Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Orha Zoltán: Szekszárd-Tószegi-dűlő Árpád-kori teleprészlete

Az edények peremkiképzése, és a belső oldalon lévő hornyolat a bekarcolt csigavonallal jellemző díszítő motívuma a 12-13. századi edénymüvességnek." A csigavonal sávjai közötti távolság a 12-13. század fordulójától megnő.'

8 A csigavonalas és hullámvonalas díszítésre sok párhuzam ismert a lelőhely szűkebb és tágabb körzetéből egyaránt, pl.: Murga-Sánc, 4 Decs-Ete,

8" Koppányszántó,

8

1 Dunaújváros-Öreghegy,

8

2 * 83 K4 85 Fenék, ' Nagytarcsa, Tiszaeszlár-Bashalom. Utóbbi lelőhelyek az edények főbb korhatározó jellemvonásaira is adnak analógiát. A 12-13. század fordulóján tűnnek fel és terjednek el a sárgás színű, jobban kiégetett kerámiák."' Ezek közé sorolható a Szekszárdon előkerült sárgásbarna, „konty" alakú fedőgomb, melyre nem sikerült közvetlen párhuzamot felkutatni. A hornyolattal ellátott peremű fazekak számához képest, csak egy fedőgomb került elő, valószínű hogy a 13. század első felében a falvakban még fából készült fedőket használtak.

S

/ A fedő használata a 13. század közepétől válik gyakorivá.

8

8 A Tószegi-dűlőben egyetlen fehér kerámia peremtöredéket találtak. Elsőként a Holl Imre állapította meg, hogy a 12. század végén a 13. század elején jelenik meg ez a típus.

8

9 A környékről nem ismeretes publikált párhuzam, távolabbi analógia Nagytarcsa, Balkány-Abapuszta.

4

0 Cserépbográcsok A lelőhelyen a másik nagy számban jelenlévő edénytípus a cserépbogrács, méretben és formavilágban a többi edénytípushoz képest egységesebb képet mutatnak. A peremeken lévő furat vagy kerek alakú vagy ovális. A két típus egyenlő arányban oszlik meg a lelőhelyen. A széles, vízszintes kialakítású, vágott szélű darabok alkotják a legnagyobb csoportot, melyeknél a perem belső felére eső alja ívelt kialakítású. A fal elhelyezkedésének helye szempontjából is vannak változatok. Gyakran középen helyezkedik el a fal, de néhány esetben az edény belső oldalára jut a nagyobb peremrész. Kisebb csoportot alkotnak az „Y" alakot utánzó peremek. Lekerekített szélű peremből csak egy-két darab volt a lelőhelyen. A falmagasság szempontjából a lelőhely kevéssé értékelhető, mivel csekély azon töredékek száma, ahol egy tagban maradt a has, és a peremrész. A megtörő hasvonal alatt általában enyhén ívelt az edény alja, de ritkább esetben előfordul a mélyebb íveltebb forma is. A lekerekítettebb és élesebben törő hasvonalak egyenlő arányban oszlanak meg. A töredékeken egyetlen esetben fordult elő perem alatti bekarcolt vonaldísz. Cserépbográcsok keltezése A Kisalföld és Tolna megye között nagyobb földrajzi távolság ellenérc a Kisalföldön a 12-13. század fordulójára datált széles vágott szélű perem," ezen a vidéken is megtalálható. Takács Miklós „d fémüst"

42 típusnak nevezte el ezt a fajta edényt, véleménye szerint a 13. század elejétől a 14. század közepéig volt elterjedt.

4

3 7

7 TAKÁCS 1993a, 216. és Ódor 2000, 239. 7

8 SZABÓ 1975, 23. 7

9 MIKLÓS 2007, 261. 249. kép 6. 8

0 MIKLÓS - VIZI 1999, 261.26. kép 1. 8

1 ÓDOR 2000, 249. 6. kép 8

2 BÓNA 1973, 14. tábla 8

3 JANKOVICH 1991, 204. 8. kép 8

4 PARÁDI 1963, 206. 8

5 KOVALOVSZKI 1980, 45. 25. rajz. 8<

1 SZABÓ 1975,24. 8

7 TAKÁCS 1993a, 209. 8

8 PARÁDI 1958, 158. 8

9 HOLL 1963, 336. 9

0 PARÁDI 1963,223. 9

1 TAKÁCS 1993b. 461.. 9

2 TAKÁCS 1986,38-39. 9

3 TAKÁCS 1996, 171. 324