Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

Az 1934. évi augusztusi Szent István ünnepségeken Tolna megyéből már 5 bokréta vett részt: a bâtai, a koppányszántói, az öcsényi, a sióagárdi

19

1 és a váraljai.

19

2 1935-ben 50 község vett részt az országos bokrétán, köztük Báta, Koppányszántó

19

3, Öcsény, Sióagárd, Tolnaváralja. A váraljaiak nagy sikert arattak, az együttes 18 tagú a vezető Jánosi György lelkész.'

9

4 1936-ban a váraljaiak, a koppányszántóiak, az öcsényiek, a váraljaiak és a kocsolaiak vettek részt a Városi Színházban a bemutatón.

19

5 1937-ben Sióagárd, Váralja, Koppányszántó és Kocsola csoportja szerepelt.

1

9'

1 A Gyöngyösbokréta Tolna megyei ünnepségeiről, bemutatóiról is rendszeresen beszámoltak a helyi lapok. A Tolna megyei Újságban 1933-ban a szekszárdi

19

7, 1934-ben a bátai

19

8, 1935-ben a váraljai, 193619

1 Sióagárdon a község művelődési központja, az 1909-10-es években felépített Polgári Olvasókör volt. Vasárnaponként mise után itt gyűlt össze a település gazdáinak többsége, megbeszélték a gazdálkodás és a közösség ügyeit, elolvasták az újságokat. Itt készültek azok a színdarabok is, melyeket a falu fiataljai adtak elő. A színházi előadásokra általában két hét betanulás után került sor, az előadások anyagát a tanítók szedték össze. Az első tánccsoport 1931-ben alakult nyolc-tíz párral. A táncosok kiválasztása szorosan kötődött a színházi előadásokhoz, hisz a tánccsoport vezetője itt ,.kifigyelte" azokat akik jó táncérzékkel és énekhajlammal rendelkeztek. Első vidéki fellépésük Siófokon volt. A meghívás célja új látványosság biztosítása az idegenforgalom fellendítése érdekében. A siófoki vendéglátósok hívták meg és látták vendégül a sióagárdiakat két napig. A sióagárdi táncok bemutatásához valamilyen keretjáték kellett. Mivel itt adva volt a fejlett szőlőkultúra, adott volt a szüreti keretjáték. A balatoni szereplés alkalmával ismerte meg a színes népviseletű sióagárdiakat Paulini és nyomban meg is hívta a tánccsoportot Budapestre. 1934 Szent István ünnepén szerepeltek először a Városi Színpadán, nyolc párral, akik az alapító tagok voltak: Barsi József párja Kovács Katalin Doszpod János Sági Hona Horváth János Fekete Ilona Kilián Mihály Vas Anna Kilián János Balogh Katalin Navreczki János Vas Ilona Tornóczki János Páli Anna Vég József Szűcs Ilona Ekkor a szüreti műsort adták elő. A sióagárdi népviselet még emelte az előadás fényét. A bokrétás férfiak bő vászonnadrágot, csizmát, fehér, bő ujjú inget, fekete mellényt és fekete kalapot viseltek árvalányhajjal. A bokrétás nők sióagárdi népviseletben léptek fel. Selyem vagy nyomott mintás fejkendőt, varrott és slingelt inget, varrott vagy selyem pruszlikot, gyöngysort, varrott vagy szalagos „ümögelőt, péntőt, fehérszoknyát", kasmír vagy selyem felsőszoknyát, selyem rózsás kötényt és koszorú fejes kapcát viseltek tutyival vagy cipővel. Kezükben mindig ott volt a hímzett kendő is. A bokrétások szerint Paulini nagyon szerette a sióagárdiakat. Többször járt a faluban is, búcsúban, vagy a leányvári pincés összejövetelen. Az 1941-es évben léptek fel utoljára Budapesten, ekkor kilenc pár utazott vonattal a fővárosba. Ekkor ünnepelték a Gyöngyösbokréta mozgalom megalakulásának tizedik évfordulóját. 1942-ben új műsort tanultak be, a lakodalmast. A műsor legszebb része a gyertyás tánc volt, mely a menyasszony kikéréséhez kapcsolódott. A „Lakodalmassal" Budapesten nem szerepeltek, de 1943. februárjában Erdélyben jártak, műsorukat Nagyváradon, Nagykárolyban, Margitán, Szilágysomlyón mutatták be az erdélyi magyaroknak. Ez volt a sióagárdi bokrétások utolsó fellépése. - MANCS1 1997. TMÚ 1934. aug. 11. 19

3 A csoport vezetője Kovács István tanító volt. A többi együttessel ellentétben e csoport kizárólag házaspárokból állt. Üvegcsárdást és kanásztáncot mutattak be. - TMH 1935. jún. 15. 19

4 TMÚ 1935. aug. 3., TMH 1935. aug. 17. 19

5 TMH 1936. jún. 13., aug. 20. 19

6 TMH 1937. aug. 25. 19

7 TMÚ 1933. okt. 4., TMH 1933. okt. 7. 19

8 TMÚ 1934. máj. 16. - A tervezett program: 1. Alsónyék, Érsekcsanád, Szeremle és Báta dalárdái együtt éneklik a himnuszt. 2. A bátai bokréta bemutatja a bátai lakodalmi szokásokat, táncokat, amelyek közül kiemelkedik szépségével a szakácstánc. (Fejükön boros üveggel táncolnak a szakácsasszonyok, ezután jön a lépés, böjti tánc, nótaszóra, zene nélkül.) 3. Kólikázás. Régi bátai szokás, hogy május hónapban minden vasárnap délután ellepik a Dunát a felvirágzott, díszes ladikok, bennük lányok, legények és nótaszóval, muzsikával köszöntik május hónapot. 4. A dalárdák hangversenye. 5. Színmű előadás. 6. A dalárdák szerenádja fáklyával kivilágított csónakokon. 7. Tánc reggelig. A Duna parton halászok, szabad tűzön, bográcsban főzik a halat. Egy nagy adag 80 fillérbe került. Az eső miatt azonban csak másfél órás késéssel kezdődött az ünnepség. - „Báta község nagy ünnepe. A bátai Ref. Dalárdakör pünkösd másodnapján nagyszabású ünnepélyt rendez, falujában, amelyet a magyar rádió is közvetíteni fog. Az egész napos ünnepélyen bemutatják a bátai bokrétát színes bátai népviseletben, ősi magyar táncokat és dalokat. A tarka műsoron mint egy tíz környékbeli dalárda is fog szerepelni. A „Bátai napot" rendező egyesület a vendégek állandó szórakoztatásáról és a legkényesebb ellátásáról igen messzemenően gondoskodott. Az ünnepségen résztvenni szándékozó vidékiek számára a vasútállomásokon kényelmes és olcsó autóbuszok fognak a rendelkezésre állani Előre láthatólag a bátai nagy napra hatalmas tömegben fognak az érdeklődők Pécs, Baja, Dombóvár, Szekszárd irányából felvonulni, akik számára a nagyszabású falusi esemény egyúttal kellemes kirándulás is lesz." - TMH 1934. ápr. 28. - „Pünkösd hétfőjén nagyszabású „Bokréta" ünnepély lesz Rátán. Nemzeti gazdaságunk egyik értékes gyöngye a Sárköz. Annyi kultúrát, a népművészetben oly nemes 192 490