Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Katona-Kiss Attila: A Kárpát-medencei bolgár térhódítás a 9. században. Történeti észrevételek a régészet tükrében

III. Az alföldi bolgár leletanyag kérdése Az írott források elégtelen és homályos volta miatt alakult ki a kutatásban többféle nézőpont a bolgárok 9. századi alföldi jelenlétéről. Egyesek szerint a bolgárok csak rövid életű katonai fennhatóságot gyakoroltak, mások arra a következtetésre jutottak, hogy jelentős bolgár lakosság élt a későbbi magyar területeken. A frank-bolgár határok megállapítása Omurtag idején történt meg, s ezt Malamir uralkodásának kezdetén megerősítették (832). Elméletileg tehát ettől az időtől kezdve számolhatunk bolgár települések alapításával vagy bolgár helyőrség tiszántúli jelenlétével,

1

2 de minden bizonnyal ehhez köthető a dél-erdélyi bolgár leletanyag korának alsó határa is. Amilyen logikus a fenti elgondolás, annyira feltételes az az elképzelés, miszerint „Borisz uralkodása alatt (852-889) azonban már biztosan kellett bolgár csapatoknak állomásozniuk a Tiszántúlon, különben nem támogathatták volna a frankoknak a morva Rasztiszláv elleni fellépését"A kútfő ilyen értelmezésére nincs semmilyen kényszerítő ok. Mert pl. a magyarság is adott katonai segítséget a morváknak, mégsem tudunk számottevő magyar lakosságról a Kárpát-medencében a 9. század második felében. Továbbá „a történeti adatok teljesen egyértelműen arra utalnak, hogy a 9. században bolgár lakosság élt a Tiszántúlon ", ezért meg kell lennie a hozzájuk kapcsolható leletanyagnak is, amit a Kárpát-medence 9. századi anyagából kell kiszűrni. Ez a hagyaték kisterjedelmű és továbbélt a 10. század első harmadáig.

1

4 Mesterházy Károly Hajdú-Bihar megye területéről gyűjtött össze olyan kerámiákat, amelyek jelentősen eltérnek a 9. századi késő-avar kerámiától. Ezek: egy Debrecenből származó fazéktöredék, hasonló kerámia Hajdúböszörményből valamint Egyek-Külsőohat-Kisszigetről illetve egy korongolatlan talpas tál Ártándról. Az ártándi edényen kívül valamennyi töredék közös jellemzője a teljes felületet beborító díszítés. Az egymáshoz kapcsolódó vízszintes vagy a ferdén, függőlegesen, ívesen hajló fésűs vonalkötegek rendszere általában a nyak alatt kezdődik, és a hajdúböszörményi edény tanúsága szerint a fenékig tart. Anyaguk és kidolgozásuk jó. Párhuzamaikat Mesterházy a dunai bolgár anyagban találta meg.

1

5 A töredékek datálása elvileg annak az eredménye, hogy meg kellett határozni annak a néhány kerámiának az idejét, amelyek okán „komoly" létszámú bolgár lakosságot lehetne feltételezni a Tiszántúlon a 9. században a honfoglalásig. Sőt, talán még a honfoglalás után is, mert a fenti elgondolás szerint „Erdély és Kelet-Magyarország szláv helynevei arra mutatnak, hogy ez akár a 10. század első évtizedeiig is kiterjedhet, és bizonyos 10. századi magyar sírok (Bihar, Somlyó-hegy, Kolozsvár-Zápolya utca) kerámiaanyaga is mutat hasonlóságot a bolgárnak meghatározott anyaggal". Ezért feltehető, hogy még a 10. század első évtizedeiben is készített bolgár-szláv jellegű kerámiát a Tiszántúlon „a helybéli lakosság" azaz: a bolgárok.

1

6 A debreceni töredékhez a leghasonlóbb példányok Északkelet-Bulgáriából adatolhatok, de teljesen egyező darabot nem sikerült találni. Mesterházy megjegyzi, hogy a kerámia nem csak bolgár területen bukkan fel, hanem Moldvában, Munténiában és Dobrudzsában is több lelőhelyet ismerünk.

1

7 A böszörményi töredék legközelebbi párhuzamát ugyancsak Északkelet-Bulgáriából ismerjük, míg az Egyekkülsőohati edénytöredék párhuzamai előkerültek Bulgárián túl Romániából, a szaltovói kultúra területéről és a mai Szerbiából.

1

8 Az ártándi tál párhuzamát csak a romániai Dinogetia-Garvanból ismerjük; az ártándi lelőhelyen 2-3. századi szarmata temető is volt, s bár a hazai szarmata leletanyagban nincs párhuzama a leletnek, de Ukrajnából ismerünk ilyet (Zolota-Balka temetője, Kr. e. 1. század - Kr. u. 2. század). A Tiszántúlon talált négy kerámia szoros kapcsolatban van a szaltovói kultúra kerámia anyagával, amelynek 9. századi hordozója a bolgár lakosság. Ezért a tárgyalt négy kerámia kora a 9. századra tehető, történeti meggondolások okán annak is második felére.

1

9 Mindez Mesterházy szerint a hazai krónikás hagyomány

2

0 1

2 MESTERHÁZY 1977, 168. 1

3 MESTERHÁZY 1977, 168. 1

4 vö. MESTERHÁZY 1977, 161. 1

5 MESTERHÁZY 1977, 162-164. 1

6 MESTERHÁZY 1977, 168. 1

7 MESTERHÁZY 1977, 164. 1

8 MESTERHÁZY 1977, 164-165. 1

9 MESTERHÁZY 1977, 165-166. A négy kerámia lelőhelye a szaltovói műveltség területéhez tartozik, amellyel a dunai bolgár leletanyag is összefügg; erre Mesterházy is utal. így elképzelhető, hogy a kerámiák eredete nem dunai bolgár, és korábbi időkben, más úton került az Alföldre. Az ártándi tálnak nincsen párhuzama a dunai bolgárok területéről. Felhívta ezekre a figyelmet már Szalontai is (SZALONTAI 2000, 272; SZALONTAI 2001, 116). 39