Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében
előadják. A mindössze pár éves magyar rádió is közvetítette a bemutatót. 1 Hevesi Sándor a Nemzeti Színház főrendezője így nyilatkozott: ,,A legszebb és legérdekesebb, amit valaha parasztoktól láttam. " Mindazt, amit a csákvári műkedvelők az operaházi daljátékból eljátszhattak - vagyis Paulini mesejátékát és a népdalokat később már az általános iskolások énekeskönyvéből minden gyermek tanulta. A Néprajzi Múzeum tudósai Györffy István 7 2, Lajtha László és a táncfilmező Gönyey Sándor 7 3 - a csákváriak budapesti bemutatkozásakor figyelmeztették Paulinit, hogy ne csak a maga színmüvét, hanem a falvak helyi szokásait, táncait, dalait vigye színpadra eredeti népviseletben. Paulini megszerezte a Néprajzi Múzeumban azoknak a településeknek a jegyzékét, amelyekben a népviselet, a tánchagyomány és a népszokás virágzott még, vagy felélesztése remélhető volt. Másfél hónap alatt végiglátogatta a legígéretesebb falvakat. 1931. augusztus 19én reggeltől délutánig egyetlen próbát tartott a Városi Színház (ma Erkel Színház) széles színpadán 12 falusi csoporttal, meg a kíséretre szerződtetett 24 tagú, budapesti cigányzenekarral. Egy-egy faluból 8 pár táncos és néhány kísérő jött, esetleg gyerekek is, vagy csak egy-két kiváló férfi szólótáncos, esetleg csak leánymenyecske csoport. 1 Az előadás sikeréről a Fejérmegyei Napló adott hírt: „A helyi közönség soraiban több budapesti zeneértő is megjelent, és ezek mindannyian elragadtatással nyilatkoztak az egyszerű földmívesek játékáról. Előadás után az a ter\' merült fel, hogy a csákvári műkedvelők egy-két estén Budapesten vendégszerepeljenek, hogy megmutassák ősi művészetüket a főváros zeneértő közönségének...A csákvári földmívesek vendégszereplését az ősi hónapokban tervezik. " A csákvári előadást közvetítette a Magyar Rádió, a rádióadás rendezője és riportere Hegedűs Tibor és K. Halász Gyula volt. Élőben sugározta a BBC, tudósítottak róla a filmhíradók, decemberben kéthetes vendégjáték következett Budapesten a Nemzeti Kamaraszínházban, Hevesi Sándor szervezésében, aztán országjáró turné. A fővárosi előadás próbájáról a Budapesti Hírlap 1929. december 13-ai számában írtak: „Ilyen próba aligha volt még a Kamaraszínházban. A színpadon, ahol máskor hivatásos színészek és színésznők gyülekeznek össze délelőttönként, most egyszerű ruhájú parasztlányok, csizmás legények állnak fel játszani. Egészen szokatlan, szinte megható látvány. - Az ember melegséget érez a szíve körül mondja ...Harsányt Zsolt, a Háry János egyik szerzője. Paulini Bélának, a másik szerzőnek nemcsak a szíve körül van melege. Vízcseppek gyöngyöznek a homlokán is. Nem csoda. Egyre szaladgál, magyarázkodik, intézkedik is - büszkélkedik jogosan, ö hozta a fővárosba a csákvári földmíveseket, ö ismeri őket legjobban, s ebben a nagy idegen fővárosban őt ismerik, őt szeretik egyedül a csákváriak. Gyermeki szófogadással követik minden szavát, és ha tízszer állítaná meg őket a játékban, tízszer kezdenék újra azzal a megvesztegető nyugalommal, amely jellegzetes tulajdonsága, ereje a magyar falu gyermekének. " A Fejérmegyei Napló 1929. december 15-i száma a budapesti előadás sikeréről számolt be: „Első estjükön forró sikert arattak a földműves színészek, meg a földműves zenekar, amely kotta nélkül játszotta Kodály édeshús melódiáit. Háry Jánost egy napszámos legény, a kitűnő megjelenésű Sepsy János személyesítette meg kimért nyugalommal, míg Orzse Takács Juliska volt, akinek szép hangja tűnt ki kellemesen. Utolérhetetlenül mulatságos volt Medgvesy Lajos Napoleonja, de a többiek is mind csupa friss színfoltot jelentettek a színpadon. Zsúfolt húz ünnepelte a csákvári földműves játékszínt. " Kodály Zoltán feljegyzése az előadás helyi hatásáról, nagy regeneráló képességéről: „Csákváron a Háry Jánosban előforduló régi magyar dalokat, melyekből egyet sem ismert már az egész község, megtanulta és szívesen énekli. " - idézi: LUKACS 2009. 