Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Szabó Géza: A Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának kialakulása és belső időrendje a Bonyhádon feltárt temetőrészlet tükrében

hagyományos régészeti módszerekkel a legtöbb esetben alig értékelhető, mindössze 1-2 generációváltást engedne meg. Pedig a kutatás eddigi adatai szerint számos temetőben a mellékletek hosszabb időszak alatt kialakuló stílusváltozatai alapján több időszak különíthető el, ahogyan a legismertebb Királyszentistván esetében is.

5 Itt a mészbetétes kultúra folyamatosnak tartott temetkezéseiről a három részre bontott több száz évet átölelő időszak ötven feltárt sírja alapján alkotott képet a kutatás. A néprajzi párhuzamok szerint a nagycsaládok átlag 20-25 tagot számláltak, de egy-egy nagycsalád esetében a családtagok száma akár a 40 főt is elérhette.'

1 Amellett, hogy ez szintén felveti a nagyobb sírszámú temetők szükségességét, egyfajta magyarázatot is ad az egyes sírcsoportok elkülönülésére. Ugyancsak a bonyhádi lelőhelyen megfigyelt és feltételezett további temetkezések kiugróan magas száma és a családszerkezet összefüggései alapján felvetett nagyobb sírszámú temetők meglétét igazolja Mosonszentjános,' Ménfőcsanak

x mészbetétes leleteket tartalmazó temetője, továbbá az utóbbi idők nagyfelületű feltárásainak köszönhetően a Kaposvár-61. út/l. és 2. lelőhely mintegy egy hektáros telepe és másfélszáz sírós temetője is.'' A bonyhádi temető legkorábbi temetkezései közé sorolhatóak a feltárt temetőrész északnyugati sarkában lévő, Északkelet-Délnyugat tájolású csontvázas (BQ107., 156., 180., 200., 202, 203., 215., 226., 241., 242., 252.) sírok (2. tábla), melyektől ellentétes fektetésével egyetlen gyermek sírja tért el (BQ243.).(2. tábla 8.) A Kárpát-medencében a kőkortól általánosan elterjedt zsugorított fektetési módtól eltérően azonban a halottakat nem oldalukra, hanem többé-kevésbé a hátukra fektették, s csak felhúzott lábaikat fordították ki oldalra. Volt ahol a csípő és a vállak is vízszintesen voltak, másutt csak furcsa, természetellenes, kitekert testtartást eredményezve a deréktáji részek tértek el a többi testrész helyzetétől. A csontvázas temetkezések többsége melléklet nélküli volt. A BQ156. sírban a nyakcsigolyák körül három teljesen eloxidálódott, 2-3 mm nagyságú bronz gyöngy és egy agyarcsiga kúpalakú, 4,3 cm hosszú váza, valamint az alkarokon egy-egy ellapított bronzszálból kétszer, illetve két és félszer spirálisan tekert, 6 cm átmérőjű, egymásra hajlított végű karperec volt. Az ékszeren szabad szemmel is jól láthatóak voltak a hosszirányú nyújtás nyomai. (2. tábla 2., 3. tábla 8-9., 13) A BQ200. sírban a fejen több apró, szélükön átfúrt félgömbös, teljesen eloxidálódott lemezdarab (BQ200J1-2, 10) jelezte az egykori fejdíszt.(2. tábla 4) A tarkónál egy, az egyik oldalon visszahajtott vége miatt aszimmetrikus, 1,5 cm átmérőjű, bronzszálból spirálisan tekert hajkarika volt, (3.tábla 3) melynek anyaga a hegyesre kalapált végek előtt duzzadt (BQ200J3).

1

0 A nyaknál pedig egy 2,7 cm hosszú, 0,7 cm átmérőjű, bronzszálból spirálisan tekert (BQ200J4), valamint hét, hengeresre hajtott vékony bronzlemezből (BQ200J5-8, 11-13), illetve az Atlanti-óceánban és az Északi-tengerben ma egyaránt honos, de kövületként például az ausztriai miocén kori rétegekből is ismert agyarcsigából készült 1,9 cm hosszú gyöngy (BQ200J9) volt felfűzve. (3. tábla 4., 6., 10) A BQ242. felnőtt személy sírjában a nyakon négy, hengeresre hajtott vékony bronzlemezből készült 5,5 cm hosszű gyöngy (BQ242J2-5), a fejénél pedig tekercseitpálcikás díszítésű, tölcséres nyakú, enyhén nyomott gombtestű kis szalagfüles korsó volt (BQ242J1). (2. tábla 7., 3. tábla 5., 7., 14-15) A korsó nyakának külső oldalán és a fülön is hat sávban bepecsételt tekercseitpálcikás ágyban eredetileg sem volt mészbetét. A mellette lévő, ellenkezőleg tájolt BQ243. gyermeksírban a koponya jobb oldalán, a csecsnyúlvány környékén két darab, az egyik oldalon visszahajtott vége miatt aszimmetrikus, 1,3-1,5 cm átmérőjű, bronzszálból spirálisan tekert hajkarika volt, melynek végeit hegyesre kalapálták (BQ2043J1-2). Az alkarokon egy-egy ellapított bronzszálból háromszor spirálisan tekert, 5 cm átmérőjű, egymásra hajlított végű karperec volt. (2. tábla 8., 3. tábla 2-3., 11-12) Altalános jelenségnek mondható, hogy a mellékletek a női viselet részének tekinthetőek; a férfi sírokban viselethez tartozó melléklet nem volt." 5 BÓNA 1975, 199-205. 6 http://mek.oszk.hu/02100/021

15/html/3-2009.html 7 UZSOKI 1963. 8 KISS 2003, 150. 9 KISS 2003, 150. 11

1 A hasonló formájú, szebeni típusnak nevezett hajkarikák kutatástörténetét Torma István a balatonakaii, Somogyi Krisztina pedig legutóbb az ordacsehi hasonló leletek kapcsán tekintette át. (TORMA 1978, 16-17., SOMOGYI 2004a, 363.) 1

1 A sírok embertani feldolgozását Hajdú Tamás végzi, akinek minden részletre kiterjedő lelkiismeretes munkáját ezúton is köszönöm. Előzetes jelentése ugyanezen kötetben olvasható. 102