Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Csányi Viktor - Szabó Géza: A középkori Bonyhád helyének meghatározása az újabb régészeti feltárások alapján

folyamatokhoz - komoly településszervező erő volt, amely a közösségeknek olyan előnyöket biztosított, mint Bonyha esetében a jelentős hetipiac. Ez is nehezen lett volna elképzelhető a település megfelelő elhelyezkedése és közlekedési adottságai nélkül. Mindezek alapján elmondható, hogy Bonyha egykori virágzása és pusztulása ugyanannak a közlekedés-földrajzi tényezőnek köszönhető. A középkorban is használt, Pécs felől a mai 6. számú út vonalát Bonyhád térségében kisebb eltérésekkel követő római kori Sopianae-aquincumi úthoz való közelsége békeidőben prosperáló településsé tette, azonban a balkáni hadszíntér Magyarországra történő áthelyeződésével éppen e fenti előnyből következő védtelensége okozta a pusztulását is.

5

0 A XV. századi források és a XVI. századi defterek „két különböző" Bonyhádról tudósítanak. Az épülő áruház területének egy részén feltárt települést a XIII. századi településkoncentrációs folyamatok hívták életre és a régészeti leletanyag alapján legkésőbb az 1541-42-es török hadjáratok valamelyikében pusztulhatott el. Ezt követően az élet nem a hadi felvonulási út mellett folytatódott. A település nem a régi helyére, a római kori úthálózat nyomvonalát követő fő közlekedési út mellé, a dombok lábához települt vissza, hanem a pusztítást hozó hadiúttól távolabb, védettebb helyen, a Völgység-patak széles, mocsaras völgyének nyugati oldalán lévő lankás területen szerveződött újra. A X1V-XVI1. században az írott források egyértelműen alátámasztják, hogy Bonyhád mint közösség átélte a megpróbáltatásokat, nevének folyamatos említése mellett nem sorolják a puszták közé. A régészeti adatok alapján azonban Bonyhád a XVI. század első feléig a Völgység patak keleti oldalán, a főút mellett, a törökkorban a Völgység pataktól nyugatra, a korábbi településtől 1-2 km-re helyezkedett el. A helyváltoztatásra az írott forrásokban csak közvetett, korábban megmagyarázhatatlannak tűnő adatok utalnak. A források 1401-ben, 1408-ban, 1412-ben, 1413ban és 1468-ban, Bonyhád pénteki napon tartott hetipiacáról tudósítanak. A törökkor első évtizedeiben azonban már hétfői hetipiacról olvashatunk (1558).

5

1 A pénteki vásárnap hétfőre történő áthelyeződésének egyik oka lehetett a település más helyre történt áttelepülése. Az új települést feltehetően a környék mocsaraiban és erdőiben meghúzódó, a hadi eseményeket közösségként is túlélő lakosság alapította újra, megtartva a település régi nevét és kiváltságait. Az 1546. évi defterben említett pap alapján arra következtethetünk, hogy a török hadjáratokat és a korábbi pusztulást követően a megújuló település gyorsan átvette régi regionális szerepét. Kétségtelen, hogy a város annak köszönheti mai létezését, hogy alkalmazkodni tudott a megváltozó politikai, gazdasági körülményekhez - miként teszi azt ma is, amikor lassan újra birtokba veszi a mai központtal átellenben, a Völgység-patak másik oldalán futó főút mellett a mintegy fél évezreddel korábban elhagyott, a forrásokban Bonyhaként szereplő XIII-XV1. századi település területét. A Tolna megyei Kesztölc mezőváros is a Buda-eszéki úthoz való közelségének köszönhette virágzását és pusztulását, mint azt a területén 2007-ben Várdomb déli határában végzett feltárásunk megfigyelései is jól bizonyítják. (SZABÓ 2008, 26-27.) 8

1 K. NÉMETH 2006, 44. 198