Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Csekő Ernő: Tormay Cécile, illetve Herczeg Ferenc szekszárdi kötődéséről és családjaik történetének szekszárdi időszakáról

asszimilánsoktól, illetve a germán szellemtől óvta a magyarságot, a magyar szellemi életet.

1

5 A századelőt tárgyaló, megjelenésekor óriási hatást kifejtő regénye, Az elsodort falu (1919) folytatásának szánt Segítség! (1925/26) című regényében pedig immár a berendezkedő Horthy-éráról adott gúnyos, szatirikus képet, az irodalmi élet jelesei közül Pékár Gyula (Plachta államtitkár) mellett Herczeg (König Lajos) és Tormay Cécile (Borkuthy Evelin) alakját is megörökítve. Mint látható, a korszakban előtérbe kerülő etnikai, faji központú gondolkodás nem tekintett már az asszimilációra eredendően pozitív tartalommal: dualizmus korának az asszimilációban a magyarság számát és számarányát növelő folyamatot látó felfogása ekkor már a múlté. 2. kép: Herczeg Ferenc. Reményeim szerint tanulmányom, mely elsődlegesen helytörténeti szemponttal íródott, azaz a két író szekszárdi kötődéseit - elsősorban Szekszárdon élt szüleik, nagyszüleik itteni történetének, tevékenységének ismertetése által - kívánja feltárni, ezen túl adalékokkal szolgálhat Herczeg és Tormay megítélését befolyásoló fentebb citált kortársi felvetések, valamint az utókor által megfogalmazott megállapítások jogosságát illetően is. Meg kell jegyeznem, hogy a két író szekszárdi családi kötődéseit feltárni, bemutatni eltérő mélységű kutatómunkát igényelt. Ugyanis míg Tormay Károly munkásságát több helytörténeti munka érinti, és városban született fiának, Bélának pedig szinte már-már kultusza alakult ki az elmúlt évtizedekben 1

3 „A középosztály túlnyomó részét azonban mégis a germán, szláv és zsidó elemek teszik. A két forradalom hatása alatt, ügyes csalafintasággal kihasználva a nagy érzelmi reakciót, csak a zsidóságot szokás napjainkban különcélú idegen elemnek feltüntetni. A germán és szláv eredet szinte a magyarság intenzívebb fokának, turánibb mélységű állapotának kezd tekintetni. Ez a nagy buzgósággal szétszavalt fikció tudományos szempontból a legostobább, a magyarság szempontjából pedig a legsúlyosabb veszélyeket rejti magában. " - írta Szabó Dezső 1923-ban megjelent Új magyar ideológia felé c. tanulmányának második, A nemzeti megtartás és haladás elemei c. közleményében. Idézi: KÖVÉR 2006, 142. 398