Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Bronzkori áldozati állvány Regölyből

Az áldozati állvány röntgenfelvételeinek köszönhetően az is láthatóvá vált, hogy a mákgubót utánzó, vastagfalú fejrész hasonló azokhoz a töredékekhez, amelyek például a felsőújvári (Uioara de Sus),

s nadapi," kurdi,

1" regölyi" leletegyüttesekben is megtalálhatók, melyek közül a mai Magyarország területére eső lelőhelyek anyaga egységesen a névadó kurdi leletek horizontjára, Mozsolics Amália besorolása szerint B Vb időszakra keltezhetők. Mindezek alapján - bár az áldozati állványunkon megfigyelhető díszítések, technikai eljárások megjelenése megfigyelhető már az európai bronzkor Reinecke kronológiája szerinti BD időszak végén, - tényleges használatának korát későbbre, a kincsleletekbe került töredékek alapján már az európai Ha A1-2 időszakon belülre, az i. e. 12-11. századra kell tennünk.

1" Mint látható, a közvetlen környékben talált, vegyes összetételű kincsleletekben megfigyelhető hasonló darabok töredékei lehetővé tették a regölyi tárgy korának pontosabb meghatározását. Visszafelé viszont az első ízben szinte teljes épségben előkerült áldozati állvány segítségével tisztázható az eddig érthetetlenül nagyméretű, formájuk alapján többnyire tűtöredéknek meghatározott leletek valódi felhasználási módja. Magának az áldozati állványnak a használata nyilván természetes, például fa előzményekre nyúlhat vissza, ennek nyomait azonban régészeti módszerekkel nehéz megfogni. Éppen ezért a regölyi példány jelentőségét az is adja, hogy ez az első eset, amikor a szokás meglétét egyértelműen bizonyítani tudjuk. 8 PETRESCU-DIMBOVIJA 1977 Pl. 268. 42. 9 MOZSOLICS 1985, 151. 1

0 MOZSOLICS 1985, 140-141. 1

1 MOZSOLICS 1985, 181-182. 1

2 MOZSOLICS 1985, 83. 10