Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Janus-szobor Pannóniából, a kora vaskori Regöly-csoport lelőhelyéről
Kárpát-medencei földvárakban (Velem-Szentvid, 17 7 Celldömölk-Sághegy, 1 8 Szomolány/Smolenice,'" stb.) egyaránt előfordulnak. A föl felső harmadában vízszintes gombbal díszített tálaknak több változata is előkerült a vaskeresztesi I-II. tumulusokban. Fekete, grafitszürke és vörös festésű, profilált talpgyűrüjű, besimított díszü, illetve festettek és ónfólia-díszesek. A profilált szalagföl felső hajlatában lévő vízszintes gombok előzményeit a 8/7. századi fríg kerámián láthatjuk. 1 8" Ezt a formát ugyancsak megtaláljuk DélItáliában (Sala Consilina) és Etruriában, (Tarquinia környékén). 18 1 A 7. század közepén/második felében a protokorinthosi és keleti görög kerámiákon (olpé, oinokhoé) ez a stíluselem saját változatokban jelenik meg. 18 2 Keleten, a Dnyeper-vidéken találkozunk vízszintes gombú fülekkel (Zabotin) és az Al-Dunánál, Basarabi környezetben (Curcani) is láthatjuk. 18 3 A Dunántúlon Vaskeresztesen kívül egyelőre csak Százhalombattáról ismerünk hasonlót. 18 4 Az Alpokalján az edényfölek gombos díszítése a 7. század végétől kedvelt és általános eleme lesz a helyi fazekasságnak. Az ezen a területen szokásos állatprotomék (bika, őz, szarvas, kos), illetve a sematikusabb, bütyökszerű állatfejek edényföleken is megjelennek. A Sulm-völgyi tumulusokból kerültek elő a korábbiak, a Kleinklein körüli sírok anyagában található függőleges, vagy kissé ferdén, de felfelé álló, szarvszerü gombok korábban itáliainak gondolt előzményeit a regölyi leletek fényében újra kell értékelni. (12. tábla 1-10.) Az etruszk kerámiák dudoros föleit faliscus hatásnak tartják. A keletről, illetve délről, délkeletről érkező előképek hatására a Kárpát-medencében a díszített füleknek több változata is kialakult: állatfejes, csillagos, gombos, szarvacskás. Lelőhelyeik: Velem-Szentvid, Csönge-Kódisdomb, Zalaszentiván-Kisfaludihegy, Szombathely, Sopron-Krautäcker, Pilismarót, Szob, Gór, 18 8 stb. Az anyaggyűjtés pillanatnyi állapotában úgy látszik, hogy a későbbiek mindig csésze- és nem tálföleket díszítenek, és a kerámiaművességben egészen a korai kelta korig megtalálhatók. A symposionok, és így egyúttal az előkelő temetkezések kellékei közé sorolhatók az ét- és ivókészletek bronz- és kerámia változatai is. További mediterrán kapcsolatra utal a vaskeresztesi I. tumulus bronz situlájában 18 1' sírba helyezett és távoli területről beszerzett tömjénnel 1 8 fűszerezett bor is. A borosvödörben négy fekete, ónfólia-díszes ivócsésze és egy nagyméretű, többfejű bronztű is volt. Ez utóbbit feltehetően keverőeszközként is használták. Az állatalakú, tulajdonképpen állattestű edények valószínűleg alaptípusai, kiinduló formái azoknak a keleti Hallstatt-kultúra területét behatároló kerámiáknak, amelyeket a „virágkorban" különféle (Kegelhals- és Kragenhals-, kúpos- és galléros nyakú) protomés edények képviselnek. Az állat alakú edények kicsik és a zoomorf jelleget az is hangsúlyozza, hogy láttatják az állat lábait, valamilyen sematizált formában. Ilyen 1 O O 1 QQ edényeket Velem-Szentvidről, Sopron-Burgstallról már ismerünk, melyek sorát egy újabb, eddig még közöletlen, Szentvidről származó"" darabbal tudjuk kiegészíteni. Ezzel a madáralakú kerámiával nagyon 17 7 A bucchero korsók és phiálék az etruszkok Mediterráneum-szerte kedvelt produktumai voltak. A '80-as években folyt velemi ásatásainkon is több darab került elö, melyek többnyire helyi utánzatok. 17 8 A Lázár-Gyűjtemény Albumában. Egy narancsszínű darab: PATEK 1968, 15. tábla 17. 17 9 DUSEK 1995, Taf. 22. 6-7., Taf. 66. 1., 4., Taf. 70. 17., Taf. 77. 13. 18 0 YOUNG 1960, Taf. 58. 21-22.; AKURGAL 1961, 73. ff. Abb. 43-46, 48-50.; ÖZGÜg 1971. Taf. 15. 3-4. 18 1 BUREN 1957, 377. Taf. 108. 14. a felső sorban; HENCKEN 1968, Fig. 127. g. j. 18 2 PAYNE 1931., SZILÁGYI 1975. 41. Abb. 12-18., BOARDMAN 1978. Fig. 2. 24., BUSCHOR 1940, Abb. 51.; HILL 1959; 183. Taf. 48. 7. A díszített fülű edények közül külön érdekességként ki kell emelnünk a Szakállas Szfinx-festő Budapesten őrzött szűrős kiöntőjü oinokhoé-ját (tkp. szépen festett öntözőkanna), amely Kr. előtt 620-610 körül készült Vulciban. Ennek (vagy ilyen funkciójú kancsóknak) barbár utánzata lehet egy velemi, korábban kérdőjelesen füstölőedény töredékének meghatározott darab. - SZILÁGYI 1992b, Addenda ad Vol. I. 98., CCLX. 96. 4. A (=SZILÁGYI 2002, 120. 88. kép), a velemi utánzat töredéke: FEKETE 1999, 43. 2. kép. 18 3 TEPEHOTKKMH 1976, Abb. 37. 1-2., VULPE 1965, Abb. 4. 8.; MORINTZ - ROMAN 1969, 393. ff. Fig. 9. 1., 4., Fig. 12., 6., 8. 18 4 HOLPORT 1993, 23. ff., FEKETE 1986a, 300. Abb. 7. 18 8 A frissen megtalált díszített fülek közül a góriak még publikálatlanok, létükről Ilon Gábor informált. Szombathely-Reiszig erdő alatti dűlőben került elő néhány új közölt darab. - ILON 2004, LXIV. tábla 4., 6., 8; ILON 2008. 18 6 Az itáliai, alpi. Kárpát-medencei (boros) vödörforma, a görög kratér (vegyítő vödör) területi változata. 18 7 FEKETE 1986b, 74. és 194-196. jegyzetek. 18 8 Hiányos volta miatt nem állapítható meg biztosan, hogy milyen állatot ábrázol. Valószínű, hogy a két lába miatt madár lehet. MISKE 1907, LIV. tábla 20. 18 9 BELLA 1983, PATEK 1993. Abb. 102. 2., 4. 19 0 A lelet Kern István tulajdonában van (Velem, Rákóczi u. 56.), a hegyen a forráshoz („Szentkút") közeli, újkori útbevágásnál találta. 33
