Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

K. Németh András: „Azt hiszem, ezt a nagy kirándulást sohasem fogom elfelejteni". Tolnai József őrvezető második világháborús oroszországi naplója (1942-1943)

2-án: szerda 3-án: csütörtök 4-én: péntek 5-én: szombat orosz vendégszeretet! 6-án: vasárnap Orosz paradicsom! Raszhovec községben Mikulás! 12 órakor megemlékezés a kormányzó úrról! Németh Aurél főhadnagy 7-én: hétfő 8-án: kedd Még nincs válasz! kártyapartit rendezünk, elveszítek 120 darab cigarettát. Levél Apikáék, Főnök úr, Barna úr, Nyirő Jani, Látrányi Sió[fok], A hadnagy úr átküld a Gh-ba és elkészítem a század zsoldnévjegyzékét, a zsoldot és hadipótlékot és harcos pótdíjat márkába számítjuk Major Sándor pécsi bajtárssal és találkozom Turbók János tamási bajtársammal. A Gh-ban tovább dolgozunk a zsoldnévjegyzéken. Nagyon jó ebéd van. És még egy: reggel orosz gyermekek jönnek hozzám, hogy adjam el a szájharmonikám. Sírva jönnek a mamájukkal, hogy akármiért, de adjam oda. Én engedek az ő kérésüknek, és odaadom 2 liter tejért és 2 tojásért, ők szívesen futnak és hozzák. Reggelire megittam 1 litert és egy litert eltettem, este jó tojásos sonkát készítek, ez mind nagyon jól esett egy szájharmonikáért. Nekem 2 darab van, és így még marad egy. Már ezért is jöttek, hogy adjam el, adnak érte vagy tejet, vagy krumplit. Reggel parancsot kapok, hogy a hadnagy úrral és Hegedűs bajtársammal átmegyünk a Gh-ban, megkapjuk a zsoldot és hazatérünk lakásunkba. Pihenés, zsoldfizetés, 17 márka 90 pfennig. Átmegyek Bugyonijba (innét 24 km) postai nyomtatványért, indulás 8 óra, érkezés, autóval sikerült menni, 10 óra. Posta nincs, csak később alakul, de reméljük, a jövő héten már lesz. A postások szerint 8-10 nap alatt ér haza a levelünk. Délben indulok vissza gyalog. Közbe látom Sztálin feldöntött szobrát. Ebédelünk, tejet, vajaskenyeret és hagymát konzervvel. Hosszú, fáradságos gyaloglás után szankóra, majd autóra ülök és 7 órakor érkezem vissza! Édes pihenés! Reggel fél 6 órakor ébresztő, mert át kell menni a 8 km-re lévő Raszhovec nevű faluban. Ma nem is tudjuk, milyen nagy ünnep van otthol, biztosan a kisgyermekek boldogan nézik a jó Mikulás bácsi ajándékait, mi pedig itt kint, ebben a borzalmasan szegény országban egy különös ajándékot kapunk. A jó házi asszony - aki a háznak ura, és egy 10 éves és egy 2 éves kislánynak anyja, 85 éves mamájával nagy sütésnek áll. Lángosszerű tésztát gyúrnak, ebbe krumplit és ezt megsütötték, utána vajjal vagy napraforgóolajjal megkenték, és úgy mindegyik katonának adott egyet. Mi, akik már 3 napja nem kaptunk kenyeret, örömmel fogadjuk a feketésbarna, kellemetlen ízű és szagú „lángost". Utána iszok egy pohár tejet és édesített feketekávét. Közben a század elindul és délre (12 órára) meg is érkezünk az úttalan és még jobban elhagyott faluban. Itt ér csak nagy meglepetés: nem kapok sehol rendesebb helyet, egy ablaktalan, düledező kovácsműhelyben akarnak elhelyezni 19 bajtársammal együtt, amelyben se kályha, se semmi bútordarab nincs, de mi egy ruszin bajtársammal egy jobb helyet keresünk, amit egy 6 gyermekes asszonynál hosszú beszélgetés után végre megkapunk. Itt van ám csak kutya világ 4, 1-2 éves gyermekek sivítanak, jajgatnak a fülemben, míg írom a naplómat [...] bizony talán majd egyszer szórakozásként és e [...] szolgál így telik e [...] kiképzés. Barátom! Reggel borzasztó hideg szélben megkezdődik a téli kiképzés, 40 centis hóban sétálunk a határban és bizony sokszor meg kell állni a kimerüléstől. A hideg és a havas szél kibírhatatlan, és így sokszor hasig érő hóban megyünk a messzebbre látható asztagok felé. Ezek mind búza- és rozsasztagok, amelyek majd a tavasszal lesznek elcsépelve. 11 órakor vége a gyakorlatnak, csupa víz a cipőben a lábam és szinte érzéketlen már, úgy összefáztunk. Itthon harisnyát cserélek és így töltöm a nap hátralevő részét. Parancsot kapok, hogy el kell menni a Gh-ban a zsoldnévjegyzék elkészítésére, itt van egy kis idő és Major Sándor bajtársammal írunk levelet szüleimnek, lapot Bözsikének. Utána elkészítjük a névjegyzéket! 85