Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

továbbította Tolna megyéből, „akik háziipari tanfolyam megszerx'ezésében segédkezet nyújtanának." A sárközi falvakból Zeke Lajos alsónyéki, Szabó Gyula bátai, Kutnyászky István decsi, Marton József sárpilisi tanító neve szerepelt.

2"'' Első kiállításuk alkalmával, 1923-ban melyet a Falu Szövetség rendezett meg, nagy feltűnést keltett a szekszárdi csoport (a sárköziek is ide tartoztak) szépen szövött vásznai, ruha- és saját gyártmányú „selyemkóc" . 210 szövetei. A korabeli újságok szerint a sárközi községek ajándékot készítettek Horthy Miklós kormányzó leányának esküvőjére. Az ajándék sárközi népviseletbe öltöztetett baba volt, melyet készítője, Ignácz Jánosné vitt el a fővárosba.

2" Arany Dénes, decsi református lelkész, a hagyományok feltámasztása érdekében egy sárközi gyűjtemény létrehozásáról álmodozott. „Gyámoltalanságunk szomorú jele volna, ha a nagyanyák remek hímzésű főkötőit utolsó darabjáig kiadnánk kezeink közül", és az idelátogató külföldit az „eredeti népművészet megismerésére a szekszárdi és budapesti múzeumokba és magángyűjteményekhez kellene utasítaniArany Dénes és Szilágyi Béla, őcsényi református lelkész, Baja Benedek

21

3 festőművésszel összegyűjtötte a még fellelhető régi hímzéseket, szőtteseket, és 1926-ban kiállítást rendeztek Budapesten, az Iparművészeti Társulat Andrássy úti épületében. „A parányi magyar oázis" hímzőkultúrája, elsősorban a „parittyás főkötők" miniatűr hímzés remekei osztatlan elismerést és sikert arattak. „Aki ezeket veszi, otthonát a hamisítatlan magyar népművészetnek maradandó becsű darabjaival gazdagítja" - így propagálta a Magyarság a sárköziek bemutatkozását.

21

4 1927 novemberében Decs község képviselő-testülete - Arany Dénes levelére - egyhangú határozatban kimondta, hogy a sárközi népművészeti, néprajzi és régészeti tárgyak összegyűjtésére múzeumot létesít. A múzeumot az új községháza egyik tágas termében tervezték elhelyezni."'

1 A múzeumalapítást azzal indokolták, hogy rengeteg néprajzi, népművészeti és egyéb értékes régiség hevert és kallódott el eddig a Sárközben. A kiállítás rendezésre Kovách Aladárt, a vármegyei múzeum igazgatóját kérték fel. Egyúttal néprajzi tárgyak gyűjtését hirdették meg a sárközi településeken."

1

6 A helyi újságban megjelent hírre Kovách Aladár reagált, miszerint őt senki sem kereste meg. Úgy látszik - írta, hogy a hír beküldője tévedésben van, mert Decs község elöljáróságától érkezett ugyan egy képviselő-testületi határozat, amely azonban az alispánnak a „Vármegyei Hivatalos Lap" 44. számában megjelent rendelete folytán a vármegyei múzeum gyarapítására vonatkozott, amely rendeletet a megye többi községe is megkapott. „Egyébként is alig volna hihető, hogy Decs község színmagyar képviselőtestületének hazafias érzelmű tagjai ilyen zug múzeum létesítését határozták vagy határoznák el, itt a vármegyei múzeum tövében, akkor, mikor a múzeum felállítása idején a vármegye több községe, és köztük éppen a Sárköz végen Báta község képviselőtestülete egy egy teljesen felöltöztetett bábot ajándékozott a múzeumnak, éppen a tipikus Sárközünk elöljárósága és képviselőtestületei útján, bár többszöri felkérésre sem juthatott a múzeum még egyetlen egy darab hímzéshez sem, ami kis gyűjtemény van, keserves utánjárásokkal, készpénzen kellett megvásárolni."

21

1 Arany Dénes válaszában azt írta, hogy nem tudva az alispáni felhívásról, a sárközi múzeum létesítésére vonatkozó indítványt ő tette a következő megfontolásból: „A sárközi népművészet legértékesebb, régi 1"

l

> TMÖL. Tolna vármegyei Gazdasági Egyesület iratok 25. doboz. 237/1925. 21

0 Külön elismerésben részesültek - pontosan nem jelzett, milyen munkáért - a sárközi falvakból az alsónyéki Bauer Györgyné, a decsi Döme Jánosné, Szegő Istvánné, Ónodi Erzsébet, Szél F. Istvánné, Döme Judit, az őcsényi Szilágyi Béláné, Lovas Bálintné, Abró Istvánná, Pintér Sári, Magyar Jánosné, Bodó Istvánné, Bogár Istvánné és a sárpilisi Sümegi Erzsébet. - TMÚ 1923. júl. 7. 21

1 TMÚ. 1922. ápr. 22. 21

2 TMÚ 1927. dec. 3. 21

3 Baja Benedek (1893-1953) festő, grafikus, díszlettervező. Az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult (1913-1914), de tanulmányait az első világháború miatt abba hagyta. Oroszországban hadifogságba esett, ahol az irkutszki opera számára tervezett díszleteket. Kínán keresztül tért vissza Magyarországra, Budapesten telepedett le (1922). Az Unió Színházi Részvénytársaság díszlettervezője, színházi plakátokon kívül kereskedelmi és könyvplakátokat is tervezett. Az 1920-as 1930-as években a Városi, a Royal, a Pesti és a Vígszínház foglalkoztatta. A III. Országos Kézművesipari Tárlaton Az aranykoszorús mesterek csarnokát tervezte (Bodon Károllyal 1923). Különösen jelentősek Ady-illusztrációi (Ady Endre: Vér és arany. Díszkiadás. Tizenkét vers Baja Benedek eredeti kőrajzaival. Budapest, 1928.) Aktív szerepet játszott a magyar népművészek szövetkezetbe tömörülésében, müveik kiállításaiban. Filmdíszleteket is készített (Sárga liliom 1928, Göre Gábor 1939, Erzsébet királyné 1940).- MARKO I. 2001. 49 21

4 Magyarság 1926. nov. 26. 21

5 TMÖL. Decs képviselő-testületi jegyzőkönyvek 1927-1932. - 1927. nov. 13. 2

1"TMÚ 1927. nov. 19. 2,

7 TMÚ 1927. nov. 26. 493