Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

következőkből állt: ,,1. Ökrészfiúk. 2. Szüreti felvonulás. 3. Fonó a játszóházban. 4. Disznótori szokások. 5. Hazatérő nyáj. 6. Paszitából. S. Násznagyok, lakodalom. 9. Etetés, fejés. 10. Pásztorok a kocsmában. 11. Terefere a kútnál. 12. Esti harangszó. "

L'

7 A váraljai lányok pártát viseltek a homlokuk felett. Háromsoros újabb változata a „tornyosbársony". „Parasztfonásban" volt a hajuk - fejközépen végig fonva —, a hajfonat végére széles selyemszalagot kötöttek. Fehér vászoningük len, majd később pamut, magukszőtte bodorvászon, amelynek ún. mellé, vagy nyakból szabott ujja felső vége egybe volt ráncolva az ing eleje és háta nyaki részével. Az ingujj külső részét a nyaktól a kézelőig keskenycbb-szélesebb sávban elhelyezett mértanias és folytonos mintákkal díszítették, a gyapjúnak a szálasabb, hosszabb és durvább szálaival „szőr"-fonallal, ezért nevezték „szőrös ingnek". A fonal színe piros és kék volt a fiataloknál és fekete az időseknél. A minták neve: ablakos-csillagos, rákos, szegfüs. A 30-as évektől a régi ingek mintájára finom „sóti" (sifon, batiszt), „selyemsóti" és pamut gyári anyagból varrattak inget és szőrhímzés helyett gyári csipkebetétet tettek az ujjába. Ünnepre drágább selyemés bársony-, hétköznapra olcsóbb kartonblúzokat és pruszlikokat vettek fel. A szedett ingnyakat gyöngysor fedte. Mély nyakkivágású fekete mintás selyemmellényükön kétsoros fehér gyöngyrátét volt, elől gombok helyett fekete pántlikafüzérrel zárult. A húzott fekete ,,hímzett bársony" szoknya piros, lila, sárga és zöld apró hímzéssel készült. A rávarrott kétsoros selyemszalag a „kétpántlika". A szalag térd alá ért. A kötényük pertlin húzott, a szoknyánál rövidebb volt. Fekete, hímzett bársony anyagán egy rávarrott selyemszalaggal. A legalsó alsószoknya a combközépig érő szúk „leszorító", mely fölé három kikeményített „pöndőt" - két sótit, egy csipkést — hordtak. Bütykös harisnyájuk térdig érő sárga, vagy bama, vagy szürke. Piros bársonypapucsot vettek a lábukra. Télen „berliner" nagykendővel egészült ki a ruha. A menyasszony parittya alakú, több részből összetett, fekete alapon fehérrel hímzett, színes selyemszalagos főkötőt viselt. Ez a századelő, az 1910-es évek viselete, mely megtévesztésig hasonló a sárközihez, de vannak jellegzetes váraljai jegyei is, ami elsősorban a hímzésben jelentkezik. A váraljai főkötőhím előrajzoló-asszonyok híresek voltak szabadrajzú hímzéseikről. Az asszonyok a ruhával harmonizáló selyem- vagy bársonykendőt hordtak sarokkal a tarkójuk alá lekötve. Később váltotta fel a papucsot a kerek orrú fekete pántos cipő és a piros csizma. A fekete selyem vállkendőt tavasztól őszig viselték. A felső ruházatban napjainkra a fekete bársonyt felváltotta a ternó és a kasmír. A magyar falvakban férfiak általában mindenütt fehér vászoninget (Váralján gazdag fehérhímzést „rácrovást" raktak rá) és fekete bársonymellényt hordtak. A mellényre zsinóros mentét-kabátot vettek. Nyáron hosszú, bőszám fehér vászon- vagy gyolcsgatyát, télen vászonból nadrágot vagy zsinóros csizmanadrágot hordtak. Nyáron többnyire mezítláb jártak, de alkalomra rámás csizmát viseltek. Fejüket kalappal fedték.

13

8 Sióagárd Sióagárdon a település művelődési központja, az 1909-10-es években megépített Polgári Olvasókör épülete volt. Ez olyasféle fórum volt, ahol minden vasárnap a mise után összegyűlt a falu gazdáinak többsége, megbeszélték a gazdálkodás és a település ügyeit, elolvasták az újságokat. De itt készültek a hosszú téli estéken azok a színdarabok is, melyeket a fiatalok tanultak be és adtak elő. Afféle szellemi központ volt ez, egy jól szervezett faluközösség központja. A színi előadások bemutatójára körülbelül két hét betanulás után került sor, az előadások anyagát a tanítók szedték össze. Ilyen volt pl. a „Falusi verebek", a „Tábori levél" vagy a „Férhö ment a bíró lánva". Egy-egy felkészülés alkalmával minden este együtt gyakoroltak a Körben. A bemutatókon az egész falu apraja nagyja jelen volt, majd a szereplést hajnalig tartó bál követte. Az első tánccsoport is ebben az időben, 1931-ben alakult 8-10 párral. A táncosok kiválasztása szorosan kötődik a színi előadásokhoz, hisz a tánccsoport vezetője itt „figyelte ki" azokat, akik jó táncérzékkel és énekhajlammal rendelkeztek.

1 9 A tánccsoport első vidéki szereplése Siófokon volt, melyet az idegenforgalom fellendítése érdekében, új látványosságként szerveztek meg. A siófoki vendéglátósok meghívták és vendégül látták a sióagárdiakat két 13

7 Tolnamegyei Újság 1933. aug. 30., 1933. szept. 2., 1933. szept. 13. 13

s ANDRÁSFALVY 1981. 8-10. I

3" MANCSI 1997., SZABADI 2007. 176. 324