Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében

Csárdák

7

9 „A csárdát a török világ szőtte. Maga a szó is a törökből került hozzánk. Eredetileg csak valami félszerféle hajlékot jelentett, mely úttalan utakon valami enyhelyet nyújtott a végtelen pusztaságon utazó embereknek. Nem volt már akkor falu sem, néha többnapi járóföldre nem lehetett beszállani sehova, az utas az útban hált. Bizony jól fogott akkor a rozoga „csárdák" is, ahogy eleinte hívták. Nem mértek akkor még italt sem benne. Meg is járta volna a „regálebérlő", ha akkor lett volna. A fel és alá kóborló hajdúk, kurucok, labancok, törökök, tatárok s különféle tolvajok úgy felprédálták volna a pincét, hogy holtig sirathatta volna a csapláros. Később a török világ után, mikor már egy kis élet- és vagyonbiztonság is támadt, alakult ki a csárdából a mai vendégfogadónak a képe. Állandóbb jellegű csárdát építettek; sokszor az elpusztult falu romladozásban lévő templomát alakították át csárdává."

8

0 A régi magyar táj ábrázolások szinte elmaradhatatlan tartozéka a pusztai csárda. A 19. századi metszetekről, rajzokból, litográfiákról minduntalan ránk tekint egy-egy barátságos út menti hajlék képe; sűrű keréknyomok vezetnek hozzá, s tornáca oszlopához kötve felnyergelt ló várakozik. Némelykor csak sárból vert putri, máskor módosabb ház, kéménye hívogatóan füstölög, a nyitott beálló szín előtt vásárosok födeles szekerei; az ivóban dudaszó sikongat. A népdalban is megjelenik a csárda képe. Élesebben, színesebben, plasztikusabban, mint a rajzos ábrázolásokban. Gazdag mesevilágot sző köréje a népi képzelet, romantikus hősökkel népesíti be. Bronz arcú, hegyesre kihúzott bajszú, sötétkék gatyás, túzoktollas kalpagú, virtusos hetyke legényekkel: táncos lábú pásztorokkal, lovagias betyárokkal, bujdosó honvédekkel, katonafogdosás elől szökött pórlegényekkel. Dalba kerülnek a nagypénzű útonjárók, a csaplárné bodros fehér párnái, a kármentő itcéi, pintes üvegjei, butykosai, az ivó lócái, kecskelábú asztalai, az ajtófélfára vésett rovások, melyekkel a csapláros az italfogyasztást jegyezte, no meg a baltacsapások nyomai a mestergerendán. A népdal máig életben tartja a csárdákat, amikor már hírmondó is alig akad belőlük. Csak egy pár sárközi népdal példának: „ Szalontai keselylábú lova Nem áll többet a csárdaajtóba. Nem áll többet a csárdaajtóba, Mer' gazdáját halva vitték haza. "

8

I „Esik eső, fujj a szél, Fázik a juhászlegény. Dárom dadárom. Nincsen szűrgye, subája Beitta a csárdába Dárom, dadárom. "*

2 „Esik eső seje haj, esik eső hull a ménkű rakásra, Beütött a csingilingi csárdába. Eg a csárda, nem hallik a citera, a cimbalom, Nem tom kivel mulat az én angyalom. "

8

3 „Kis pej lovam nem hittem, hogy kutya légy, Az ebesi csárda előtt le ne tégy. Az ebesi csárdában ég a világ, Kis angyalom ott mulatja ki magát. „ Cifra csárda, két oldala fakó, Ebbe mulat az a hírős Patkó. Csárdásnénak így adja föl a szót. Látott e már egy lovon hét patkót. Ha nem látott, jöjjön ki hát láthat, Négyet visel e gyönyörű állat, Az ötödik magam vagyok, nem de? Kettő meg a csizmámra van verve. "*

5 1

9 Csárda szavunk szerb közvetítésü perzsa jövevényszó - csartak = négy oszlopon álló erkély, négyszögletes szoba. Törökök terjesztették. Jelölte a török határon levő katonai, magas figyelőállomásokat, de volt szín, eresz, gazdasági épület, kukoricagóré jelentése is. 8

0 GYÖRFFY 1943. 225-226. 8

1 Saját gyűjtés - Békás Jánosné Meggyesi Mária ( 1900-1994) Decs. 8

2 DOMOKOS 1995,211. 8

3 Saját gyűjtés - Békás Jánosné Meggyesi Mária (1900-1994) Decs. 8

4 WOSINSKY 1900, 271. 8

5 SÁRKÖZI 1954. 122