Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Csányi Viktor - Szabó Géza: A középkori Bonyhád helyének meghatározása az újabb régészeti feltárások alapján

fazekak anyaga általában durva, szemcsés, néha kissé fényes, zömében jól kiégett. Színük változatos, gyakran másodlagos égésnyomokkal. Legnagyobb részük kézi korongon készült, ugyanakkor a fragmentált, durva soványítású töredékekről sokszor nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy milyen korongolási technikával készült edényhez tartozhattak. Az edények gyakran kissé aszimmetrikusak, gyengén megformáltak, ami jellemző a kor egyszerű fazekasáruira, ahogy erre az Étéről előkerült leletanyag kapcsán is felfigyeltek, ahol ezeknek az edényeknek a nagy része már gyorskorongon készült.

2

6 A fazekak formájára a leletanyag töredékessége miatt kevés adatunk van. A kiegészített edények és nagyobb töredékek alapján vállában öblösödő, lapos, zömök testű, széles szájú, és magasabb, karcsúbb testű, keskenyebb szájú, kisebb és nagyobb méretű főzőedények egyaránt megtalálhatók közöttük. A legtöbb esetben töredékességük miatt csak szájátmérőjükből következtethetünk a méretükre: a legkisebb szájátmérő 10 cm, a legnagyobb 31 cm. Peremkialakításuk változatos. Csoportosításukat a peremtípusok alapján kíséreljük meg. 1. Rövid, tölcséres nyakú, kihajló, lekerekített, tagolatlan peremű fazekak (12. tábla 3., 5., 7.; 25. tábla 1.). A későbbi példányoknál figyelhető meg a perem külső oldalának megduzzadása és a perem megnyúlása (14. tábla 2.; 25. tábla 2.). A csoport leleteinek analógiáit a legkorábbi leletanyagban is megtalálhatjuk.

2

7 A XI-XIII. századra keltezhető típusra jellemző a bekarcolt hullámvonal és vonaldíszítés, ahogy az a Q052. objektumból előkerült töredékeken jól látható (12. tábla 5., 7.). 2. Rövid, tölcséres nyakú, kihajló, ferdén levágott, szögletes peremtípus (4. tábla 4, 7.; 17. tábla 2., 12.; 24. tábla 10.; 25. tábla 3.). Analógiái a legtöbb Árpád-kori településen megtalálhatók. Szórványosan későbbre keltezhető leletek között is előfordulnak. 3. Rövid tölcséres nyakú típus. A ferdén levágott peremből induló megvastagodás a perem végén szögletesen, vagy lekerekítetten végződik (12. tábla 10.; 17. tábla 13.; 19. tábla 6.; 25. tábla 4.). Ez a típus a XII-XV. században fordul elő. A Váralja-várfői leletek között a XIII. század második felére jellemző.5 A kőszegi vár anyagában a XIII-XIV. század leletei között szép számmal találjuk meg ennek a csoportnak az analógiáit."

9 4. Szalagos, vagy szögfej keresztmetszetű perem. A felhúzott, elvékonyodó pereme kifelé hajlik (4. tábla 2., 10. tábla 6.; 25. tábla 5.). Kevéssé gyakori típus. A későbbi időszakra jellemző festett és mázas töredékek Bonyhádon nem fordulnak elő. A XV-XVII. századból többek között GyójáróE" és SarvalyróL

1 ismerjük párhuzamait. A kőszegi vár anyagában a 3. csoportra jellemző töredékekkel együtt a XIII-XIV. század leletei között említhetünk párhuzamokat.'

2 5. Rövid, tölcséres nyak és megvastagított, lekerekített perem jellemző erre a csoportra (5. tábla 1.; 6. tábla 1.; 9. tábla 9.; 10. tábla 8.; 17. tábla 11.; 18. tábla 8.; 25. tábla 6.). Párhuzamait késő középkori, XIV-XV. századi településekről ismerjük. Közeli analógiái Sárszentlőrinc-Birkajáráson kerültek elő. " 6. A rövid, tölcséres nyakhoz ennél a típusnál rövid, enyhén kihajló, vízszintesen levágott perem csatlakozik (5. tábla 7.; 10. tábla 5.; 13. tábla 10., 13.; 14. tábla /., 11.; 19. tábla 1.; 20. tábla 8.; 25. tábla 7.). Előfordul, hogy a perem a külső vagy a belső oldalon a nyak felé karcsúsodik (14. tábla 11.; 25. tábla 8.). A késő középkorban gyakori típus, megfelelői a legtöbb település leletanyagában megtalálhatók. 7. Az ide tartozó fazekakat kihajló, elkeskenyedő, lekerekített perem jellemzi. Ezt a típust néhány töredék képviseli a leletanyagban (21. tábla 1.; 25. tábla 9.). 8. Ebbe a csoportba soroltuk a rövid, tölcséres nyakú, kihajló, vízszintesen levágott, duzzadt peremű fazekakat (5. tábla 3.; 13. tábla 4.; 21. tábla 3.; 24. tábla 4.; 25. tábla 10-11.). Jellemző a perem alatti 2

6 MIKLÓS-VÍZI 2006, 91-100. 2

7 TAKÁCS 1996, Abb. 14. 2

8 MIKLÓS 1998, 9. kép 2. 2

9 HOLL 1992, 44. kép 1-11. 3

0 HORVÁTH - H. SIMON 1996, 442. 3

1 HOLL - PARÁDI 1982, Abb. 54, 8, 10-11 3

2 HOLL 1992, 44-49. kép. 3

3 MIKLÓS 2002, 10. kép 6. 191