tudásával. Nagy derültség közepette jelentette ki többek között, hogy ha még bö 55 évig élne, akkor sem tudna tisztába jönni a der, die, das-szal. Minden Szent Istvánkor felmegyünk Pestre. Immár 6 év óta. De voltunk Bécsben nemzetközi versenyen is 1934-ben. A magyar csoport lett az első. Sőt Londonba is eljutottunk a Bokrétával. V. György jubileumi ünnepei alkalmával Világlátott emberek. Teljes csoport nem vonul fel sehonnan? Nem. Csak a legjobbak. Tolna megyéből honnan vesznek még részt? Váraljáról jön négy menyecske. Jánosi György csoportjából. Mit táncolnak? Üvegcsárdást és kanásztáncot. A váraljaiak is? Igen. Ugyanezt táncolják? Üvegcsárdást és kanásztáncot, de más variációban. Mi a legközelebbi programjuk? Pesten próba. Berkes Gábor és zenekara fog muzsikálni. A híres tamási cigányprímás muzsikált Koppányszántón is. Megtetszett Paulini Bélának. Most kiviszi bandájával Berlinbe. Nagy városokban szerepelt már: Budapesten Hamburgban. Nótákat szerzett és adott ki. Rádióban is játszották. Legutóbb egy operetthez írt zenét. Farkas Imre kedves cikket is írt 'az operettszerző cigányprímásról'. Vele van Hunka János a kontrás, Budi Pál a híres bőgős. Nagy és komoly dolog ez a szereplésük. Nehéz ám az ősi táncokhoz kemény, pattogós, nem cigányos, cifra zenét játszani. Egy> pesti Bokréta alkalmával a hortobágyi csikóstáncos ki akarta verni híres Magyari Imre"' szemét ostorával, mert nem muzsikált kedve szerint. Együtt fog most a cigányokkal játszani Kovács István tanító is, a népi melódiák nagy ismerője és kottavetője. Hidegkúton majd egy órát kell várni a pesti vonatra. Beszélgetek Göndöcs Jánossal. O járja legméltóságteljesebben a csárdásokat és a kanásztáncot. Vele van a kanászbot is. Kosarában a redős gatya, színeshímzésű borjúszájú ing, fekete mellény, csizma. 25-26 éves. Nős. A felesége is bokrétás. Együtt szoktak szerepelni. A magyar ember ősi mozdulatával tekeri ki a bütykös nyakát, törli meg a száját és tisztességtudással barátságosan nyújtja felém: Igyék tanító úr. Elhárítom a megtiszteltetést. Nehezen sikerül. Látom nem érti, hogy valaki ne szeresse a bort. Aztán ő hajt fel a hazai borból. Jó nézni ezt a jóvágású, öntudatos, intelligens magyar fiatalembert. Milyen könnyed, biztos mozgású. És nem hízelkedő. Szép Ígérete a magyar holnapnak. Milyen ember a tanító úr, A mester úr (mert így hívja mindenki) jó ember. Szeretjük. Nagyon barátságos ember. Sokat vesződött velünk. Nincs másoknak ilyen jó mesterük. ""'' csárdást jártak óriási tánckarban a közönség leírhatatlan lelkesedése közben. A magyar csoport ugyancsak nagy sikerrel szerepelt a londoni Albert Hallban tartott táncünnepségen is." Budapesti Hírlap 1935.július. 21.. DEBRECZENI 1956. 103. 2:

4 Tolnamegyei Újság 1936. júl. 25. 8 Magyari Imre (Debrecen, 1894. szept. 10. - Budapest, 1940. ápr. 27.): zenekarvezető, prímás. Hegedűtanulmányait a debreceni konzervatóriumban végezte Füredi Józsefnél. 9 éves korában aranyérmet nyert a budapesti prímásversenyen. 1916-ban Budapestre költözött, és önálló zenekart alakított. 1920-tól haláláig a Hungária Étteremben muzsikált, közben nagy sikerrel vendégszerepelt Angliában, Olaszországban és Hollandiában. Játékát számos hanglemezfelvétel őrzi. Magyar nótákat, csárdásokat szerzett. - MARKO IV. 2002. 401. 22<

1 Tolnamegyei Újság 1936. júl. 29. 349