Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

K. Tóth Gábor: A honfoglaló magyarság kettőslélek-hitével kapcsolatos jelenségek kelet-európai párhuzamai

K. Tóth Gábor A honfoglaló magyarság kettőslélek-hitével kapcsolatos jelenségek kelet-európai párhuzamai (Magyar jellegű temetkezések Kelet-Európában) Bevezetés és módszertan A honfoglaló magyarság régészeti anyagának kelet-európai emlékei, fontos adatokkal szolgálnak ahhoz, hogy tisztábban lássuk őseink, az Uráltól a Kárpátokig elterülő területeken való vándorlásának folyamatát. Az írott források alapján három szállásterületet tudunk kijelölni ezen határokon belül: Baskíria, Levédia, Etelköz. Ezekről a szállásterületekről lesz szó ebben a dolgozatban, kiegészítve Baskíria és Levedia között található magyar jellegű temetkezésekkel. Baskíria, Levédia, Etelköz esetében, megemlítem a régészeti párhuzamok mellett, a legfontosabb írott forrásokat. Néhány esetben nyelvészeti, vagy néprajzi érveket is felhasználva támasztom majd alá a régészeti adatokat. A történelemi, nyelvészeti és néprajzi eredményekre azért van szükség, mert a magyar őstörténet, mint minden más nép őstörténete forrásokban szűkölködik, így magában a régészet tudománya sem tud válaszokat adni a legtöbb kérdésre. A régészeti emlékanyag közül, csak a kettőslélek-hithez kapcsolódó jelenségeket, tárgyakat vizsgálom. Ennek jobb megértéséhez, felvázotam a X. századi, kárpát-medencei magyarság legfontosabb rítusait, és a mögöttük húzódó hiedelemvilágot. A kettőslélek-hithez kapcsolódó rítusok közül a trepanációt, és az ugyancsak idevonatkozó temetkezési szokások közül a részleges lovastemetkezést, a halotti szemfedők adásának szokását tárgyalom, majd ezeknek a kelet-európai párhuzamait soroljtam fel, szállásterületenként, temetkezésekre, temetőkre lebontva, gyűjtésszerűen, összevetve a magyar jellegű, kelet-európai temetkezésekkel.

1 Azt hogy miért csak a hitvilággal kapcsolatos jelenségeket taglaljuk - és nem a tárgyak párhuzamai alapján próbáljuk a keleteurópai magyarság emlékeit, szállásait megtalálni - arra válaszként engedtessék meg, hogy Bóna István sorait idézve, adjunk magyarázatot: „A kelet-európai 9. századi magyarokat kereső magyar régészet csődjét a leletekben való gondolkodás okozta. Kézenfekvő ugyanis, hogy a honfoglaló magyarsággal a Kárpát-medencében megjelenő régészeti tárgyi művelődés számos eleme a Dél-Urálig, Közép-Ázsiáig, Eszak-Kaukázusig terjedő steppei művelődés egyetemes terméke ... A leletközpontúságot tehát háttérbe kell szorítani s helyette a valóban etnikus sajátosságokat tükröző temetkezési szokásokat és a sajátos viseleti, fegyverzeti stb. elemeket kell kutatni."

2 A régészetnek, ebből kifolyólag nem az - vagy nem csak az a feladata -, hogy leleteket állítson egymással párhuzamba, hanem, hogy a hitvilághoz kapcsolódó jelenségekre nagyobb hangsúlyt fektessen, ezeknek a keleti nyomait kutassa, összegyűjtse, elemezze. ' Korábban ugyanis a kutatás a temetkezési szokások mellett a tárgyakkal hangsúlyosabban foglalkozott. A X. századi honfoglaló leletanyagnak a kelet-európai analógiái alapján próbálták behatárolni őseink szállásterületeit. László Gyula ekképpen fogalmazta meg ezt módszert: „Magyarán: az első út a honfoglaláskori biztosan magyar leleteinknek, temetésmódoknak és temetőink településrendjének időben visszafelé nyomozása az őskorig." Már ekkor megjegyezte azonban, hogy: „Sokkal nagyobb lehetősséget kínál a temetkezési szokások és a társadalmat tükröző temetőképeknek elemzése."

4 Később több kutató is, megkérdőjelezte ennek a módszernek a helyességét.

5 Valóban a tárgyakat 1 Fodor I. (FODOR 1994, 47-65) és Ivanov, V. A (IVANOV 1999, 85-107) által (46. kép), magyar jellegűnek tartott temetkezéseket vizsgáltam meg elsősorban, ezt egészíti ki Erdélyi I. két lelőhelye, Kepi és Novonikolskoe (ERDÉLYI 1977, 65-77). Ezeken kívül sor kerül a tankejevkai (GENING - HALIKOV 1964, 5-69) és a bolsie tarhani bolgár temetők (CHALIKOVA - CHALIKOV 1981 ) tárgyalására is, melyek nagy hasonlóságot mutatnak honfoglalóink régészeti anyagával (47. kép). 2 BÓNA 2000, 18-19. - Bálint Cs. is rámutatott arra, hogy a leletközpontúság útja nem járható: „a 10. századi magyar leletanyag néhány eleme a vele egykorú 10. és részben 11. századi kelet-európai steppei tárgyak némelyikével állítható párhuzamba. A tárgyaknál megfigyelhető tipológiai rokonság tehát egyszerűen kor- és kulturális jelenség. Ha pedig ezt elfogadjuk, akkor nem kell többé zavarba jönnünk vagy bonyolult és főleg: bizonyíthatatlan magyarázkodásokba kezdenünk, hogy miként lehetséges a magyarokéval közeli rokonságot mutató tárgyak Baskíriában vagy az Észak-Kaukázusban való előkerülése." (BÁLINT 1994, 4345). 1 BÓNA 1979,46. 4 LÁSZLÓ 1953, 39-40. 243