Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Orha Zoltán: Szekszárd-Tószegi-dűlő Árpád-kori teleprészlete

Kút A lelőhelyen egyetlen kutat tártak fel, melynek foltja kerek volt, a fala tölcséresen szűkül (20. tábla /., 22. tábla 1.) egy függőleges kürtös részig, mely alatt méhkas alakot vesz fel. (21. tábla 2.) A függőleges kútfal tetejének a szélén körben egyenlő távolságban lyukak helyezkedtek el. (20. tábla 2.). A helyükön valószínűleg nád vagy vessző lehetett, melyet befonhattak valamilyen lágy szárú növénnyel vagy vesszővel, amelynek az volt a szerepe, hogy a kút üregén kívül tartsa a földet és megszűrje a vizet. A bélés a kútfal felsőbb szakaszát is boríthatta.

4

6 Ebből szakadhatott le egy darab és csúszott bele a kútba. A vesszőfonatos bélés töredék vastagabb ágakból állhatott, és függőleges helyzetben fúródhatott bele a kút alján lévő iszapba. A humuszos bemosódott föld megőrizte az ágak szerves anyagának lebomlása után is azoknak hengeres alakját. A kút alján látható méhkasos jellegű bevágást a benne hullámzó víz alakíthatta ki, valószínű, hogy a bélés nem érte el a kút fenekét. A kút alján két egésszé kiegészíthető fazék töredékei feküdtek. (21. tábla 1.) A kút kialakítása, és a benne lévő edények arra utalnak, hogy az ott lakók maguk számára alakították ki, és nem háziállatok itatása céljából. Takács Miklós a kutakat 3 típusba foglalta össze: csekély, nyomot alig hagyó borításúak, nád gyékény vagy vesszőfonatosak és faszerkezetesek.

4

7 A szekszárdi kút a fonatos csoportba tartozik, hozzá kapcsolódó hasonló objektumok: Dunaföldvár M6 21. lelőhelyről 13. századi fonatos kút

4

8, vesszőfonatos kút TikosNyárfás-dűlőből

4'', 12. század végi vesszőfonatos kút Kiskunfélegyháza-Haleszről"

0, sövényfonatos kút Kecskemét-Mercedes gyárból

5

1 vesszőfonatos kút Egyházashetye-Malomszeg- dűlőből

5

2 A leletanyag elemzése Ezen a lelőhelyen is korszakra jellemző módon a leletek legnagyobb részét a kerámiák teszik ki. A kerámiákon kívül előkerült egy töredékes állapotú sarkantyú valamint kézi malomkő töredékek. A leletanyag előzetes átnézése után egységesnek bizonyult. Nem volt olyan tárgy, ami ne illett volna bele a kerámiák által kijelölt időintervallumba, ezért az a vizsgálati módszer tűnik a legjobbnak, ha a leletanyag elemzése egyben és nem objektumonként történik meg.

5

3 A kerámiák készítési technikája Az leletek nagy részét a kerámia edények teszik ki, melyek javarészt hurkatechnikávaP

4 és kézikorongon készültek. A cserépbográcsok felénél, a fazekak

5^ kétharmadánál lehet égésnyomokat megfigyelni, ebből arra lehet következtetni, hogy főzésre használhatták mindkét edénytípust. Az égésnyommal nem rendelkező példányok inkább tárolóedények lehettek. A cserépbográcsok és a fazekak színe változatosan alakul,

5

6 égetésük minőségét jól jellemzi, hogy a töredékeik zöme 3 rétegű, ez megfelel a korszakra jellemző színvonalnak. 4

6 SOMOGYVÁRI 2003a, 5-6. 4

7 TAKÁCS 2010, 13-14. 4

8 SZENTHE 2009, 185. 4

9 HONTI 2004, 47. 5

0 SOMOGYVÁRI 2003a, 7. 1. ábra és SOMOGYVÁRI 2003b, 191-192. abb. 1.2.3. 5

1 CZIFRA 2010, 24. 5

2 SKRIBA 2008, 211. Tolna megyében kevés Árpád-kori feltárás volt, ezért az elemzés során szükséges a messzebb eső területek leletanyagának párhuzamként való felhasználása. 5

4 HOLL 1956, 177. 5

5 TAKÁCS 1993b, 209. 5

6 Az edények színárnyalatait élethűen visszaadják a fotók, ezért nem szerepel itt felsorolásuk. 322