Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Hajdú Tamás: A bronzkori Dunántúli mészbetétes edények kultúrájának bonyhádi temetője feltárása és az embertani leletek feldolgozása során alkalmazott módszerek tanulságai

A BBQ85 jelzésű sírba temetett infans II. korú (10-13 éves) egyént a fent említetthez hasonlóan szintén a sírban hamvasztották el. Ebben az esetben a testet egyértelműen hanyatt fektették, a lábait oldalra döntötték, és kissé felhúzták, majd ebben a testtartásban égették el. Az anatómiai rend tökéletesen megmaradt, ebből következően a test alatt a máglyának mindössze kis része lehetett, bár az is elképzelhető, hogy a test alá egyáltalán nem, csak fölé helyeztek fát. A töredékek morfológiai képe és mennyisége Az égett csontokon megfigyelhető törések, hasadások alapján kiderült, hogy a holttesteket nem sokkal a halál beállta után égették el. Az égett csonttöredékek közepes, ritkán kisméretűek és az esetek többségében krétaszerűen kiégetettek. Azokban az esetekben, amikor kisgyermekek csontjai felnőttek maradványaival kerültek elő, kimutatható volt, hogy maradványaik jóval tökéletesebben égtek ki, mint a velük együtt eltemetett felnőttek csontjai. Ez a gyermekcsontok vékonyságát/nagyobb sérülékenységét figyelembe véve nem tekinthető meglepőnek. A különböző testrészek és a koponya kiégettségét összevetve megállapítható, hogy jelentős eltérés a test különböző részei között nem fordult elő. Mindössze a medencetájék kiégetettsége volt néhány esetben kevésbé tökéletes, mely valószínűleg a nagy víztartalmú zsigerek védő hatásának köszönhető. A csonttöredékek mennyisége leggyakrabban 100 darab, vagy ennél több volt. A töredékek között a test különböző részeihez tartozó maradványok egyaránt előfordultak. Az urnákból feltárt emberi hamvak súlya erősen változott, a mért átlagos súly 505,5 g volt. A hamvak mennyiségét számos tényező befolyásolhatja. A tetem elégetésekor nem biztos, hogy a hamvak egészét begyűjtötték a máglyáról, de a temetkezések későbbi korokban történő bolygatása, vagy a feltárás során a csontok felszedése, a csontanyag kezelése és mosása szintén befolyásolhatja a kapott eredményt. A bonyhádi leletanyag esetén a földlabdás felszedésnek köszönhetően a legkisebb töredékeket is megmentették, ez a tényező tehát ebben az esetben jelentősen nem módosíthatta a kapott adatokat. Az embertani leletek között esetlegesen előforduló állati maradványok Két eset kivételével az emberi maradványok közül égett, vagy égetetlen állatcsontot egyáltalán nem sikerült elkülöníteni. A BBQ40 és BBQ43 sírokból feltárt emberi maradványok között égetetlen állati eredetű csonttöredékek voltak. Ebből a tényből azonban nem vonhatunk le semmilyen következtetést, mivel egyelőre nem tudjuk, hogy ezek milyen állatok csontjai lehettek, ezt a későbbi archaeozoológiai vizsgálatok feladata tisztázni. Az eredmények értékelése, következtetések A bonyhádi temető embertani leleteinek feltárása során alkalmazott módszereknek köszönhetően lehetőség nyílt arra, hogy a temetési szertartás több elemére is következtessünk. A csonttöredékeken megfigyelhető törésvonalak alapján a testek máglyára helyezéskor még lágyszövetek fedték a csontokat. A hamvasztás tehát nem sokkal a halál beállta után történhetett. Több esetben is sikerült kimutatni, hogy amikor két elhunytat közös sírba temettek el, a két holttest együtt került a máglyára, maradványaik pedig az adott sírban egymással (esetenként eltérő mértékben) keveredtek. Egy esetben a két halott maradványát a szertartás során végig elkülönítve kezelték, más esetben pedig kísérletet tettek erre. A máglya összeállításakor két eset kivételével a rítust végzők nem ügyeltek arra, hogy az anatómiai rend a máglya elégése során, illetve azt követően (a töredékek összegyűjtése előtt) megmaradjon, bár ez kísérleti régészeti eredmények alapján lehetséges lett volna."' Elképzelhető azonban az is, hogy az anatómiai rendet ekkor még megtartották, és a csonttöredékek a temetkezési helyre történő szállítás, majd a sírba helyezés közben keveredtek össze. 1

6 SZABÓ 2004. 132