Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

délben megint reggeli csak éppen villás, ebéd - este, ez kicsit furcsa s az is furcsa, hogy a húson nincs zsír, s a salátán ecet, a leves meg nem is fözödik, a zöldborsó csuszpájz rántás nélkül. Szó, ami szó a második nap már panaszkodtak, hogy megfekszi a gyomrukat a könnyű étel - megfekszi? Akinek még volt, száraz kolbásszal gyógykezelte magát. Illetőleg első nap estebéd után, vagyis kilenckor, ismerkedési est, másnap felvonulás a Hyde parkban, a rengeteg fotoriporter számtalan képet csinál a környékünkön ...De folyvást hatalmas autóbuszok hordoznak bennünket ide meg amoda, ahogy az angol parancs rendeli, egy autóbusz-körűt a City in is át, majd a főpróba. S azon a körutazáson tönkre mentünk. De igaz is ám, előbb jártunk a Westminsterben, láttuk az angol országházat, Nelson admirális szobrát, bronzalakja sok emelet magas oszlop tetejében...S felvirrad csütörtök, este lesz majd az előadás a négyezer személyes Albert-Hall-ban. Cseng a hang: most reggelire cseng. Ejha! Tojás főzve, mint otthon, olyas sonka, szalonna, csak úgy sütve, mint otthon is, a koszt-kvártélyt adó dámák hordatnak ezt-amazt, válasszanak a magyarok, sőt káprázat, paprika az asztalon, s a villásreggelire is kevésbé és jól van, dupla adag bordói vörös és Jancsi nagyot rikolt örömében: - Vivát milédi, csak hordja!...Mire kimentünk a kertbe, ahol minden milédi megtáncoltatódott: Csárdást kellett nekik járni jutalmul, járták, szívesen. Autóbuszra, autóbuszra! - Tenk ju - köszönték meg a legények a táncot. S mentünk az Albert -Hall-ba... Az első előadás végén az összes nemzetek egy angol táncot táncoltak, a másodikon valamennyi nemzet a csárdást. Az angol rendezőség rendelkezésére ...Ez a Regent-parkban történt. A közönség már az utcán, integetnek az autóbuszunk felé, a bokrétások vissza-visszaintegetnek, köszöngetnek és danolnak...Még egy előadás a Regent Parkban, de itt valami hat helyen, minden csoport az egész tudományát előadja...A hét folyamán megjártuk Greenwich-t, voltunk vendégségben gróf Széchenyi magyar követnél, kivittek bennünket a Hampton Court megcsodálására. Szombat este a Horticultural Hall-ban nemzetek bálja...Amikor hazaértünk, az egyik hölgy azok közül, akik a rendezőség részéről voltak mellettünk mind az egész hét alatt, végleges búcsúzkodásban kezd, hiszen vasárnap már elutazunk. Cigarettát ad a férfiaknak, csokoládét az asszonyoknak, leányoknak, a férfiaknak szorongatja a kezét, a nőket sorra csókolja, a szeme könnybelábad és - elfut. Hazafelé. Még egy reggeli, és egy villásreggeli. Villásreggeli után a magyar bokrétások felállnak és eléneklik a himnuszt. A Kolleg két direktornője, két idősebb hölgy már az utcán, és valamennyi milédi aki az ételt hordta, takarított, de az utcának minden házából özönlik ki a lakója. Utoljára állt elő értünk az emeletes vörös autóbusz. Szedjük, védjük a betyárbutort, szálltunk fel, no mindjárt indulunk. S a fehér misszek arca piros lett, indul a piros autóbusz és a misszek elsírják magukat ...A mi asszonyaink is sírva fakadnak, de egyik másik férfi szeméhen is könny, az enyémben nagyon sok. Robog az autóbusz a Viktória-pályaudvar felé. Hát jó flipek voltak ezek az angolok! - mondja egy. - Ezek nagyon jók... - mondják karban. Az állomásra a legfőbb rendezőség három tagja érkezik meg, búcsúztat. Bátai menyecskék odaadják nekik a szalmából remekre font méteres 'gyertyákat', amik nemzeti szinű pántlikával van átkötve, itt parádéra voltak, egyébként arató ünnepi alkalmakkor használatosak. Akik kapják, ugy veszik a karjukra, mint a gyereket. S mondják a: angolok: — Amilyen nemzet földművesei ilyen méltósággal tudnak viselkedni, mint minden temperamentumosságuk mellett az önökéi viselkedtek, az a nemzet csupa gentleman-bál kell hogy álljon. A magyar viselet, táncok pedig 'veiy Beautiful". Robog a vonat - hazafelé...Dowerben újra hajóra kerülünk. A tenger most kicsit hullámzik, mindenki örül a játéknak... Áldott légy Szent István jobb keze, hogy az iránymutató Gyöngyösbokrétát útjára indítottad. Áldott légy: mily különös, talán a világcsoda magyar népművészet - amit már egy időben halottnak vélték - szerettet meg bennünket az egész fehér fajjal ...A bokrétásság csoda? Szó szerint, s nem hitt erejű! "

22

i Bokrétások Lapja 1935. augusztus. - „Magyar siker a londoni néptánc ünnepségen. London, júl. 16. Az angol királynő védnöksége alatt rendezett nemzetközi táncünnepségeket a Hyde-parkban tartott nagy nemzeti felvonulással nyitották meg. Az összes angol lapok foglalkoznak a nemzetközi néptáncünnepség hétfői megnyitó/elvonulásával és kiemelik a magyar csoport színdús festői népviseletét, délceg táncát és pattogó ritmusú zenéjét. A Machester Guardian szerint még az angol uralkodói ezüstjubileum sem mutatott fel megközelítőleg sem olyan nagyszerű látványt, mint lángvörös és fekete díszruháikban a magyar zászlóvivők. A közoktatásügyi miniszter hétfőn este fogadást adott az ünnep résztvevőinek tiszteletére. " - Budapesti Hírlap 1935. július 17.-.. Minden nemzet tánccsoportja magyar csárdást járt a nemzetközi néptáncünnep zárójelenetében. London, júl. 20. A londoni nemzetközi néptáncünnepségek fénypontja a Regenta Parkban, London legnagyobb nyilvános kertjében tartott szabadtéri előadás volt. Gyönyörű zárójelenete a magyar néptáncművészet megkapó dicsőítése jegyében zajlott le. Az előadás nemzetközi műsorát a magyar csoport tánca fejezte be. majd a magyarok táncolva kivonultak a szabadtéri színpadról, de a magyar cigány az angol közönség kívánságára tovább játszott. Aztán újra bejöttek az összes nemzetek tánccsoportjai és valamennyien magyar 348