Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában
A Háziipari Felügyelőség országos méretű szövésoktatása mellett - a 30-as évek elején - a dr. Pilisy-féle helyi mozgalom a hímzés mellett a sárközi „gyönyörű szövöttes munkák" újraélesztésére is irányult. 2^ 7 Dr. Pilisy Elemér saját maga kérte fel a decsi Békás Jánosnét, hogy tanítson a tanfolyamon. O maga szerezte be a megfelelő számú szövőszéket és a fonalat is. Békás Jánosné Meggyesi Mária (1900-1994) 25 8 már másodikos elemista korában rajzolt és hímzett az iskolában, de ott a kor divatos polgári kézimunkáit tanulta. A „sárközit" ő is a dr. Pilisy-féle tanfolyamon ismerte meg, ahol terítőt, fejkendőt, stólákat, estélyi táskákat, papucsfejeket hímeztek. Undi Mariska, Ferencz Kornélia és Palotay Gertrúd közös hímzéskönyvét használták. Jól ismerték a Malonyay-féle dunántúli kötetet. A főkötőhímzés bekerült az iskolai oktatásba, kézimunkaórák és női ipariskolák tananyagába. Magyaros hímzésgyüjtemények állandó lapjaiként rendszerezve és táblákba sorolva is. Az 1926-ban Gergely János tanár összeállításában a középfokú iskolák számára megjelent Magyar motívumok gyűjteményében például a harminchat táblából négy lap tartalmaz motívum fajtánként sorokba rendezett sárközi főkötőmotívumokat. 25 9 Dr. Pilisy Elemér a szekszárdi múzeum 40 főkötőjét kölcsönözte ki számukra mintának. A tanfolyamon előadott tárgyak általános az ismeretek a magyar népművészet köréből, díszítőelemek gyűjtése és rajzgyakorlat, tervezési gyakorlat, kézimunka technika és gyakorlati hímzés voltak. Valamennyiüknek volt egy rajzfüzete, amibe a mintákat gyűjtötték. Megismerték a bíborvégek, jegykendők, ingvállak, a halotti párna hímzését is a főkötőhímzés mellett. Kiss Dánielné rajzfüzetének fedőlapja, 1934. 25 7 TMÚ 1932. jan. 20. 25 8 „Én a hímzésről nem tudok sokat mondani, mert én szőttem. De azért a Pilisyt is ismertem. Amikor idejöttek a Császárnéval, megkértek, hogy tanítsak a tanfolyamon szőni. Úgy is lett. A Pilisy hozott fonalat, szerzett szövőszékeket. Nagyon szerettem csinálni, mert az egy olyan jó ember volt (Pilisy). Amikor vége lett, elment a Pilisy. Később meg hallottuk, hogy meghalt. Aztán már senki nem foglalkozott a hímzéssel, meg a szövéssel. Amikor elkezdték csinálni a szövetkezetet. engem meg sem kérdeztek, pedig én is szívesen csináltam volna. /Bckás Jánosné Meggyesi Mária, Decs (1900-1994)/ - „En angyalom nem tudtam a Sárközről annyit, mert az én nagyapám bevándorolt volt. Hanem mikor férjhez mentem. 17 éves voltam, a Békás házhoz kerültem. Azok meg református család volt, és bennszülöttek. Oan 4-500 éves a Békás család benn. Az anyósom Szekeres Erzsébet volt, az is ősi család, a nagyanya Pücsök Rákhel volt, az amine g még ősibb család a Sárközben. En ki szoktam menni a nagyapával meg a nagyanyával a hegyre. Segítettem nekik kötözni, vakarni, és ott angyalom összejöttek az idős emberek, ott olyan sok szép szőlőőrzési nótát tanultam. Ott tanultam kedvesem. Mer odagyüttek az idősebb emberek, mer azok kinn laktak a tanyába, mind odagyüttek. Nagyon nótás volt a nagyapám. Az öreg Békás. 84 éves korában halt meg kedvesem, de egész nyáron kapált." Nem volt divat ekkor - az első világháború alatt - a református-római katolikus házasság. „Talán mi voltunk a harmadik, negyedikek. És aztán az én édesanyámnak az volt a kívánsága, mert az édesapám 15-be meghalt Galíciába, hősi halott lett. Mert nem vót férfi. Úgy szántottam 15 éves koromban. Mer az én édesanyám nem tudott szüni. Azt kedvesem itt tanította meg a Markó Mári néni. Kilenc, tíz éves leán vótam, azt mondta a nagymamán, hogy: 'Idehalgass leányom, meg köll ám neked tanuni fonni, meg szűni. Mert fonni tudott a nagyanyám, meg az édesanyám is, de szüni. Itt meg kő tanuni, mer itt ponyva kő, meg itt gazdákottak nagyon. Hát szegény édesanyám hogyan tanujjon meg? E' hítták a Markó Mári nénit, napszámot fizettek neki, aztán olyan eszetlenű elrontott az kedvesem. Nem győzték helyrehozni. Én hamarább megtanutam szőni, mint az édesanyám. És angyalom megtanultam szőni, de akkor én nem szőttem, az édesanyám szőtt. Csév étünk,fontunk, négy rokkán fontunk." - G. VÁMOS 1977. 25 9 FÜGEDI 2001. 420. 509
