Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Kovacsóczy Bernadett: Avarkori temető Hőgyészről

Szerves anyagmaradványok A 2. számú sír nagyszíjvége és a sírban alóla előkerült mellékszíj bronzai mellett textilmaradványokat sikerült megfigyelni. Ezek vagy az övből,

19

3 vagy a ruházat szövetéből maradtak fenn. Ugyanezen sír jobb medencelapátján vastárgy által konzervált textilmaradványok feküdtek, amelyekről szerkezetük megfigyelése után kiderült, hogy két különböző anyagból származnak, tehát a ruházat különböző részeihez, rétegeihez tartoztak. Összegzés Az egyes objektumok leleteinek korával kapcsolatos megfigyeléseimet mellékelt táblázatban (X. és XI. tábla) közlöm. Az ezekből származó, a sírok korával kapcsolatos eredmények a XII. és XIII. táblákon táblázatban szerepelnek. Az 2. számú sír, az övgarnitúra részeinek vizsgálata nyomán a VIII. század utolsó harmadára, negyedére keltezhető, 800-al bezárólag. Az 5. számú sír korát nem lehet ilyen pontossággal megállapítani, hiszen datáló értékkel bíró leletei igen hosszú életű darabok. Ezek alapján a sír kora, a VII. század 3. harmada és a VIII. század vége, IX. század eleje közé tehető. A 6. számú sír gyöngycsüngős fülbevalói között formai, kivitelbeli jegyeik alapján némi időbeli eltérés feltételezhető, de ezzel együtt sem alkalmasak a sír pontosabb datálására, így meg kell elégedni azzal, hogy a sír kora a VIII század közepe, vége közé tehető. A 8. számú sír hosszú életű fülbevalóinak és gyöngyeinek használati idejét, a sírban található gyűrűk segítségével és az aranyfóliás, tagolt rúdgyöngyök segítségével sikerült a VIII. század utolsó negyedére leszűkíteni. A 9. számú sír koraként leginkább a VIII. század utolsó harmada, vége a legelfogadhatóbb. A 10. számú sír hosszú életű, köles méretű gyöngyeinek kísérőleleteiként tagolt rúdgyöngyök kerültek elő, leszűkítve a sír korát a VIII. század végére. A 12. számú sír kora a VIII. század első harmadára tehető. Az 1. számú sír egyetlen, datáló értékkel bíró leletet tartalmazott, egy díszítetlen fülkarikát, ami azonban az avar korban végig használatban volt, így a datálásban nem nyújthat támpontot. A 7. és 11. számú sírok nem tartalmaznak datáló értékkel bíró leleteket. A sírcsoport belső időrendjének vizsgálata során - utóbbiakat nem véve figyelembe - arra a következtetésre jutottam, hogy a legkorábbi az 5. számú sír, ezt követhette a 6. és a 12. számú. A 2., 8., 9., 10. számú sírok nagyjából egyidősek, koruk a VIII. századra tehető. Figyelembe véve a Wosinsky-féle leleteket és azok, immár beazonosított lelőhelyét, kijelenthető, hogy a közölt sírok és azok, amelyekből a Wosinsky-féle leletek származnak, egy és ugyanazon temető, különböző sírcsoportját képezték. Minimum 5 sírsor meglétével számolhatunk (II. tábla, 2. kép), de figyelembe véve a Wosinsky-féle sírok elhelyezkedését és a megfigyelt sírsűrűséget, feltételezhető, hogy a hőgyészi temető egykor legalább 500 sírós lehetett, aminek valószínűsíthető kiterjedését a II. tábla 2. képe 5. karika mutatja. A kora avar kori szórvány leletek alapján ezt a temetőt az avar uralom egésze alatt használhatták. Feltárt és dokumentált leletanyaggal csak a temető északnyugati részéről származó késő avar kori (zömmel VIII. századi) sírokból rendelkezünk.

19

4 A terület adottságaiból kifolyólag, a sírok jelentős része már korábban, a 19. század végén, 20. század elején elpusztulhatott. Ezt bizonyítja, hogy helyi adatközlők szerint a Klimes utca 3. számú házzal szembeni telken is kerültek elő sírok (II. tábla, 1. kép 3). A Klimes utca 3-5. számú telkein (a feltárt sírok sűrűsége alapján) (II. tábla, 2. kép) a hajdani házak építése során, a telkek eredeti felszínbe bevágott házrészeinek környékén, a Baumgartner-féle munkálatok során, továbbá a Klimes utca 3. számú telkén a telek középtájékán, annak hátsó irányába vágott feljáró készítése során szintén nagyszámú sír pusztulhatott el. 19

1 SZALONTAI 2003, 376. 19

4 Itt szeretnék köszönetet mondani Ódor János Gábornak, a lelőhely ásató régészének, hogy a leletanyagot feldolgozásra rendelkezésemre bocsátotta, valamint a kézirat korrektúrázásáért, továbbá, hogy szakmai tanácsaival és meglátásaival segítette a munkámat. Köszönet illeti Vaday Andreát szakmai, módszertani tanácsaiért, Balogh Andrást a térképekért és a mellékletek táblába szerkesztéséért, továbbá Necze Ambrust és Fuksz Mártát, akik a tárgyrajzok egy részéi készítették. 161