Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában
4 pengő, a fennmaradó 92 pengő pedig az alapszabályszerü beiratkozási díj). Ezen összegen üzletrészt béreltek termékeik árusítására. '' Természetesen a sárközi települések képviselő-testületei is támogatták a Sárközi Háziipari Szövetkezetet anyagilag is Decs 2 , pl. 300 P névértékű üzletrésszel, Sárpilis 2 N 100 P „részvényes jegy vásárlásával", Alsónyék 150 P névértékű részvényt jegyzett. 23 9 Valószínűleg az őcsényi képviselő-testület is támogatta a szövetkezetet, de ott a testületi jegyzőkönyvek nem maradtak meg, így írásbeli nyoma nincs. A szövetkezet 1929. február 24-én alakult meg Deesen, azzal a céllal, hogy a Sárközben még élő népművészet fenntartásának és továbbfejlesztésének támogatója legyen. Anyagi segítséget kértek a Törvényhatósági Bizottságtól, nem pénzt hanem üzletrész jegyzést. Az alispán támogatta is az elképzelést, mivel a „vármegye Sárközi részét híressé tevő népművészet és háziipar már-már pusztulásra lett ítélve, eredetiségéből kivetkőztetve idegen gyári anyagoknak és a magyar népművészettől teljesen eltérő formáknak adott helyet, melyek az ősi termékeket lassankint kiszorították anyagi értékétől megfosztották. Közérdekű feladatokat vállal tehát magára a megalakult szövetkezet midőn egy erőteljes és életképes mozgalmat indított az ősi művészet megmentésére, anyagi értékének biztosítására s a silány és idegenből behozott anyagok és áruk kiküszöbölésére, de emellett, egy nagyon életbevágó gazdasági erőforrást nyitott meg, midőn a túlnyomó részben mezőgazdasággal foglalkozó lakosság anyagi helyzetén akar segíteni a sárközi népművészeti termékek háziipari készítésével és értékesítésével. Egy felöl tehát ezen speciális vármegyei népművészet megmentése egészséges irányban és az ősi formákban való fenntartása és fejlesztésre, másrészről a sárközi lakosság anyagi helyzetének javítása és egy előnyös kereseti forrás megnyitása indokolják azt, hogy a vármegye közönsége ezen szövetkezetet erkölcsileg és anyagilag is , ,,240 tamogassa. 1929. április 16-án a Sárközi Háziipari Szövetkezet nevében Arany Dénes ügyvezető igazgató értesítette az alispánt, hogy az alakuló közgyűlésen a felügyelő bizottság tagjává választották. 24 1 Egyik fő céljuk az árusítás volt. Az, hogy a budapesti kiállításon a „brüsszeli csipke finomságú" hímzés lázba hozta a főváros divathölgyeit, hogy Bajor Gizi csipkéket, a Nemzeti Színház 12 teljes ruhát rendelt egyszerre, nagy eredménynek számított. Mégis fontosnak tartották, hogy „minden kitelhető módon küzdenének az ellen, hogy a nagyot akaró fiatal iparművész urak agyon stilizálják az ősi, népi műremekeket, s tönkretegyék a sárközi gyönyörű hímzési motívumokat, amint hogy egynémelyek már tönkretették a kalotaszegi, vagy még inkább a mezőkövesdi matyóhímzést" 2 4~ vagyis a hiteleség kérdése újra és újra felmerült. Ács Lipót sem feledkezett meg a Sárközről, őcsényi hímzőtelepe 24 , mellett az Országos Háziipari 23f i „A f. évi febr. hó 24-én Deesen megalakult Sárközi Háziipari Szövetkezet azon kérelemmel fordult a Törvényhatósági Bizottsághoz, hogy a Sárközben még élő népművészet fenntartása és továbbfejlesztése céljából a Törvényhatóság a kibocsájtandó üzletrészek egy részét 1000 P névértékben lejegyezni és ezáltal a Szövetkezet életműködésének biztosításához hozzájárulni szíveskedjék. A megalakult Szövetkezet kulturális és anyagi tekintetben oly fontos célt tűzött maga elé, melynek közérdekű volta bővebb indoklásra nem szorul. A vármegye Sárközi részét híressé tevő népművészet és háziipar már-már pusztulásra lett Ítélve, eredetiségéből kivetkőztetve idegen gyári anyagoknak és a magyar népművészettől teljesen eltérő formáknak adott helyet, melyek az ősi termékeket lassankint kiszorították anyagi értékétől megfosztották. Közérdekű feladatot vállal tehát magára a megalakult szövetkezet midőn egy erőteljes és életképes mozgalmat indított az ősi művészet megmentésére, anyagi értékének biztosítására s a silány és idegenből behozott anyagok és áruk kiküszöbölésére, de emellett egy nagyon életbevágó gazdasági erőforrást nyitott meg, midőn a túlnyomó részben mezőgazdasággal foglalkozó lakosság anyagi helyzetén akar segíteni a sárközi népművészeti termékek háziipari készítésével és értékesítésével. Egy felől tehát ezen speciális vármegyei népművészet megmentése egészséges irányban és az ősi formákban való fenntartása és fejlesztése, másrészről a Sárközi lakosság anyagi helyzetének javítása és egy előnyös kereseti forrás megnyitása indokolták azt, hogy a vármegye közönsége ezen Szövetkezetet erkölcsileg és anyagilag is támogassa" ezért javasolja a belépést. - TMÖL. A. i. 3225/1929. 23 7 TMÖL. Képviselő-testületi jegyzőkönyv Dees- 1929. jún. 16. TMÖL. Képviselő-testületi jegyzőkönyv Sárpilis - 1929. jún. 16. 21 9 TMÖL. Képviselő-testületi jegyzőkönyv Alsónyék - 1929. jún. 16. 24 0 TMÖL. A. i. 3225/1929. 24 1 TMÖL. A. i. 69/1929. 24 2 TMÚ 1930. júl. 12. - Bodnár István cikke. 24 3 „Az 1900-as évek elejétől varroda működött a faluban, amely az 1930-as években még meg volt. Ebben sárközi hímzéseket készítettek, gallérokat, nyakkendőket, táskákat varrtak. Történt egyszer, hogy a varroda épületének tulajdonosát az öreg Nyékit, a szúrós szemű Varga Erzsi megverte szemmel. Az öregből a következőképpen próbálták kiűzni a szemverést. A Varga Erzsi hajtincséből és pöndö madzagjából egy-egy darabot a parázsra tettek. A Nyéki bácsit pedig odaállították a parázs füstjéhez és lepedővel letakarták. Többen úgy gondolták, hogy ez a füst majd meggyógyítja az öreget. Valamelyik furfangos öregasszony egy púpos kanál erős paprikát is tett a parázsra, amitől aztán Nyéki bátyánk majd meg fulladt." - ANDICS 2006. — „Az Acs tanár varrodát üzemeltetett az 1930-as években a faluban, sokan jártak varrni, volt aki ebből élt. Sárközi hímzést készítettek. 501
