Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében
nevezett szengyönel sétáltak be a színpadra. 1" 2 Az ének alatt a nők letették a színpad elejére a sarlót és a szengyört, a férfiak pedig egymásnak támasztották a kaszákat. Ezután következett a „szengyör öltöztetés", amikor a hatalmasra font búzakoszorút vitéznek öltöztették. Mindez a katonai besorozást szimbolizálta, hiszen ősszel az aratási munkálatok végeztével a legények megkapták a behívólevelet. Az öltöztetést egy gyorsabb körtánc, karikázó követte, ami átalakult páros tánccá. Erre a táncra leginkább a négynegyedes csárdás ütem volt a jellemző. Bátán az üvegcsárdás, mint eszközös vagy ügyességi tánc legáltalánosabb formája, hogy férfiak a földön, a nők a fejükön tartott üveggel járták a táncot, amit szólóban vagy csoportos formában adtak elő. A férfiak inkább csak az üvegek körül, között táncoltak. Rendszerint három sorban raktak le háromszor hat üveget, de előfordult, hogy még annál is többet. Az üveg ugrálást rendszerint a három legjobb férfi táncos mutatta be, ám később az ügyesebb asszonyok is beálIhattak a férfiak mellé. Az üvegcsárdás lassú domináló motívuma a kétlépéses csárdás, a gyors páros forgásba szőtt mártogatós, pedig a lippentős, ami leginkább a Sárközben használatos. E tánctípus lépésanyagára a régies, ugrós motívumok jellemzőek. A település életében mindig fontos szerepet játszott a Duna, mely az itt élőknek sokat adott gazdag kincseiből, de hatalma és szeszélyessége révén legalább ugyanannyit el is vett. A halász hagyományok a mai napig élnek. Az első világháború után már a halászat többnyire kiegészítő foglalkozás volt, jelentősége sokat csökkent, így feltűnően kevés halásznótát ismernek. Ehhez az életmódhoz kapcsolódó bokrétás tánc pillanatképei egy halásztanyán játszódnak. ,, Tudnivalók a Gyöngyösbokrétában szereplő községekről. Bála. Báta tiszta magyar község Tolna megyében. A Duna és a hegy közé épült. Egyetlen utcája - hét kilométer hosszú. A kőkorszakban már lakott hely volt. Később római őrállomás. II. Lajos itt gyónt, áldozott mikor seregével Mohács felé vonult. A község igen tisztán megőrizte viseletét, viselik a konty pántlikát, hímzett parittyafőkötővel, gyöngyös bodor, üngváll, röpike. ternószoknva, kapca, bársonycipő vagy mütyürkés papucs mind-mind ma is használatos ruhadarab. És a fejdísz? Bizony azt mindennap újra kell csinálni, mert 150-200 Ilivel a fejen nem igen lehet aludni. Dalaikban az ősi egyszerűség... Szép Szent György Készülődik a szép Szent György vitéz. Gyere haza szép Szent György. Most veszi rá patyolat gyolcs gatvát. Gyere haza... Most viszi fő lobogós gyócs ingét Gyere haza... Most veszi rá zsinóros nadrágját Gyere haza... Most húzza föl sarkantyús csizmáját Gyere haza... Most teszi Jöl csárdás kis kalapját Gyere haza... Meguntam én ezt az urat szolgálni. Tórájába föjjebb-alább sétálni. Főtörte a sórónyél a kezemet. Az uraság nem ad többé kenveret. Még azt mondják, hogy el vagyok sárgulva, Elsárgítotl a bátai nagy puszta. Fé font kenyér, sok bableves jár a számomra. Azért vagyok annyira elsárgulva. Az Úristen ezt az urat áldja meg, Tórájába aratóit szánja meg. Szánja meg a legényeket, lányokat, Éljék a pusztába világukat. " (Bokrétások Lapja 1934. augusztus. KATONA 1962. 151-152., BÁLINT 1998. 27-29.) 318
