Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Janus-szobor Pannóniából, a kora vaskori Regöly-csoport lelőhelyéről
koncentrikus körös, díszítésében rokonítható egy görög (Théba, Kabírok szentélye) késő 8. századi kis bronzplasztika - ezen is hasonló bevésések láthatók - egy kicsinyét szoptató szarvasfigura, hátán ülő madárral. 7 De több kaukázusi szobron is látható pontkörös díszítés. 7 9 A hazai lelőhelyü bronzszobrocskáktól bizonyos stílusjegyei miatt Kemenczei elkülöníti a sarkadi leletet, keleti eredetűnek (a Tepe Sialk B temető 7. és 74. sírjaiból kerültek elő hasonló női szobrok) meghatározva azt. 7 7 A publikáció alapján nehéz lenne stílusbeli különbséget tenni a sarkadi, a kalaposkői 7 7 és a Reziben. 7" hamvasztásos kelta sírban(!) előkerült darabok között. Ez utóbbi lelet értelmezése igazán érdekes lehet, hiszen egyértelműen korábbi kultusztárgy került elő egy LT Bl-korú sírból. 7" A sarkadi és a kalaposköi bronzfigura méretre is azonos, legfeljebb a sarkadi feje arányaiban nagyobb, azt pedig lehet, hogy úgy érték el, hogy a fejrészt utánöntötték. 7 1 Ezen bronzszobrocskák funkciója minden bizonnyal a kultusz-cselekményekkel hozható kapcsolatba, nyilvánvalóan fogadalmi, áldozati leletek lehettek. 7 2 Ezt a feltételezést megerősítik azok az adatok, amelyek lelőhelyeikről, lelőkörülményeikről állnak a rendelkezésünkre, 7 3 továbbá a hasonló tárgyak, melyek Itáliában, gyakran ismert szentélyekből kerülnek elő 7 4. Ez utóbbi szempontból lovas alakjainkat külön is ki kell emelni, pontos pár-darabjaikat szintén itáliai, venetiai szentélyből ismerjük. 7 7 A fentebb említett kaukázusi szobrok és a sarkadi lelet Kemenczei Tibor által említett keleti párhuzamai a korszak történeti eseményeinek figyelembe vételével azonban más lehetőségen is érdemes elgondolkodni. Az antropomorf szobrok eredetét jelenlegi ismereteink szerint nem lehet a késő bronzkori Urnamezős kultúra hagyatékából levezetni. Területünkön való megjelenése új elem, miként a mögötte lévő kultusztevékenység is. Az Itáliában és a Kaukázusban nagyszámban előforduló tárgyakat egyetlen dolog mindenképpen összeköti: ebben a korban kezdődik meg mindkét terület ión kolonizációja. A görög gyarmatosítás és annak erősen Kis-ázsiai hátterű hatásaival, valamint konkréten annak tárgyaival, tárgytípusaival, hagyományainak megjelenésével tehát mind a két területen számolni kell. Márpedig ha ez így van, akkor felmerül a kérdés, hogy az egyértelműen keletről jövő szkíta kori népességünknek korában miért kellene ezeket a tárgyakat nyugatról hozni? Ha korábban nem ismerték és használták ezeket az antropomorf szobrokat, akkor nincs az a késztető erő, ami miatt a Kárpát-medencébe érve importálni vagy készíteni kezdjék azokat. Ha pedig már korábban része volt kultúrájuknak - és a sarkadi lelet párhuzama ezt bizonyítja -, akkor pedig újra kell vizsgálni, hogy melyek a tényleges itáliai import darabok és melyek a helyi készítésűek, esetleg keleti eredetűek. Ráadásul dunántúli súlyponttal ugyan, de elterjedési területük ugyanazt a képet tükrözi, mint a szkíta jellegű leleteké. A Balatontól délre mindössze két helyről, Alsóhetényből és Mohácsról ismert anthropomorf szobor, miként a térségre általánosan is jellemző a kifejezetten szkíta jellegű tárgyak hiánya. Érdekes, hogy a szkíta kori sírokban jelentős számban talált korongolt edények Pontusz vidéki eredetét szinte a kezdetektől magától értetődőnek tartja a kutatás. Ugyanakkor érthetetlen, hogy miért kellett volna a kultuszélet kis szobortárgyainak más utat bejárniuk, amikor az ión vándorlás/kolonizáció hatásainak tárgyai ugyanúgy elérhetők voltak az Északi-Pontuszvidéken is, mint Itália területén. A bronzszobrok pontosabb korszakokhoz való kapcsolását megnehezíti az egyes kultuszhelyek gyakran több korszakon is áthúzódó használata. Ennek egyik legjobb példája lelőhelyünk környéke, ahol a Szárazd és Regöly közötti mocsarakat, legalább a Kr.e. I. évezred folyamán végig áldozóhelyként használták. Ezért is 7 4 WOSINSZKY 1890, IV. tábla 38. kép 7 5 BOARDMAN 1994, 30. Fig. 20. UÖ. 1994.a 12., Fig. 9. 7 6 EPHJIEBA 2007, 60. R. 4. 3., 11. 7 7 KEMENCZEI 1990, 29. 1. ábra., 33. 7 8 MISKE 1908,266. 7 9 HORVÁTH 1987, 1 12-113. Pl. XXIV. 1.; HORVÁTH 2001, 14. 8 0 UO. - A feltárt 66 sírós temető vegyes rítusú volt, hamvasztásos és csontvázas és a LT Bl-LT Cl időszak közé keltezhető sírokat tartalmazott. A kérdéses sírt mellékletei egyértelműen a legkorábbiak, igazából Hallstatt-koriak. Családi örökségként maradhattak hosszabb ideig tulajdonosuknál. E temető népessége, vagy népességének egy része biztosan helyi eredetű lehetett a kelta kor első felében. 8 1 Az idézett publikáció (KEMENCZEI 1999.) fotóján, látszik, hogy valamiért színkülönbség van a szobor teste és feje között. A tárgy feltétlenül további vizsgálatot érdemel. 8 2 Ehhez kitűnő helyszínül szolgál a Somlóhegy fennséges tömbje, a patakok és források. Ld. a 3. számú szobrocskánk lelőhelyadatát! 8 3 Ld. a táblázatunk összegyűjtött adatait is. 8 4 PL: Este-Baratela szentély. - Not. Scavi 1888. 3., 71, 147, 204,313,483. 8 5 Pl. Montegrotto, tavi szentély: DÁMMER 1986, 37. ff. Taf. 8., 9., Taf. 9., 13-17. 24
