Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Kovacsóczy Bernadett: Avarkori temető Hőgyészről

csak két helyen áttört. Közel azonos motívum díszíti az Orosháza 3. számú sír" csüngős vereteinek felső tagját is, csüngőjük díszítőmotívuma pedig megegyezik az hőgyészi nagyszíjvégével (lásd nagyszíj végnél). A későavar korban az idő előrehaladtával nő az öveken a veretek száma, csökken ezek szélessége, s ezzel együtt összsúlyuk is. A korábbi (a hőgyészivel azonos) típust keskenyebb, hármas csoportokba rendezett veretek váltják fel''

2, s a mellékszíjak ezek alól indulnak ki

9

3. Esetünkben szélesebb veretekről van szó, amelyeknek bármiféle csoportosítását a 2. számú sír bolygatott volta miatt nem lehetett megfigyelni, bár az övre helyezés sorrendje részben rekonstruálható. A jobb oldalon, az övforgó előtt egy, utána három, egymáshoz nem túl közel elhelyezett csüngős veret következett. A csat és a bújtató bolygatás következtében mozdult ki, így nem kizárt, hogy a közelükben, a medence előtt is lehettek további csüngős veretek, amik a (modern) bolygatás következtében elvesztek. A sír betöltésében letört csüngőtagok nem voltak, így feltehető, hogy a hiányzók már a használat során elvesztek. Lyukvédők A hőgyészi 2. számú sír övére öntött, bronz, áttört, szív alakú lyukvédőket szereltek (IV. tábla, 17-20), amelyek díszítőmotívuma (ahogy arra már korábban utaltam) jelentkezik a nagyszíjvégen,

9

4 továbbá az Orosháza - Bónum - téglagyár 3. számú sír

9' csüngőjén is. A lyukvédők funkciója a csattal hozható összefüggésbe. Szerepük szerint megakadályozták, hogy a megnövekvő veretszám, illetve az övre szerelt további eszközök (tarsoly, íjtartó tegez, kés, kard) miatt egyre nagyobb önsúlyú öv a peceknél elhasadjon."

1 Mivel a hőgyészi példányok egyike sem in situ került elő, helyzetüket nem lehetett megfigyelni, de elfogadható Csallány Dezső azon megfigyelése, hogy heggyel a nagyszíjvég irányába mutatva helyezték őket 97 az övre. Nagyszíjvég A 2. számú sír nagyszíjvége (IV. tábla, 23) öntött, bronz, áttört, két, ugyanazon öntőformában készült lapból összeállított szíjvég, pikkely alakú, laponként összesen 14-szer (7-7-szer, tengelyesen szimmetrikusan) ismétlődő indadísszel. A rögzítőfüleket leszámítva - mivel azok motívuma nem tengelyesen szimmetrikus -, a lapok egymást szinte tökéletesen fedik. A tárgy vizsgálatának alapjául készítési technikáját és díszítőmotívumát vettem. A későavar kor folyamán átalakulnak a szíjvégek (a kisszíjvégek is), a korábbi, egytagú, tokos felerősítésű darabokat felváltják a rögzítőfüles, két lemezből összeállítottak

9

8. A kettő között átmenetet azok a példányok képeznek, amelyeknek motívumvilága már a fiatalabb horizont felé mutat, míg formájukat tekintve az idősebb darabok közé sorolhatóak. Ilyen alapon tekinthető a hőgyészi szíjvég rokonának, (esetleg előképének) a Tiszafüred 1246. számú sírból

1'

1' és egy, a mai Szlovákia területéről származó tokos szíj vég.

11,

0 Készítési technikáját és díszítését tekintve a hőgyészinek legközelebbi párhuzamai az Alattyán 369."", Cikó 490.

lo

:, Felsőnyék (római katolikus nagytemplom dombjáról számozatlan sír)

10

3, Szebény I. 209."'

4, Kiskőrös 65.

10

5 Leobersdorf 81.

10

6 sírok nagyszíjvégei, továbbá a Kölked - Feketekapu A - 638. számú 9

1 JUHÁSZ 1995, Tat. 1. 9

2 SZŐKE B. M. 2008, 208-209.; SZALONTAI 2003, 392. 9

3 KOVRIG 1963, 153. I,

4 DAIM 1987, 149. Falko Daim a Leobersdorf 81.sír ugyanilyen nagyszíjvége kapcsán ezt a motívumot „Schuppenförmig" (pikkely alakú) indadísznek nevezi. 9

5 JUHÁSZ 1995, Taf. 1. 9

6 CSALLÁNY 1943, 167.; SZŐKE B. M. 2008, 191. 9

7 CSALLÁNY 1943. 167.; SZŐKE B. M. 2008, 191. 9

8 GARAM 1995,414. "GARAM 1995, Taf. 166. 10

0 MOLNÁR et al. 2008, 147 II,

1 KOVRIG 1963, Taf. XXV. 10

2 WOSINSKY 1896, 935. CCXXV1I. Tábla. 10

1 WOSINSKY 1896, 965. 10

4 GARAM 1975, 67. Fig. 16. 10

5 HORVÁTH 1935, Taf. XXVII. 10

6 DAIM 1987, 359. Taf. 81. 153