Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Katona-Kiss Attila: A Kárpát-medencei bolgár térhódítás a 9. században. Történeti észrevételek a régészet tükrében

Katona-Kiss Atilla A kárpát-medencei bolgár térhódítás a 9. században - történeti észrevételek a régészet tükrében I. Bevezetés A korai magyar történelem régi vitakérdése, hogy hova lokalizálhatok és meddig terjedtek a honfoglalás előtt itt élt népek lakóhelyei. Jelen dolgozat a régészet szemszögéből vizsgálja a Bolgár Kánság térhódításának kérdését az egykori avar területeken a 9. században. A téma, több tudományterületre kiteijedő, kutatásának nehézségét az okozza, hogy bár írott kútfőink értesítései alapján arra következtethetünk, hogy a 9. században a dunai bolgár állam a Kárpát-medence déli illetve keleti területein fennhatóságot gyakorolt, közel sem világos, hogy ez a befolyás mennyire volt jelentős és földrajzi értelemben meddig terjedt ki. Ennek az árnyalására régészeti és nyelvészeti érveket vonultattak fel, de ezeket a kombinációkat előbb-utóbb, - adataink elégtelensége miatt -, egymás igazolására használták fel, s olyan vélemények láttak napvilágot, amelyek nem állnak a történeti realitás talaján.

1 A problémának tehát történeti, régészeti és nyelvészeti oldala is van, ami érinti a bolgárság, talán a magyar krónikákkal is párhuzamba állítható, Kárpát-medencei jelenlétének kérdését és annak minőségét, ennek a népességnek az anyagi kultúráját, tárgyi emlékeit mint jelenlétének megbízható mutatóját, valamint a helynévi anyagban megmaradt nyomait. A kérdés tisztázása azért is nehéz, mert nem egyértelmű, hogy ebben a bolgár néprészben török nyelvű onogurokat kell e látnunk, avagy szlávokat, esetleg mindkettőt, vagy elszlávosodott onogurbolgárokat. A történeti megközelítés ugyanis nem igényli e kettő elválasztását. A kútfők értesítései a dunai bolgár állam expanzióját mutatják, ami teljesen független népi komponenseitől. Azonban a probléma régészeti és nyelvészeti pontosításai már megkívánják a bolgárság szétválasztását onogur-bolgár és bolgárszláv rétegre. Míg ugyanis a régészet a bolgár-törökség hagyatékában fedezte fel a dél-erdélyi bolgárság nyomait, és ugyanabban keresi az északabbi alföldi területeken is, addig a nyelvészet a déli-szláv, bolgárszláv jellegű toponymiai anyagban kutatja a bolgárság meglétének bizonyítékait.

2 Ennek a megállapításnak pedig azért van jelentősége, mert a szlavisztikai kutatásokból levont következtetések hitele kronológiai fogódzó és egzakt háttér, azaz a nyelvet beszélő népi komponens ismerete nélkül módszertanilag erősen megkérdőjelezhető: hiszen nincsen támpontunk adatainak ellenőrzésére, illetve igazolására, - már ami a néphez való köthetőségét illeti. Mint fentebb rögzítettem, témám tárgyát tekintve ezúttal csak a régészeti leletanyagból leszűrhető és történetileg hasznosítható adatokra kívánok kitérni, de az eredmények összegzésénél áttekintést adok a térség 9. századi múltjára vonatkozólag is, illetve észrevételeim fogalmazom meg a földrajzi névanyag - a vizsgált kérdéssel összefüggő - történeti tárgyú használhatósága kapcsán.

3 II. A dunai-bolgár régészeti anyag Az Alföld és Dél-Erdély bolgár emlékanyagának vizsgálata akkor indulhatott meg, miután a múlt század végén megkezdődtek az egykori dunai bolgár állam három jelentős városában a feltárások, így ásatások ' Egy-egy szélsőséges példa a hazai és a nemzetközi illetve a szlavisztikai és régészeti kutatásból: Moór Elemér a bolgár-szlávnak tartott helynevek alapján az Alföld teljes egészét bolgár fennhatóság alattinak vélte (MOÓR 1970, 362), míg a román Comsa Bodrogszerdahelyről közölt két edényt, mint a Kárpát-medencei bolgár fennhatóság északi határát jelző bizonyítékot (COMSA ^ 1960,407). " A kombinációval kapcsolatban régészeti szempontból megközelítve említendő, hogy a devnyai temetők jól példázzák a bolgártörök - szláv együttélést a 8-9. században, ami talán az onogur réteg nyelvvesztésének időpontjára is utalhat. Viszont a kereszténység térhódítása a bolgárság körében csak a 10. században teljesedett ki, és megnyugtatóan csak ekkortól feltételezhetjük a bolgár-törökség nyelvváltását. 3 A dolgozat egy nagyobb terjedelmű tanulmány része, amely a régészeti mellett történeti és nyelvészeti szempontból is vizsgálja a kérdéskört. (KATONA-KISS é.n. 50 old.) 37