Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban

Eltekintve attól a körülménytől, hogy Geiger által megidézettek kapcsán egyértelműen felrémlik a Halálfiai nyitójelenete, fontos kiemelni, hogy a Szekszárdon végső ellehetetlenülés határán lévő Geiger ezen 1901-ben megjelent írásával vélhetően nemcsak „régi nimbuszát" kívánta felidézni, hanem szándékában volt a kerület korabeli országgyűlési képviselőjét, Boda Vilmost is egy kicsit megfricskázni. Arra, hogy a fent említettek nem csak a helyi politikai életben foglaltak el az időszakban fontos helyet, jelzi, hogy Schöner és Borzsák a polgári fiúiskola elsőként felálló iskolaszékének is tagjai voltak.™ Ezekben az időkben azonban, nemcsak az Ujfalussyak belső köréhez való tartozásban is megnyilvánuló társadalmi elismerés, hanem sokáig a megfelelő vagyoni, jövedelmi háttér is garantálta Geiger „jó hírét". A vagyoni, jövedelmi helyzet egyfajta fokmérőjeként tekintendő virilis jegyzékeknek Geiger az 1880-as, de még az 1890-es években is tagja: fizetett adó nagysága alapján rendszerint rajta van a 220 fős vármegyei törvényhatósági virilis listán, de bekerült a Szekszárd nagyközség 20 fős listájára is.

3

9 Megjegyzem ebben az időszakban az utóbbi volt nehezebb.

4" A virilis listák tanulmányozása egy további tanulsággal jár: mivel nevét még az 1901. évi Tolna vármegyei virilis jegyzékén is megtaláljuk - és az ott szereplő helyezés és adóösszeg az azt megelőző évek adataival sorba állítva sem jelez érdemleges, lényegi változást -, elmondható, hogy az 1890-es évek derekától pénzügyi nehézségekkel, financiális problémákkal birkózó Geiger számára a legutolsó időszakig rendelkezésre állt a megyei virilisták közé bejutást biztosító jövedelem.

4

1 A Szekszárd Vidékével a haladás érdekében Az Emlékezés című tárcájában (FÜGGELÉK 1.) Geiger azonban nem csupán a soros képviselőt megkandidáló szőlőhegyi tanácskozásokat idézi meg, hanem a Szekszárd Vidéke megalapításának körülményeit, a Bati János

4

2 lakásában e tárgyban összehívott megbeszéléseket. Az „összeesküvők", amint a konkurencia megjelenését aggódva fogadó Tolnamegyei Közlöny minősítette a lapalapítókat, egy haladó irányú orgánum megteremtésére tettek kísérletet. A közjogi ellenzék alapján álló, de pártpolitikai szempontokat ezekben az években még igencsak visszafogottan érvényesítő Tolnamegyei Közlönyhöz képest a Szekszárd Vidéke nemcsak abban különbözött, hogy liberálisabb - s ami fontos, a szabadelvű párti közönséghez közelebb álló - irányt vitt, de abban is, hogy a lapszerkesztése is frissebbnek tűnt. Az érezhetően még a reformkor eszmehirdető újságírásának hatása alatt álló Tolnamegyei Közlönyhöz

4

3 képest a Szekszárd Vidékére a modernebb témaválasztás és személyesebb hangvétel volt a jellemző. „Fényes eszű, kiváló tollú ember volt, aki egy időben nagy szerepet játszott Szekszárd társadalmi életében is. Fiatalabb éveiben vezére volt az itteni <haladók> táborának s élénken szerkesztett lapja, a <Szekszárd Vidéke> sok ideig kedves olvasmánya volt a vármegye közönségének" - írta Geiger Gyuláról szóló nekrológjában 1918 szeptemberében a Tolnavármegye és a Közérdek, annak a dr. Leopold Kornélnak a lapja, aki pedig 1890 végi lapindításával jelentős mértékben járult hozzá a Vidéke hanyatlásához. Ugyanis a Leopold-féle Tolnavármegye szabadelvű párti lapként ellátta a kormánypárti helyi orgánum szerepét, ami egyúttal a Szekszárd Vidéke jelentőségének csökkenését eredményezte. Ezt persze az is elősegítette, hogy Geiger eredendően nem fektetett soha akkora súlyt az országos, vagy épp Monarchia-szintű, illetve külföldi történésekre, eseményekre, mint a szekszárdi laptársak. Amint azt a tizedik esztendejébe lépett Szekszárd 3

8 VENDEL 1941, 194. 3

9 A dualizmus korában a megyék és törvényhatóságú városok, illetve rendezett tanácsú városok és a községek önkormányzati testületeinek felét nem választás útján, hanem közvetlenül a legnagyobb adót fizetők köréből töltötték fel. Ezt nevezték virilizmusnak. Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának létszáma 440 fő, Szekszárd képviselőtestületének 1905-ig 40 fő volt. így a megyénél 220 fő, Szekszárd esetében 20 fő került virilistaként a megyebizottságba, illetve a képviselőtestületbe. (1905től, Szekszárd r.t. várossá szervezésével a képviselőtestület létszáma 136 fő lett) Részletesebben ld. CSEKŐ 2002a, CSEKŐ 2005. 41

1 Mint látható, Szekszárd 1905-ben történt r.t. várossá szervezéséig igen minimális volt a képviselőtestület létszáma, főként a törvényhatósági bizottsághoz képest. így míg a helyi képviselőtestületbe csak húszan kerülhettek virilistaként, addig a megyebizottságba kerültek közt rendszeresen harmincnál, több esetben negyvennél többen voltak a szekszárdiak. 4

1 Az adatsor a megyei virilis listán a következő: 1894. évi jegyzéken: 315 Ft, 155. hely; 1895: 356 Ft, 131.; 1897: 289 Ft, 175. hely; ^ 1898: 285 Ft, 154. hely; 1900: 328 Ft, 132. hely; 1901: 429 korona, 211. hely 4

2 Bati János hosszú éveken keresztül töltötte be a Szekszárd-központi Tanító Egylet jegyzői tisztségét. 4

3 Tolnamegyei Közlöny indulására és a Boda Vilmos szerkesztői munkásságára ld. részletesebben: TÖTTŐS 2006. 547