Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Csekő Ernő: Geiger Gyula „Magyar Szépirodalmi Lapok"-ja. Egy irodalomtörténeti vonatkozású felfedzésről. Újabb adalékok Babits Mihály Halálfiai című regényének valóságtartalmához
idézett Dienes Valéria-visszaemlékezésből tudjuk, hogy ekkor Geiger Gyula élettársa volt, a származását tekintve görög asszony. A tanulmányt követő Függelékben Geiger Gyula és leánya, Dienes Valéria Magyar Szépirodalmi Lapokban napvilágot látott írásait adjuk közre. (Itt jegyezem meg, hogy a Halálfiaiban Dienes regénybeli megfelelője, Hintáss Gitta írásai is bekerültek a Viharágyúba. 8 8) Dienes Valéria, ezen ifjúkori írásainak újraközlése is fontos, úgy a helytörténet, mint az életét, munkásságát kutatók számára, de témánk szempontjából Geiger Gyula írásainak van különösen jelentősége. 8 9 Egyrészt a „Lapok "-ban megjelent, és itt most újraközölt írásokon ki érezhető a komoly nehézségeken, kudarcokon, válságos helyzeteken átesett Geiger keserűsége, fájdalma, illetve megélt tapasztalata. Az elsőként megjelent Amiről a lélek beszél c. cikkében többek közt ember- és lelki típusokat vizsgál aszerint, hogy miként viselik a nehéz élethelyzeteket, s teszi ugyanezt a férfi-nő viszony vonatkozásában is. A második írásában, A csontváz ember halála c. írásában pedig úgy érezni, hogy itt a küzdelmei során felgyülemlett keserűségét foglalta bele írásába, mintegy erkölcsi igazságot is szolgáltatva magának, kínzó szenvedésnek, valamint önvizsgálatnak kitéve a volt ellenfeleit megszemélyesíteni látszó főbírót. Még érdekesebb azonban a „ Lapok "-ban megjelent további két írása, a Miért halunk meg, illetve a Törvény pályásai. Ezekben Geiger Gyula komoly filozófiai, mi több létfilozófiai kérdéseket taglalva fogalmaz meg a korszakban modernnek ható gondolatokat, amik normafeszegető irányba haladva, a korabeli társas együttélés bevett szokásait, szabályait, azok létjogosultságát kérdőjelezik meg. Érveléseikben ezek az írások - első ránézésre - igen szemléletesek, hatásosak, s még az ügyes fordulatokat sem nélkülözik. A Törvény pólyásai címűben, ugyancsak a létezés értelmét, és az örökkévaló lényegét kutatva, a vallásokról így ír: „Még a legmagasabb lelki szférákban is - hol az Istenség eszméjével vívják az Isten felismerésének szélmalomharcát, ott is ezerféle formába öntik ki maguknak azt, akit imádni akarnak. Mért nem maradnak meg az Egynél? Az örökké létező soha fel nem ismerhetőnél, akit benne találnak mindenben, s a mindenség minden összetételében? Az egyik a félholdat rakja a templomaira, a másik csillagot - kakasokat - lapda gömböket, keresztet és százféle egyebet. A formában keresik az örök igazságot, és aki több mártírt tud erre a nagy színpadra küldeni, annak utána tódulnak az emberek, a hívők és elhitetik magukkal, hogy ők a külön Istenükkel találták meg a valódi, az igaz Istent. Igen, nekik az Istenek gyártásának nagy kohójában külön kolbászt sütöttek. Es ebben az Isten és vallás gyártásban vannak gyülekezetek - amelyek kimondják, s hirdetik, hogy ők az egyedüli üdvözítő anya s elkárhoznak mindenek - ha csak nem az ő szárnyai alá menekülnek. Ha ez így van, hova, melyik pokolba fér az a sok elkárhozott, aki nem ehhez az anyaegyházhoz tartozott? Es mit vétettek azok a szegény lelkek, akik akarva sem mehettek ebbe az egyedül üdvözítő társaságba, csak azért, mert előbb születtek, mint maga az anya, mely magába fogadta volna? " S ha némely helyeken Geiger már igen sértő, mi több blaszfemikus - a fentiek mellett például ebben a sorban is: „ Ugyan kit kérdeztek meg már ott lenn a férgek közt - hogy Buddhát, Zorászt, Luthert vagy tán a kariban indusok vallását követte-e?" -, de az örök egyet, legalábbis ezen cikke alapján, az Istenben véli felfedezni. 9 0 De ugyanígy ügyes a korabeli joggyakorlatot és büntetés-végrehajtást kipellengérező soraiban, ahol sikeresen fokozza a szokatlan szempontú megközelítésből nyert képet: „A mai kulturális törvényhozás bünteti azt, aki öl, mert ölni tilos és ő maga öl - törvényesen, hivatalosan. S ha nem öl, enni, inni ad a nyomorult gyilkosnak, s bámulatosan tisztán tartott palotákban örökbe fogadja tartós lakásra, csak épp, hogy ki nem házasítja - életfogytiglan. E palotákat fogházaknak csúfolják, ahol a gazembereket inasok szolgálják ki. A nevük börtönőr, - akik félve vigyáznak a rab úr gyomrára, hogy el ne rontsa, a kis gyengéd testére, hogy meg ne hűtse magát, s hogy naponként kellő sétákat tegyen, hogy ragyogó patyolatfehér ágyneműje legyen, sőt éjjel gondosan vigyáznak egy kis üvegablakon át a szendergöre, hogy valami baja ne essék. " Bár ezen írásokban Geiger Gyula normaszegőnek, vagy legalábbis azt feszegetőnek tűnik, nem mondhatnánk rá feltétlenül, hogy anarchista lenne, vagy épp egy, a szekularizációt zászlajára tűző 8 8 BABITS 2006,513. 8( ) Dienes Valéria itt közölt írásai egyben kiegészítik Töttös Gábor Dienes ifjúkori műveiből készült összeállítását, vö. TÖTTŐS 2003,41-94. 9 0 Amint írja: „Az Isten az örök Egy, akiből lett minden, akiben benne van minden. " Geiger e fejtegetéseiben az unitárius vallási tanok hatását is konstatálhatjuk. 376
