Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Czövek Attila: Avar kori kohótelep Bátaszék határában
Ezt a datálást erősíti meg a Márton Péter által végzett archeomágneses vizsgálat, amely során három kohóból (3., 4., 15. vaskohó) történt mintavétel. Az eredmény alapján a kohók használata a 8-9. század fordulóján lehetett. 4 2 A kerámialeletek és az eddig elvégzett természettudományos vizsgálat mellett a korábban említett tipológiai párhuzamok is a későavar keltezést erősítik. A bátaszéki kohók tipológiailag és a készítési technikájukat nézve átmenetet képeznek az alig földbe mélyedő, sekélyebb salakcsapoló gödörrel rekonstruált, felmenő falú avar típus 4 , és a nagyobb méretű műhelygödör falába épített Árpád-kori típus 44 között. Ezt figyelembe véve pedig kézenfekvő lenne a 16. vaskohót (4. típus) a bátaszéki és az Árpád-kori típus közti átmenet képviselőjének tartani. Ha a kialakítására még igaz is lehet ez, a - lentebb részletezett stratigráfiai megfigyelés szerint valószínűleg nem későbbi, sőt inkább korábbi, mint a körülötte lévő kohók (9. vaskohó, II. kohóbokor). A kohótelepen viszonylag gyakori szuperpozíciós helyzetek ugyan segítik felállítani a bátaszéki kohók belső időrendjét, de igazán sem kronológiai, sem tipológiai következtetéseket nem lehet levonni belőlük, csupán azt bizonyítják, hogy ez az ipartelep az adott korszakon belül hosszabb ideig - esetleg időszakosan volt használatban. Ezt támasztják alá a kohászok lakóhelyéül szolgáló objektumoknál talált átépítések és platnimegújítások is. (12. tábla F) Az említett stratigráfiai viszonyok alapján megpróbálhatjuk felvázolni a vaskohók relatív időrendjét. Az 1. vaskohó elkészítésekor már biztosan nem folyt vasolvasztás a 11. kohóban, mert a korabeli kohászok ennek kemencerészére ásták rá a munkagödröt. (12. tábla A) Hasonlóan jártak el a 7. vaskohó esetében, ami pedig a 6. bucakemence aknáját metszi. (12. tábla B) Az I. kohóbokor mühelygödrének kialakításakor is minden bizonnyal egy korábbi kohó (13. vaskohó) felépítményét bontották el teljesen. Ennél összetettebb helyzetet is sikerült megfigyelnünk. A 17. vaskohó felhagyása után salakcsapoló gödrét részben metszi egy nagyobb anyagnyerő gödör (44. objektum), amibe a kitermelés után vasolvasztó kemencét (14. vaskohó) építettek. A gödör feltöltése után a II. kohóbokor épül rá az objektum déli felére. Amikor pedig ezt is felhagyják és feltöltik, akkor a nyugati harmadára ássák a 9. vaskohót. (8. tábla A) A kohóbokrokban többé-kevésbé egyszerre használt bucakemencéknél is van lehetőség a relatív időrend megállapítására. Az I. kohóbokorban a délebbi vasolvasztó (1/1. vaskohó) esetében a kohóbélés kétszeri javítása és az előtte in situ lévő palástmaradványok miatt feltételezhetjük, hogy ezt a kohót többször és teljesen a kohóbokor felhagyásáig, valószínűleg a délebbinél is tovább használták. (7. tábla A) Ez figyelhető meg a III. kohóbokornál is, ahol a szinte medencealjig elbontott 1II/2. kohó maradványit nem találtuk, míg a másik két vasolvasztó ledöntött palástja eredeti helyzetben volt a mellnyílás előtt. (9. tábla A) A 16. vaskohó munkagödréül szolgáló anyagnyerő gödör korábban részletezett betöltése is sugall bizonyos időrendet: az alsó részében lévő sárgás, agyagos feltöltés esetleg köthető más - környékbeli kohók létesítéséhez, a felső vastag salakréteg viszont bizonyosan a szomszédos objektumokból (II. kohóbokor, 9. vaskohó) származik. 4" (12. tábla C) A kohóteleppel kapcsolatosan még több feladat vár ránk a feltárás során összegyűjtött minták további természettudományos vizsgálatától kezdve a kohótípus kísérleti régészeti kipróbálásán keresztül a hasonló adottságú, eddig bejáratlan Tolna megyei területek kutatásáig. Azt viszont már most kijelenthetjük, hogy a lelőhely kiemelkedő jelentőségű a Kárpát-medencei vaskohászat kutatásában, és nem csupán azért, mert (már ROSNER 1977-78, 107), miszerint a korábbinak tartott szürke kerámia a régióhoz köthető fazekas centrummal együtt megérte az avar kor végét. Ezúton is köszönöm Márton Péternek a vizsgálat elvégzését. Az eredmények az MTA VEAB Iparrégészeti és Archeometriai Munkabizottságának 2009. január 29-i ülésén hangzottak cl. 4 1 Avar korú a részben felmenő falú „avar" és a teljesen a felszínre épített nemeskéri típusú kohó (GÖMÖRI 2000/b, 223, 157. kép 12)4 4 Árpád-koriak a műhely oldalába épített, mellfallal ellátott fajszi és a mellfalazat nélküli imolai típusú vaskohók. (GÖMÖRI 2000/b, 240-243, 157. kép 4-5) Analógiaként említhető az a megfigyelés, amely szerint a hulladékként keletkező salakhalmok jelzik a kohók helyét (például az iváni telepen: GÖMÖRI 2000/b, 83.). Mivel ilyen, egyébként gyakran előforduló halmokat kohóink környékén nem találtunk, valószínűleg a már használaton kívüli salakcsapoló és anyagnyerő gödröket töltötték a kohósalakkal. 223
