Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Csekő Ernő: Tormay Cécile, illetve Herczeg Ferenc szekszárdi kötődéséről és családjaik történetének szekszárdi időszakáról
A minden valószínűség szerint ekkor még földszintes épületben - melyet a jegyzőkönyv ,,biztos és száraz"-ként tűntet fel - lévő patika a következő helyiségekből állt: gyógyszertár: bútorzata célszerűen berendezett, edényei teljesen megfelelőek. Az elegendő mennyiségű mérlegekkel, súlyokkal és „ officinalis szerekkeF, valamint készlettel felszerelt, a mérgek külön elzárva tartatnak, műhely: gőzpárlóval ellátott, tágas műhely is jól berendezett, benne a mozsarak, törők, kanalak illetve párlószerek elegendő számban találhatók, raktár: a gyógyszertár mögött található, szintén tágas, egyben világos, az itt tárolt szerek jó minőségben és elégséges mennyiségben vannak, pince: száraz, téglapincében raktározott olajak, kenőcsök, szörpök és más szerek feliratozott edényekben, jó állapotban, elegendő mennyiségben találhatók, padlás: elemi csapásoktól (eső, tűz) ment, itt a virágokat, füveket, gyökereket tárolták, mégpedig a vizsgálat eredménye szerint jó minőségben és mennyiségben. 4 0 A vizsgálat szerint Brassay patikájában a gyógyszerész könyv, az árszabás és egyéb hivatalos okmányok hiánytalan számban álltak rendelkezésre, a hiánykönyv, a hitelkönyv, a megérkezett szerek jegyzéke, illetve a visszamaradt vények megfelelően vezetve, kezelve voltak, amiként a patikában a gyógyszertanra és segédtudományaira vonatkozó alapmunkák is megvoltak. 9 1 Bár az előbb részletezett kép a gyógyszertár Brassay Mihály tulajdonosi idejére volt igaz, vélhetően a patikaépület helyiségeinek funkciója Bátory Elek és Hoffmann Lujza időszakáig sem változott sokat, hacsak nem az épület időközben történt átépítésével összefüggésben. Úgy tűnik, hogy a tágas, jó felszereltségű és jelentős forgalmú - ne felejtsük el, hogy a város főutcáján, 9 2 három épületre az Augusz-háztól volt található - gyógyszertár jó kiindulási alapot biztosított Bátory szekszárdi működéséhez, illetve Hoffmann Lujza itteni életéhez. Korábban már említettem, hogy Hoffmann Lujza és Bátory Elek ismeretsége bizonyára szakmai kapcsolatok mentén alakulhatott, és ráadásul az, hogy patikusnéként egy gyógyszertár adta Szekszárdon életének, mindennapjainak a keretét, ezek segíthették Hoffmann Lujza tolnai megyeszékhelyre történő áttelepülését. Érdekes párhuzam a két település között - habár ennek vélelmezhetően komolyabb szerepe nem volt a költözésben -, hogy mindkettő nevezetes szőlő- és borvidék volt. S bár a Deliblát homokpusztájának a telepítése pont a szóban forgó években, 1890-es évek első felében kezdődött a filoxéravész elleni küzdelem jegyében, a Versec környéki hegyek már régóta szőlőkkel borítottak voltak. 91 Ezzel kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy Herzog Ferenc Józsefnek is volt borvállalata, amiképpen a Herzogoknak az 1870-es évek elejéig selyemgombolyítójuk is. Mint köztudott főként Bezerédjek (István, majd Pál) fáradozásainak hála Tolna megye a XIX. század derekára, második felére a selyemtenyésztés egyik hazai központjává vált: a század 80-as, 90-es éveire Tolnán és Szekszárdon komoly selyemfeldolgozóipar alakult ki, mi több 1879-től Szekszárdon állították fel az országos selyemtenyésztési felügyelőséget is. 94 A szőlőtermesztés és bortermesztés kölcsönös megléte, a selyemtermelés kultúrájának szekszárdi jelenléte, a két város hasonló domborzati fekvése ellenére mindenképp változást jelentett Hoffmann Lujza számára, hogy a német többségű Versechez képest Szekszárd döntő többségében magyar volt. Itt még a népesség német eredetű része is már jelentős mértékben asszimilálódott ekkora. A Szekszárd és Versec között különbség mutatkozott abban is, hogy míg az előbbi mezőváros, utóbbi szabad királyi város volt, ennek megfelelően polgárosultabb társadalommal, illetve a polgári önigazgatás tradícióival. De a patikusok 9 0 U.ott. 9; U.o. Mely egyébként a Buda-eszéki országút városi szakasza is volt egyben. 9 3 „ Versecet akkoriban csakugyan a halálfélelem környékezte. Pancsováról behurcolták aftloxérál. és a mikroszkopikus szörnyeteg a város határában tízezer hold szőlőt tett tönkre. (...) A svábok jó ideig úgy védekeztek a veszedelem ellen, hogy csökönyösen letagadták a fdoxérát. A tőkék pusztulásának a szárazság az oka. a szőlőtetű pedig az urak találmánya. Mikor a górcső alatt megmutatták a gazdáknak a parányi ellenségüket, megállapították, hogy a nyüzsgés az üvegben van. Ha eperfalevelet tennének alája, attól is nyüzsögne. " - fogalmazott a filoxéra pusztításáról, illetve a járványt először még kétkedéssel fogadó gazdák rövidlátásáról Herczeg. HERCZEG 1985, 185-186.; A Deliblát homokpusztáján a szőlő telepítését a verseciek 1890 végén kiosztott területeken kezdték meg, az első szüret pedig 1893 őszén volt. Délvidék (Versec) 1 892. november 27. 3., 1893. október 22. 3. 9 4 Versecen az 1889-ben felállított selyemgubóraktár és selyemgubó-beváltási hivatal is a szekszárdi székhelyű Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség és Bezerédj Pál felügyelete alatt valósult meg. Bezerédj maga több esetben személyesen szemrevételezte a beruházást. Délvidéki Nemzetőr 1889. február 3. 2., 1991. augusztus 2. 2. 418
