Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

udvarának berendezésével lehetővé teszi, hogy ezzel valóban a Sárköz jellegzetes népi életét, színeit és hangulatát mutassuk be. Ebből a szempontból teljesen elhibázottnak tartanám egy olyan, népies stílusban épült, modernizált ház létesítését, mely mint ilyen a Sárközben nem található meg s legfeljebb részleteiben sárközi. A Sárköz népi építkezése átalakulóban van és ujabban erősen városi hatás alatt áll. A hosszoldalukkal az utcafrontra épült ujabb házak igy népi építkezés szempontjából számításba nem jöhetnek. De idegen, főleg barokk kúriák hatása alatt jöttek létre azok a téglaoszlopos tornácú, tűzfalas, cifra homlokzatú, cseréptetős házak is, melyek az árvizmentesités után következő gazdasági fellendülés és polgáriasodás idején épültek. Kirivó idegen vonásaik miatt véleményem szerint ezek a formák is elejtendők. Az eredeti, régi sárközi ház vizsgálódásaim szerint sövényből készült fa talpakra. Ez az építésmód a XIX. sz. folyamán kiveszett, jellegzetességeit azonban megőrizték a mai ágasfákra épült sövényházak és az egyszerűbb vert- vagy vályogfalas, nádtetős házak. E házak eredeti formája kivétel nélkül kétsejtű, azaz szobából és konyhából áll. Idők folyamán ez a típus legfeljebb egy kamrával és lónak való istállóval bővült. A kamra, illetve mai második szoba után következő nyitott kocsiszín és tehénistálló a legújabb fejlődés eredménye. Régente a szarvasmarhát kinn tartották a szállásokon nyitott fészer alatt, kerek jászol mellett, a náddal fedett, ágasfákra hevenyészett kocsiszín pedig szabadon állt az udvaron. A szóbanforgó háztípus alaprajzát, illetve annak kamrával bővült változatát az 1. Sz. tervrajzmellékleten mutatom be. Tornáca ennek a régi formának nincsen, ha ilyenre mégis szükség lenne, ugy a tornáctartó oszlopokat fából kellene elkészíteni. (Szép, faragott oszlopforma már nem áll rendelkezésünkre, igy jobb, ha elmarad.) A ház teteje náddal van fedve, a vértelek pedig sövényfonás. Az üstökös, vagy kanfaros tetőmegoldás a Sárközben ismeretlen. A szoba mestergerendás mennyezetű és deszkával van lepadlásolva. (Igen jó hatást lehetne elérni, ha a fa alkatrészeket világosbarnára pácolnák és viaszolnák, hogy a fa eredeti textúrája megmaradjon.) A padló eredetileg földes, ez azonban földszínű cementtel is helyettesíthető volna. Berendezése a következő. Az ajtó melletti hátsó sarokban bögrékből rakott 'szemöskályha' padkával és kuckóval. A kemencének ez az alakja jelenleg kimondottan sárközi specialitás, az országban máshol nincsen már meg. Sajnos, a Sárközben is kiveszőben van már. Nagyon mutatós és a múzeumban őrzött példány mintájára olcsón előállítható lenne. A hátsó fal mellett egy tornyos festett nyoszolya és egy u. n. kiságy, sárközi szőttes vánkosokkal. Az ablakok felöli sarokban festett sarokpad, asztal, két drb. faragott támlájú parasztszék, a sarokpad felett a falon pedig ugyancsak sarokra rendezett tálas, szép mázas paraszttányérokkal és bábakorsókkal. A padok mellett, egyik oldalon tulipános láda, a másikon festett sublót, odébb az ajtó felé pedig egy második láda, esetleg egy szép 'szökröny', felette a falban falitéka. A bútorzatot néhány Ízléses apróság, rongyszőnyeg, a kiságy felett rud rudravaló kendőkkel, egy-egy szőttesabrosz, függöny, kép, esetleg sárközi gyermekrajz, bölcső, ágy elé való csuklóspad stb. egészítené ki. A konyhát a mestergerenda tartására szolgáló két pillér némileg két részre osztja: A kéményaljára és egy elülső részre. A nyitott sipkémény a mestergerendára és a hátsó fal sárgerendájára épült bolthajtáson nyugszik. A konyha elülső része a szobához hasonlóan le van padlásolva. A kémény alatt, a szoba felöli oldalon kb. 65 cm széles, 70 cm magas padkás tűzhely áll. Erre nyílik a szobában álló kemence szája. A padkán vasháromláb, kraszló, kotla, néhány babosfazék, vaslapicka, szénvonó, halsütő rostély áll, de idelóg le a bográcstartó láncon a rézbogrács is. A padka mellett a hátsó falon kanáltartó, sótartó, néhány szép festett tányér, az ajtó felöli oldalon, a falból kiálló pilléren gyufatartó, a pillér lábazatán pedig mécs. A kéményaljának a padkával szemben lévő oldalán vizespad áll, szép korsókkal és bendikkel. A konyha előterében, a mestergerendához az u. n. fazekas van hozzáerősítve, tele főzőedénnyel és tálfélével. A konyha melletti kamra, illetve második szoba rendes körülmények között szerszámféle, élelem és kacat tartására szolgál, ebben az esetben azonban kiállítási célokra és sárközi népművészeti termékek árusítására is felhasználható lenne. A ház közvetlen környezetét a telek nagyságától függően többféle módon lehetne elrendezni. Az utca felől a legeredetibb egy alacson sövénykerítés lenne szép, faragott kapubálványokkal. (Szép példányok maradtak meg még Bogyiszlón.) A ház előtt, az utca felöli oldalon kis virágoskert, az udvaron kocsiszín, ágasfákon álló tyuküllő, ól, verem, az udvar hátsó részében pedig esetleg füstösmarhának való fészer kerek jászollal. Itt-ott néhány gazdasági szerszám (nyitott szín alatt talán még egy paprikatörő kölyüt is fel lehetne állítani), a falakon néhány füzér paprika, teljessé tehetnék a sárközi hangulatot. Legjobb lenne természetesen, ha a kiállítás időtartama alatt a házban sárközi ruhában járó sárközi család lakhalna. 528