Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

Célja a „nép ízlésének a nemesítése, az idegen hatás távoltartása, alkalomnyújtás a képességek kifejlesztésére, - kifejlődött új lelki szépségek felé való irányítása és az így megteremtett népművészeti termeléssel a nép anyagi jólétének növelése" volt. A hathetes tanfolyam heti három délutánt vett igénybe. 1 Bálint Sárika üdvözlő lapja Pilisy Elemérhez (1935). Az első tanfolyam igen nagy érdeklődést keltett a decsiek körében. Az 50 tényleges hallgató mellett még 2025 új jelentkező volt, ezért a vezetők úgy döntöttek, hogy a hat hét eltelte után újabb tanfolyamot szerveznek.

25

2 A foglalkozásokat meglátogatta Becker Aurél kerületi háziipari főfelügyelő Székesfehérvárról, aki teljes megelégedésének és „a gyönyörűbbnél gyönyörűbb munkákon csodálkozásának olyképpen adta tanújelét, hogy a tanfolyam további 2-3 hónapra meghosszabbítását engedélyezte és megígérte, hogy a kereskedelemügyi miniszternél további segélyt fog kérni. "

25

3A helyi lap már a tanfolyam alatt hírt adott annak eredményességéről: „Ez a siker különösen a tanfolyamon felbukkant megfelelő számú új tehetség felfedezésében és egy kiváló népművészeti munkásréteg kitermelésében mutatkozik. A tanfolyamon már négy olyan tehetséges tanítvány is dolgozik, akik nemcsak a legszebb reményre jogosító hímző készséggel, de igen kiváló rajztudással is rendelkeznek, sőt ketten vannak olyanok is, akik saját terveik feltűnést keltő alapján készítik munkájukat. Ezeknek a tehetségeknek és a melléjük csatlakozó nagyobbszámú református pap Urasztala-terítőt és szószékterítőt hímeztet. A terítőt Szél Judit tervezte, a hímzők az anyag fonákjába a nevüket is belehímezték. A terítőt ma már csak nagy ünnepen használják, vagy ha valamelyik készítő családjában történik jeles esemény: házasság, keresztelő." (Vajda Erzsébet Decs) „A tanfolyamot Pilisy Elemér szekszárdi ügyész kezdte el, 17 lány és asszonnyal. Mi szegények voltunk, a férjem nem engedte, hogy mindig hímezzek, mert hát dolgozni kellett menni. A hímzésért nem fizettek jól. A keresztanyám, a Békás néni tanított meg szőni. A szövésért jobban fizettek, de jobban kellett érte dolgozni, mert aki sző, annak nemcsak a keze dolgozik. A Békás nénit a Pilisy is megkérte, hogy a tanfolyamon szőni tanítson.. .Kaptunk rajzkarikákat, meg rossz, selejtes fonalakat, azokkal tanultunk. Szoktunk menni a faluból Pestre is, földön árulni a csarnokba. En 1933 óta hímezek, még most is jönnek, hogy „Bóna néni, tessék már ezt kihímezni, elküldjük a kiállításra Mezőkövesdre!" Akkor állomásoztak itt magyar katonák, azoknak hímeztünk zsoltárborítókat, zászlókat. A tisztelendőasszony (Arany Dénesné) is hímzett, amikor egyszer látta, hogy milyen rossz fonallal hímezek, azt mondta, hagyjam, majd ő ad a sajátjából. A Szél Judit nénitől tanultam hímezni meg rojtozni, egy hónap múlva máipénzt is kaptam érte. A Pilisy az értett a hímzéshez, sokszor kijött megnézni a Csalagovits múzeumigazgatóval, hogy megnézze, mit csinálunk. A mintákat is Csalogovits hozta a múzeumból. Egyszer eljött a Pilisyvel és azt mondta: - Ennek a hímzésnek mégis van egy hibája. - Nincs ennek semmi - mondta Pilisy. - De igen: az, hogy nem az enyém! Az úrasztala-terítőt negyven asszony varrta, az én dédanyám, a Szél Judit vezetésével. Én is varrtam benne, pedig akkor még nagyon fiatal voltam. Varrtak benne öcsényiek is: a Gyenesné meg a Vándorné, de inkább decsiek: a Hortobágyiné, a Szűcs Istvánné, a Berekai Éva néni. Ok már mind meghaltak. En megtanítottam még a fiamat, a Lacit is szőni, meg a Bíró Ancit varrni, aki ifjúsági pályázaton is nyert. Amit a Pilisy kezdett, azt csinálják most is a szövetkezetben. De most már vége a népművészetnek, nagyüzemben szőnek, nem törődnek a minőséggel, nem tudják úgysem megfizetni." (Bóna Árpádné Bonyai Erzsébet Decs) BERTA-PATAKI 1985. 25

1 TMÚ 1931. dec. 5. 25

2 TMÚ 1931. dec. 16. 25

3 TMÚ 1931. dec. 19. 505