Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Szabó Géza: A Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának kialakulása és belső időrendje a Bonyhádon feltárt temetőrészlet tükrében

korai (Proto-Kisapostag) jellegű leletanyag jelenik meg, amelyben jelen vannak a somogyvári jegyeket viselő leletek is.

4

4 Ezek megléte viszont - így Bónával ellentétben -, nem a két kultúra egymásutániságára, hanem részbeni egyidejűségére mutat. Ez azt is jeleneti, hogy amennyiben Figler megfigyelése helytálló, akkor a Guntramsdorf-Drassburg népességnek sem ideje, sem tere nem marad a Dunántúl elfoglalására. Ezt megerősíti az is, hogy az utóbbi évek feltárásain az említett kultúra leletei sehol nem kerültek elő nagyobb, zárt egységekben.'" így ezzel a népességgel a Dunántúlon a területet ténylegesen, önállóan birtokló régészeti csoportok között nem számolhatunk a továbbiakban. Véleményünk szerint minden adat a somogyvári leletekkel jellemezhető időszak végével részben párhuzamosan a Dunántúl északnyugati sarka felől a tekercseitpálcikás népesség folyamatos térhódításáról tanúskodik, amely folyamat közvetlenül összefügg és nem válaszható el a Mészbetétes edények népe kultúrájának kialakulásától. A Szlovákiától Szlovéniáig előforduló, pálcikára feltekercselt zsineggel díszített leleteket, mint például a karintiai Sant Salvator mellett talált korsót, jellegzetes díszítése miatt az újabb kutatás kizárja a Litzkerámia kultúrája leletei közül.

5

1 Ebből következik, hogy ha a formáját és a díszítés módját tekintve is a legkorábbi bonyhádi leletekkel kapcsolatot mutató korsó nem sorolható az említett kultúra leletei közé, akkor a bonyhádi temető népességének eredetét sem lehet a Litzenkerámia kultúrájából levezetni. Ezt időrendi szempontból is kizárja az álzsinegdíszes és mészbetétes leletek egye több helyen megfigyelt együttes előfordulása, mint arra egyebek között Somogyból,

5

2 Szombathely környékéről

5

1 és a horvátországi Dakovorór

4 is van példa. Ráadásul a Szombathely-Kámonon talált Litzenkerámia kultúrájához tartozó töredékeken jól látható,

5

5 hogy a tekercseitpálcikás eljárással szemben a bepecsételés irányára nem keresztben, hanem harántirányban futnak a lenyomatok. A szalagszerü díszítéseket többszörösen egymás mellé fogott, két szálból sodort zsineggel készítették.

5

6 A korsó szalagfülén futó minta alapján követhető is, hogy ez az eljárás közvetlenül a zsinegdíszítésre vezethető vissza,

5

7 a kisapostagi temetőben talált egyik bögre nyakát pedig feltekercselt zsineggel díszítették.

5

8 Ez is azt mutatja, hogy bár a formai eltérések miatt sem lehet a tekercseitpálcikás díszítésű edényeket a Litzenkerámia kultúrájából eredeztetni, mindkettő a zsinegdíszes hagyományok folytatója. így a köztük lévő hasonló vonások Bándi Gábor, Bóna István gondolatmenetét is pontosítva csak úgy magyarázhatók, ha a kutatás eddigi eredményei alapján feltételezzük, hogy a Mészbetétes edények népe kultúrájának eredete is végső soron a keleti gyökerű Zsinegdíszes kultúrához köthető. Ez utóbbi felbomlásakor, ie. 2400 után alakulhatott ki az a csoport, melynek hagyatékában a tekercseitpálcikás díszítés előzményeit kell keresnünk. Ez a folyamat eddigi adataink szerint a mai országhatártól Ny-ENy-ra zajlott le. A korai bronzkor harmadik időszaka elején a Dunántúlt elfoglaló népesség az edényeibe benyomott addig üres mintákat helyi hatásokra elkezdi fehér mészbetéttel kitölteni, ami a továbbiakban edényművessége meghatározó eleme lesz. Ezek a hatások azonban nemcsak a díszítőelemek formai átvételét jelentik, hanem azt is - mint azt a későbbiekben majd látni fogjuk -, hogy a keleti és közép-európai hagyományokkal egyaránt rendelkező, a Dunántúlon továbbformálódó közösség a mészbetéten túl új kulturális tartalommal is megtölti azt. 4

9 FIGLER 1994, 28. 5

0 Már Torma István felhívta a figyelmet arra, hogy semmiképpen sem képzelhető el a tekercseitpálcikás edényeket használó edények népének a litzenkerámiás, vagy azzal rokonértelműnek tekinthető Guntramsdorf-Drassburg csoportokból való eredeztetése. (TORMA 1972, 24., 30.) 5

1 BENKOVSKY-PIVOVAROVA - GÖMÖRI — KAUS 1988, 17. 5

2 HONTI 1994, 179, Abb. 2. 2., 4. 4. 5

3 ILON 2004, 91., LXXXIII. t. 1-6. 5

4 MARKOVIC 2007, 49-58. 5

5 ILON 2004, LXXXIII. t. 1-6. 5

6 Ezúton is köszönöm Nagy Marcellának és Ilon Gábornak, hogy az utóbbi évek vasmegyei régészeti leletmentései során előkerült, még közöletlen legújabb litzenkerámiás és mészbetétes leleteket is megnézhettem, illetve a tárgyakról lenyomatokat készíthettem, valamint munkámhoz nyújtott értékes tanácsaikat. 5

7 ILON 2004, LXXXIII. t. 4. Mozsolics Amália a rendelkezésére álló, még meglehetősen kevés adatot elemezve már a Kisapostagi kultúra elnevezésekor felvetette a zsinegdíszes körrel való kapcsolatok lehetőségét. (MOZSOLICS 1942, 35.; MÉRY 1942, 49., 52.) 106