Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Szabó Géza: A Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának kialakulása és belső időrendje a Bonyhádon feltárt temetőrészlet tükrében
során jól láthatóak voltak a faszén- és hamumaradványok, de égett csontdarabok a szúnyoghálón átmosott földből sem kerültek elő. A hamvak hiánya és a madár alakú csörgő alapján felmerülhet, hogy áldozati szertartás nyomára bukkantunk. A kisebb méretű edények miatt azonban nagyobb a valószínűsége, hogy a sírban egyszerűen csak egy gyermek nyugodhatott. A gyermekek sírjaiban előkerült kisebb edényeken talált motívumok, azok szerkezete, elhelyezésének módja, a főbb minták egymással való variációja a felnőtt sírokban talált díszítéseket képezte le - arányosan lekicsinyítve azokat. Ez arra mutat, hogy a motívumok egy része az életkortól független volt. A kultúrkör területéről ismert idolokon lévő ábrázolások és az edényeken lévő azonos motívumok elhelyezkedése alapján jól látható, hogy azok helyzete megfelelt a testtájak szerinti elrendezésnek, a statisztikai elemzések szerint pedig a halott nemére vonatkozóan is jelzésértékük volt. Ez azt jelenti, hogy az urnák például magát a halottat ábrázolták, a mészbetétes motívumok révén pontosan megjelölve nemét. A nemhez kötődő motívumokat síron belül következetesen alkalmazták a többi edényen is. Az együttes régészeti és embertani elemzések eredményei alapján először sikerült kimutatni, hogy az edényeken az emberi testtájaknak megfelelő módon elhelyezett motívumok valójában nem egyszerűen csak díszítések, hanem azok pontos jelentéssel rendelkeznek: egy, a közösség által jól értelmezhető és következetesen használt jelrendszert alkotnak, az urna pedig magát a halottat jelképezi. Hasonló, az adott közösséghez való tartozást, az egyén azon belüli helyét jelző rendszerek mind a viselet, mind pl. a fejfák esetében a népművészet területéről ma is jól ismertek. A csontvázas temetkezéseknél a halott neme ránézésre is egyértelmű volt, viselete mutatta az adott közösséghez való tartozását, azon belüli társadalmi helyzetét. Az eddig feldolgozott közel háromezer motívum rendszerezése alapján látható, hogy a Mészbetétes edények népe kultúrájának egyedülálló, jellegzetes díszítése lényegében az elhunyt elégetésével egyébként elvesző információkat pótolja. A mészbetét kialakulásának, bonyolult motívumai széles körű, de egységes rend szerinti használatának hátterében tehát nem történeti folyamatokat, népek mozgását kell látnunk, hanem egy elemi, emberi igény kielégítésének sajátos módját: a halott tiszteletének, emlékének egy jelrendszerben való megőrzését. Ennek a jelrendszernek az olvasatát az adott közösség pontosan ismerte - de a Kárpát-medencében a mészbetétes edények széles körű elterjedtsége alapján az is feltételezhető, hogy a jelzéseket egyszerűségüknél fogva a környező régészeti kultúrák népei is értették többé-kevésbé, hiszen a testükön, ruházatukon viselt jelzések egy része esetleg hasonló formájú, jelentésű lehetett. Míg a feltárt temetőrész északnyugati sarkában kerültek elő a legkorábbi temetkezések, addig a legkésőbbiek a délkeleti részen feküdtek. Az összes közül a BQ043. sír rejtette magában a leggazdagabb mellékleteket.tábla 1-18) A szórt hamvasztásos sír körvonalát ezúttal is csak az egykori sírgödör északi széléhez sűrűbben, déli feléhez ritkábban lapuló vastagfalú edénytöredékek alapján lehetett követni. A sírgödör aljába ÉK-DNy irányú sávban beszórt hamvakat több sorban zsúfolásig borították a talpukra vagy szájukra állított, oldalukra dőlt edények. Több esetben három-négy kerámiát is egymásba csúsztattak. A hamvak alapján az elhunyt kora 15-50 év között lehetett, nemére utaló adat nem volt - az edények alatt talált harci csákány azonban férfit sejtet. A fokán és hátán gazdagon díszített csákánynak nemcsak formai párhuzamát nem ismerjük, de fémtárgyak hasonló nyelezési technikájával sem találkoztunk még. Jól látható, hogy a tárgyon az első pillanatra nyéllyuknak látszó áttörés valójában keresztirányú. A csákány íve, a hátán lévő két, a kötözést segítő kis bak egyértelműen mutatja, hogy a behasított fanyélbe erősen bekötözött fémeszközt még egy oldalirányú facsappal is rögzítették. A fenti formájú és rendhagyó módon nyelezett harci eszköz elnevezésére a továbbiakban javasoljuk a bonyhádi típusú csákány elnevezés használatát. (8. tábla 18) A kis talpas kelyheken megjelenő pontkörös díszítés már a temető végső, ötödik időszakára keltezi a sírt.(8.tábla 15-17) Hasonló, pontkörös díszítésű edények voltak az előző temetkezéstől keleti irányban mintegy 20 méterre lévő BQ042. urnasírban is.(9. tábla 1-20) Ez a temetkezés azonban a mellékletek számát, azok elhelyezését tekintve valójában közelebb áll a szórthamvasztásos sírokhoz. A rendkívül nagyméretű, mintegy 60 cm átmérőjű urna belsejében és körülötte is számos kisebb edény volt.(9. tábla 19) A hamvak a vizsgálatok szerint két, 13-15 és 2-3 éves gyermekhez tartoztak. A kisebbé lehetett a pontkörökkel díszített kis ivókürt, melynek nem csak díszítése, de formája, finomabban soványított, jobban fényezett anyaga is elüt az előzőekétől. (9. tábla 1) A magasnyakú, finoman díszített korsók formájuk és díszítési technikájuk miatt - az edényeken szokatlanul mély, széles mészbetétágy volt -, 110
