Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

Hímzéskultúrájuk is jelentős, jellegét a fehér lyukas hímzés adja. Elsősorban a férfiinget, a női ingeket és a szoknya alját díszítették hímzéssel. Egy-egy férfiing különböző, díszített részein található hímzések néha harmonikus egységet alkottak, máskor egymástól teljesen eltérő ornamensckkel találkozhatunk egy viseleti darabon belül. A Kapós menti fehérhímzés nem valami különös, specifikus, helyi ízlés megnyilvánulása, hanem a dél-dunántúli fehérhímzések nagy körének szerves része. Lényegében szabadrajzú, vegyes technikájú, viszonylag szűk motívumskálán mozgó új stílusú hímzésművészet ez, melynek gyökerei alig nyúlnak a 19. század elejénél korábbra. Virágkora ugyanennek a századnak a második felére, végére esik. A hímzett férfiing nemcsak ünnepi viselet volt, hanem munkára is használták. Az inget mindenki maga szabta, varrta, de mindenütt volt olyan ügyes kezű asszony, férfi, aki másnak is varrt hímzett inget. A Kapós mentén az Esterházy hitbizottmány valamennyi gazdasága termesztett lent és kendert. Feldolgozásukat saját kendergyárukban végezték. A parasztság Attalán és környékén csak kendert termesztett, lent nem. A vászonnak igen nagy jelentősége volt a paraszti életben, a megfont fonalat kizárólag a takácsok szőtték meg. A kendervásznak, a félpamutos vásznak mintázata általában egyszerű, de kedvelték a mintásat is, amelyet csak a különleges ügyességgel megáldott hímes takácsok tudták elkészíteni. Ezek a takácsok sem voltak azonban céhekbe tartozók, vagy iparos mesteremberek. Mindannyian téli elfoglaltságnak tekintették a szövést. Munkadíjként mindent elfogadtak: pénzt, gabonaféléket, kukoricát, ölfát stb. A takácsok különböző minőségű vásznakat szőttek: a kendervászon vagy parasztvászon kétféle minőségű volt. A fej kenderből készült a háztartáshoz és az öltözködéshez szükséges vászonnemű, a kóckenderből font vastagabb szálú fonalból pedig a gazdálkodáshoz használatos vászon: a gazhordó és a takarmánypokróc, a szalmazsák, a tutyitalp, a kapcatalp, valamint a termények tárolását szolgáló sávolyszövésű zsákok: liszt, korpa, búza tárolására. A félpamutos vászonból a hétköznapi használatra való kendőfélék, abroszok, vászontarisznya, öltözködést szolgáló ruhafélék készültek. A pamutos vászon az ünnepre való kendőfélék, abroszok, kosárra való „hímös " textilek, kendők, ünneplő vászonruhák alapanyaga volt. Egyszerű csíkrendszerrel díszítettek voltak az elöruhák (konyharuha, kosártakaró), abroszok, párnavégek, melyek közül a vékára való kendők és a párnahuzatok között gyakori a gazdag, szedettes díszítmény. A megtermesztett, feldolgozott kendert Szakályban is, a Felsőnánáról, Murgáról rendszeresen átjáró takácsok vállalták fel szövésre."'

7 Bár a Kapós menti hímzés szoros rokonságot mutat a veszprémi-, somogyi- és zalai fehérhímzéssel, formavilága mindezeknél sokkal gazdagabb, változatosabb. A hímzés alkotóelemei, a környező világ azon egyszerű növényei és tárgyai, melyek közel állnak a nép ismeretvilágához. Mértani alakzatot nem találunk köztük. Leggyakoribb viráguk a rózsa, mely sokféle alakban és különféle elnevezések alatt díszítik a munkához: „tekert rózsa", „kötött rózsa", „csoportos rózsa", „nagy rózsa", „tüskésrózsa", stb. A virágok közül szeretik még a tulipánt, szegfűt és margarétát. A virágok formája és öltéstechnikája falvanként más és más. Pl. a dombóváriak a tulipánt laposöltéssel varrták, a kocsolaiak csak a szegélyt hímezték apró öltéssel, a közepét apró lyuksorral töltötték ki. A leveles minták minden faluban nagy szerepet visznek a díszítőfelületen. A hímzett felületeket általában külön szabott anyagra, rátétként varrták az ingre.

1"

8 A Gyöngyösbokréta mozgalom Tolna megyei tagjai: Őcsény 1931- 1941 (kivéve 1933) Koppányszántó 1931-1941 (kivéve 1933) Váralja 1933 - 1943 Báta 1934- 1942 Sióagárd 1934- 1941 Kocsola 1936 - 1943 között szerepeltek Budapesten a Szent István napi rendezvényeken."'

4 16

7 BALÁZS KOVÁCS-DELI 1999.30-31. 16

8 HORVÁTH 1977. 25-32., KÁRPÁTI CSER 1987. 3-180., BALÁZS KOVÁCS - DELI 1999.37. i

mPÁLFI 1970. 150-154. 333