156-157. : Györffy István szigethi és nádudvari (Karcag, 1884. febr. 11. - Budapest. 1939. okt. 3.): néprajztudós. Az MTA tagja (1932), Népzenei Albizottságának előadója (1934-1939). A Magyar Néprajzi Társaság alelnöke (1935-től). A helsinki Finnugor Társaság (1936), az Észt Tudós Társaság tagja (1939). 1904-1905-ben a kolozsvári , 1905-1909 között a budapesti egyetemen tanult; 1910ben a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktori, 1911 -ben a budapesti egyetemen történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. 1906-1919 között a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi tárában kisegítő gyakornok, majd gyakornok, közben 1917-1918-ban Romániában, 1918-1919-ben Törökország kis-ázsiai részén tett tanulmányutat. 1919-1934 között a néprajzi tár igazgató őre. A budapesti egyetemen a magyar néprajz, 1926-tól a budapesti egyetem közgazdaságtudományi kar Keleti Intézetében a Balkán és a Közel-Kelet néprajzának előadója, 1929-től a Magyarország és a Közel-Kelet néprajza című tárgykör magántanára, 1933-tól a budapesti egyetemen a magyar néprajz magántanára, 1933-tól az Országos Táj- és Népkutató Központ vezetője. A magyar néprajztudomány kiemelkedő személyisége. Legjelentősebb eredményeit a magyar nép anyagi műveltségének kutatásában érte el. A néprajzi kutatásban felismerte a történeti módszer és szemlélet jelentőségét, melyet következetesen alkalmazott. A néprajzi kutatásba elsőként vonta be a levéltári forrásokat. Nagy jelentőségűek településvizsgálatai, a népi gazdálkodásra, a népi építkezésre és viseletre vonatkozó kutatásai. - NAGY MOLNÁR - SELMECZI KOVÁCS 2002. 336-338.. MARKO II. 2001. 1175-1176. Gönyey Sándor; (1934-ig) Ébner (Kolozsvár, 1886. ápr. 8. - Budapest. 1963. márc. 18.): etnográfus. Kolozsváron biológiából doktori oklevelet szerzett. A Csíksomlyói Római Katolikus Tanítóképző Intézetben tanított (1919-ig). Az erdélyi hatalomváltás titán Budapestre menekült. Györffy István bíztatására kezdett néprajzi kutatásokkal foglalkozni. A Néprajzi Múzeum munkatársa (1920-1944; nyugdíjazásáig); nyugdíjasként is fáradhatatlanul dolgozott. Szolgálta a korszak tudományos törekvéseinek megvalósítását, részt vett a Néprajzi Múzeum nagy jelentőségű műhelymunkájában, amelynek eredménye A magyarság néprajza köteteinek megírása volt. Hatalmas adatgyűjtő munkát végzett a néprajz csaknem minden tárgykörében, a magyar nyelvterület egészéről. Főként a népi építkezés, a háziipar és a falusi kisipar kérdései foglalkoztatták. Csaknem 200 tudományos és népszerűsítő cikket írt. Kutatóútjainak eredménye tanulmányain, cikkein, előadásain kívül - mintegy 12000 fényképfelvétel, sok ezer oldal kéziratos feljegyzés és rajz, csaknem száz néprajzi rövidfilm és több száz tárgy, tárgyegyüttes, amelyek a Néprajzi Múzeum gyűjteményeiben megtalálhatók és kutathatók. Kiemelkedő jelentősége van a korszerű, tudományos adatrögzítés, a néprajzi filmezés megindításában. Az első táncfilm készítője. A néptáncfilmezést tervszerűen folytatta az 1940-es évek végéig. A táncokon kívül filmre vett munkafolyamatokat, szokásokat. A Néprajzi Múzeum kiállításon mutatta be munkásságának ezt a részét. (1982, 1995). - FORRAI 2002. 325. 298
