Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Csekő Ernő: Geiger Gyula „Magyar Szépirodalmi Lapok"-ja. Egy irodalomtörténeti vonatkozású felfedzésről. Újabb adalékok Babits Mihály Halálfiai című regényének valóságtartalmához
Csodás színvegyülék. Fodros, sárgásszürke felhők az égen, mögöttük heliotrop 10 4. A nyugati égen erősen szürkéskék fellegek, a látóhatár szélén elszakadozva, mint a színpadi függöny, mit még egyszer felhúznak, hogy az utolsó hatásos jelenetet megmutassák. A végjelenet: Herakles haldoklik, izzóvörösre festi vére az ég alját, aztán összeborulnak a fellegek. Plandite... Érdekes mosolyogni azokon, kik rajtunk mosolyognak, csak azért mert mosolyoghatni vélnek. Óriási, végtelen hosszú sínű express-vonat az emberiség haladása, utaznak rajta milliárdok, rohannak előre örült sebességgel. S ez óriási express-vonat locomotivja az önzés, mit a hiúság gőze hajt. Az emberi értelmiség a mathesisben 10 5 trónol, érzelmek leghűbb tolmácsa a zene. Nem legszebb-e hát e földön a zene és a mathesisl (Magyar Szépirodalmi Lapok 1903/1. szám 7-8.) Miért halunk meg írta: Geiger Gyula Zuhogott az eső. Olyan zimankós volt az idő, mintha nem is nyár közepe lett volna. Az emberek előkerítették még a télikabátot is. Fáztak, nyár közepén - a télen melegjük volt. Az előbbi tél meg olyan volt, mintha a legszebb ősz helyébe ült volna. Havat nem lehetett látni, a fák meg januárban virágzottak s februárban kisökölnyi almákat szedtek. A természet felmondta a megszokott szolgálatot: Hó helyett meleg napsugarakat küldött. Az emberek egymást kérdezték: Mi lesz? Nem lesz tél? S nem lett és még sem fordult fel a világ. Azt a játékot, amit a természet akkor vitt velünk végbe, régen sokszor eljátszotta már másoknak századokkal, ezredekkel ezelőtt is. De azért valahányszor ismétli, az emberek mindig megállnak, bámulnak egy ideig - jóslatokat fűznek a <természetellenes> rendhez s rá fogják, hogy valami rendkívüli fog a nyárra bekövetkezni. Mintha a természet örök rendjében - lehetne valami rendkívüli. A miriárdok megszámlálhatatlan miriárdjainak évein keresztül létező örök rend, sohasem teremthet rendetlenséget. Az örök rend kizárja a pillanatnyi rendetlenséget. Abban a nagy pluszban benne van a látszólagos mínusz, és ez semmivé válik ott, ahol az előbbit vizsgáljuk. De az emberek mindig azt nézik csak, ami közvetlenül előttük fekszik. A mindennapi elfoglaltságuk mellett kevés pillanatot szentelnek a természetnek. Hosszú esőzéseknél még az okosok is azt mondják: Abnormális időjárás. Pedig nagyon is normális. A sok eső természetes következménye a megelőző szárazságnak. Épp oly természetes, mint a csillaghullás: mégis azt mondják hulló csillag emberhalál. Miért hullott a múlt nyáron a sok eső? Ki küldte és miért? Mért fázzon a rózsa nyáron, s a száraz katánkóró - a télen mért sütkérezett a meleg napon? Célja a rózsának, hogy elfagyjon, s lehet e rendeltetése az alvó almafának, hogy téli álmából erőszakosan felverjék s gyümölcsöt termeljen? S ha nem célja egyiknek sem, úgy miért történik ez mégis? Hisz nem történhetik semmi, amit cél nem vezet! E nélkül a haladás csak bolyongás, tudás - értelem - ok és eredmény nélkül. Ez pedig lehetetlen. Mert minden ami létezik, csak ok lehet és kell, hogy okozata legyen. Az eredmény az okozat, mely új okká válik a további működésben s így megy a végtelenségig. A cél tehát mindenben benne van. Az ok célja, hogy okozatot teremtsen. Ha a vizek elpárolgása ok, - akkor a felhőképződés, eső annak az okozata. A lehullt eső újra okká válik, mert okozata, hogy felüdítse a mezőt, rétet. - De ezek is nyomban okká válnak, mert belőlük származik a fu, fa, gyümölcs, bor, búza, virág, megannyi okozatok. S ezek sem örülhetnek a pünkösdi királyságnak, mert épp úgy, mint elődjeik, átvedlik okozati jellegüket okká, mikor az emberi és állati életet képező okozatot teremtik meg, amelynek legtökéletesebbje az emberi élet. Az ember volna tehát a cél? 10 4 heliotrop (görög): 1., ásvány, jáspis egy fajtája; 2., olyan készülék, amelynek síktükrével a napfényt a kívánt irányba veretik vissza. 10 5 mathesis: matematika 386
