Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - K. Németh András: „Onnan köveket kemencze alljának s más szükségekre hordván..." Középkori templomaink pusztulásának történetéhez

K. Németh András „Onnan köveket kemencze alljának s más szükségekre hordván..." Középkori templomaink pusztulásának történetéhez Régészeti lelőhelyeink túlnyomó része folyamatosan pusztul, közülük nem egy úgy semmisül meg, hogy a tudomány a létéről sem szerez tudomást. Ezzel szemben a szilárd anyagból épített objektumok templomok, várak -, illetve a monumentálisabb emlékek (pl. sáncok, földvárak) már évszázadokkal ezelőtt felkeltették az érdeklődő írástudók figyelmét, ezért gyakran megemlékeztek róluk különböző feljegyzésekben. A modern régészet kialakulásának idejére az elpusztult templomok maradványait többnyire úgy széthordták, hogy mára csupán néhány kisebb-nagyobb tégla-, kő- és habarcsdarab, valamint a templom körüli temető kiszántott sírjai jelzik helyüket. Mindig érdekelt a kérdés, hogy mit láthatott ugyanezeken a lelőhelyeken egy, két vagy három évszázaddal ezelőtt az arra járó. Nem kérdéses, hogy az elhagyott templomok végleges pusztulása nem egyszerre történt. Ennek a kérdésnek - bizonyára elsősorban a források hiánya miatt - az egyházi topográfiai munkák általában egyetlen mondatot sem szentelnek, bár egyes emlékek komplex kutatása kapcsán pusztulásuk folyamatát is bemutatták,

1 illetve a műemlék-pusztítás (köztük a középkori királysírok)" történetének is több, tallózó áttekintése született.' Nem csoda ezek után, ha erre a kérdésre alig figyelt fel a történettudomány, illetve a 18. századot megélt romos templomokról, lebontásukról vagy felújításukról legfeljebb néhány példát villantott csak fel az ország hódoltság utáni állapotának bemutatása kapcsán.

4 Pedig az épületek „széthordás-katalógusa" nemcsak helytörténeti tanulságokat hordozhat. Nemrégiben éppen egy hódoltság kori, Tolna megyei vonatkozású példa kapcsán Molnár Antal hívta fel a figyelmet a kérdés általános vonatkozásaira is: ,yt török hódítás nemcsak a nyomában járó (...) pusztítás révén, hanem a korábbi profán és szakrális térstruktúrákat átrendező hatásai miatt is alapjaiban változtatta meg a középkori Magyarország regionális és települési szerkezetét és hálózatait. (...) A török veszély, majd a tényleges hódítás hatására az egyházi testületek értékeiket folyamatosan mentették észak felé, ennek következtében a királyi Magyarországon lévő székesegyházak és káptalanok kincstárai sokszor egész tájegységek szakrális hagyatékának letéteményesei lettek. Még kevésbé ismert az a folyamat, amelynek során a funkciójukat vesztett, vallási rendeltetésű épületeket átalakították, vagy anyagukat új helyre szállították, és új építmények emeléséhez használták fel azokat."

5 Elöljáróban ki kell térni az „elpusztult" kifejezésnek az újkori forrásokban és néha a szakirodalomban is megfigyelhető kettős értelmezésére. Ez a kifejezés használatos akkor is, ha olyan épületre gondolunk, amely csak kisebb pusztulást szenvedett, de magára hagyták és már nem használják (ugyanakkor templom volta jól felismerhető), de akkor is, ha felmenő falai már nincsenek, anyagát széthordták, és létezése, valamint egykori rendeltetése csupán szakember számára nyilvánvaló. Úgy vélem, hasznos, ha az első esetre, az elhagyottan pusztán - álló templomokra következetesen a „puszta templom" (mai kifejezéssel még inkább romtemplom, templomrom) szót alkalmazzuk, míg a csupán hagyományos régészeti módszerrel kutatható, föld alatt fekvő templomok számára fenntartjuk az „elpusztult templom" szóösszetételt. A középkori Tolna megye templomainak adatait másfél évtizede gyűjtöm. Ezek alapján a következőkben szeretnék rámutatni a templomromok - elsősorban forrásokkal jobban adatolt újkori - pusztulásának időbeli szakaszaira és okaira. A középkori templomok pusztulásának korszakait időrendben tekintem át, a középkortól a 20. századig. Időben előre haladva forrásaink száma természetesen egyre nő, és szerencsésen 1 Részletesen ismert pl. a vértesszentkereszti apátság (MEZŐSINÉ KOZÁK 1993, 17-18), a zsámbéki prépostság (LUX 1939, 6-10) vagy éppen a szeri monostor pusztulásának, széthordásának folyamata (TROGMAYER 1998, 26-34). A példákat részben Búzás Gergelynek köszönöm. 2 BUZINKAY 1986. 3 Legújabban ismeretterjesztő célzattal: BÚZÁS - KOVÁCS 2010. 4 Pl. VÖRÖS 1989, 736. 5 MOLNÁR 2010, 149. 107