Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Szabó Géza: A Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának kialakulása és belső időrendje a Bonyhádon feltárt temetőrészlet tükrében

A kora bronzkor 2. időszak során a Dunántúlon egy sajátos, nyilvánvalóan a gazdálkodással, életmóddal összefüggő területi megosztás alakul ki a belső dombok között lakó somogyvár-vinkovci, és a Duna, illetve a Sió menti löszpartokon kialakuló nagyrévi népesség között. Bóna István a somogyvár-tradíciók hosszú továbbélését feltételezte - a szerinte a Nagyrévi-kultúra korai fázisában - Dunaföldváron, és a kultúra klasszikus fázisában Genesen előkerült hengeres testű edények alapján.

7

5 Ezek az edények azonban Dunaföldváron ténylegesen nem a korai, hanem a kultúra klasszikus időszakához sorolható I-II. bronzkori szinthez köthetően, s az azzal egykorú gencsi, illetve gerjeni rétegekben kerültek elő.'

6 így ezek nem egy fejlődési folyamatot, hanem sokkal inkább egy adott időszakban a Duna vonaláig követhető, Ny-K irányú hatást jeleznek. A Somogyvár-Vinkovei-kultúra törzsterületén Dombóváron legutóbb előkerült hengeres nyakú, osztott szalagfüles korsó' arra is felhívja a figyelmet, hogy az Alföldön kis számban előforduló hasonló - időnként Ada-csoport néven emlegetett - leletek valójában nem sorolhatók külön régészeti csoportba, hanem a dunántúli törzsterülettől távoli előfordulásuk a Somogyvár-Vinkovei-kultúra népéhez tartozó családok széles körben megfigyelhető, más lelettípusokkal is igazolható Kelet-Délkelet irányú elmozdulását jelzik a kora bronzkor 2-3. időszak határán. Ennek a népességmozgásnak a hátterében legújabb ismereteink szerint a Kárpát-medencébe északnyugat felől érkező új népesség beáramlása áll, amely több fázison át végső soron a Mészbetétes edények népe kultúrájának kialakulásához vezet. A Mészbetétes edények népe kultúrájának kialakulásában a viszonylag csekély mennyiségű, de mégis nagy területen szétszóródva megjelenő, többnyire a zsinegdíszes és a helyi hatások keveredését mutató korai leletanyag az őslakosság fontos szerepére mutat. A bonyhádi leletek számos esetben a kerámiaformákban a terület egészén egyébként is megfigyelhető somogyvári hagyományok hosszú ideig való továbbélését bizonyítják. Azonban a viszonylag kevés korai csontvázas temetkezés után a hamvasztásos sírok számának hirtelen megemelkedése és talán maga a Dunántúlon korábban általános hamvasztásos rítus is arra figyelmeztet, hogy az új kultúra a kései zsinegdíszes körhöz tartozó kis létszámú csoportok betelepedése mellett a helyi alaplakosság jelentős mértékű beolvasztásával alakult ki és formálódott tovább. Az őslakosság jelentős mérvű továbbélését feltételezve érthetővé válik az is, hogy a Mészbetétes edények népe északi és déli csoportja közötti határ nagyjából éppen azon a vonalon alakul majd ki, ahol a Somogyvár-Vinkovci kultúrát megelőzően a Vucedol- és Makó kultúrák lelőhelyi közötti határ újabb ismereteink szerint valóban húzódott. Figler Andrásnak a somogyvári hatásokról már említett megfigyelését s támasztja alá a Bonyhádon előkerült kis hengeres nyakú korsó is (BQ103J5), ami időrendi szempontból ugyancsak a somogyvári és a tekercseitpálcikás leletek legalább részbeni egyidejűségére, illetve az őslakosság hagyományainak hosszú ideig való továbbélése felé mutat. Ez a kis korsó egyben jól jelzi azt is, hogy a bonyhádi temetőben a csontvázas, majd a korai hamvasztásos sírokkal jellemezhető első két időszak formálódása a korai bronzkor 2-3. időszak határán történt. Ebből a csontvázas, mészbetét nélküli tekercseitpálcikás díszítésű edénnyel eltemetett halottak sírjai jelentik a bonyhádi temető legkorábbi, mai ismereteink szerint i.e. 2200 előtt - de i.e. 2400-nál semmi esetre sem korábban kezdődő - Bonyhád-1. időszakát. A hamvasztásos sírok megjelenése, a tekercseitpálcikás ágy mészbetéttel való kitöltése pedig már a következő, a Bonyhád-II. időszakhoz köthető. A temető szerkezete, az edények formájának és díszítésének változása alapján a leletanyag még további periódusokra bontható. A sírokban a tekercseitpálcikás és szélessávos díszítésű leletek együttes előfordulása a temető harmadik, a korai és középső bronzkor határára keltezhető Bonyhád-III időszakot jelzi. A negyedik, klasszikus Bonyhád-IV. időszak az egykorú szomszédos kultúrák területén is megfigyelhető, jellegzetes mészbetétes leletek alapján a középső bronzkor középső harmadára keltezhető. A bonyhádi temető végső, Bonyhád-V. korszaka a Halomsíros kultúra népének megjelenése miatt a mészbetétesek Észak-Dunántúlról elmenekülő csoportjainak beköltözéséhez, jellegzetes tárgyaik sírba kerüléséhez kapcsolható.{10. tábla) 7

4 SZABÓ 2010,71. 7

5 BÓNA 1984, 189., BÓNA 1972. 7

6 SZABÓ 1992, XXXVIII. 9., 11-14., LIV. 2., LV. 12., LXXI. 6., LXXIII. 1-3. 7

7 HORVÁTH 1984.; KULCSÁR 2009, 357.; SZABÓ 2010, 71. s FIGLER 1994, 28. Ezt támasztja alá Károlyi Mária szemléletében is kitűnő cikke a Szombathely környéki, erős késő zsinegdíszes hatásokat mutató somogyvári leletekről. (KÁROLYI 1972, 185-187., 3. kép) 1 12