Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Gallina Zsolt - Hornok Péter - Paluch Tibor - Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés az M6 AP TO 10/B és 11. számú lelőhelyrészen végzett megelőző feltárásról. Alsónyék- Bátaszék (Tolna megye) 2006-2009
291. árok és a 10/b lelöhelyrész árkai esetében pedig sajnálatos módon nem volt lehetőségünk a belső terület vizsgálatára. Ellentmondásos az is, hogy az őrtornyok használatával nyilvánvalóan együtt járó rendszeres jelenlét ellenére - a téglatöredékeket leszámítva - szokatlanul kevés római leletanyag került elő all. lelőhelyrész fenti árkaiból, a 291. árokban pedig néhány kelta töredék mellett mást nem is találtunk. A 10/b lelőhely objektumaiban római leletanyag nem került elő. Ellenben a szórványanyagban három római bronz fibula és egy csüngő is található. Ezek a leletek azonban a TO 046. számú lelőhely és az ott talált 2-3. századi római épület és 3-4. századi temető közelségével is magyarázhatók. 12 . Végezetül a katonai funkció a két keskenyebb hosszanti árok (12., 23.) esetében erősen kérdéses, szabálytalanságuk és méretük miatt. Kisebb mértékben, de ugyanez igaz a 291. négyszögletes árokrendszerre, valamint a 10/b lelőhelyen talált feltételezett kerítőárkokra is. Méretadatai és szabályos kialakítása miatt jószerével csak a 127. számú ároknak tulajdoníthatunk komolyabb védelmi funkciót. Az árok mellett fából készült sánc nyomára nem bukkantunk. A belőle előkerült kő és tégla túlnyomó része a középső árokrendszer közeléből származott. Az árokrendszerekkel kapcsolatos gondolatmenetek, feltevések egyben a lelőhely összetettségének és megközelítésének módszertani nehézségeit is tükrözik, jól példázzák az eltérő interpretációk lehetőségét. Úgy véljük, hogy a fenti elemzések kapcsán, egyelőre, nem zárható ki egyik értelmezés - vagyis a késő La Téne korú szentély vagy római őrtorony megléte - sem. A végleges választ a jelenségek és a leletanyag részletes feldolgozása adhatja meg. Késő középkor - kora újkor Ali. lelőhelyrész ÉÉNy-i szélén egyedülálló jelenségre bukkantunk. Részben a Lajvér-patak töltése alatt megtaláltuk a vízfolyás egy korábbi, szabályozás előtti medrét és egy arra fából épített vízimalom leégett maradványait (48-50. tábla). A patakmedret a feltárás során több helyen átvágtuk, hogy metszetét ledokumentálhassuk. Az egyik ilyen alkalommal famaradványok kerültek elő, ekkor kiterjesztettük a bontást a szomszédos területekre is. A patak által lerakott hordalék alatt újabb famaradványok bukkantak elő, melyeket alapvetően három típusba lehetett sorolni. A mederben eredeti helyükön álló függőleges cölöpöket, mellettük másodlagos helyzetű nagyobb gerendákat és deszkadarabokat találtunk. A cölöpök három sorba rendeződtek a meder irányának megfelelően. Két teljes sor a patakmeder közepén, a harmadik rövidebb, hiányosabb a fentiektől D-re helyezkedett el. Előbbiekre támaszkodhatott a malom teljesen fából épült szerkezete, utóbbi a D-i parttal biztosíthatta a kapcsolatot. A gerendák és a deszkák a felépítményhez tartozhattak, és a malom pusztulásakor, leégésekor zuhantak a vízbe. A malomtól Ny-ra, a patak D-i partjánál kisebb cölöpöket figyeltünk meg, amelyekkel egy nagyobb gerendát rögzítettek a partfalhoz, védve azt a sodrás erejétől. A patakmeder iszapjában növényi magokat, kerámiatöredékeket, állatcsontot, nagy mennyiségű kovácsolt vasszeget, kapcsokat, kést, malomkövek töredékeit találtuk. A patakmederben talált kerámiaanyag alapján a malom a 17-18. században működhetett. A famaradványokon elvégzett dendrokronológiai és fafaj vizsgálat sajnos csak a fafajtákat tudta meghatározni, az épület pontosabb korát nem. A függőleges cölöpök a vizsgálat szerint kocsányos, illetve kocsánytalan tölgyből, a nagyobb gerendák szilfából készültek. 12 s A patakon, annak szabályozása előtt, mindhárom katonai felmérés szerint több vízimalom működött a feltárás helyszínének közelében (51. tábla) is. A határrésznek ma is Malomréti-dülő a neve. 12 7 MAJERIK - LARSSON - GELENCSÉR 2010. I s Grynaeus András vizsgálati eredményét ezúton is köszönjük! 41
