Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Csekő Ernő: Geiger Gyula „Magyar Szépirodalmi Lapok"-ja. Egy irodalomtörténeti vonatkozású felfedzésről. Újabb adalékok Babits Mihály Halálfiai című regényének valóságtartalmához

Csekő Ernő Geiger Gyula „Magyar Szépirodalmi Lapok"-ja Egy irodalomtörténeti vonatkozású felfedezésről. Ujabb adalékok Babits Mihály Halálfiai című regényének valóságtartalmához Magyar Szépirodalmi Lapok - ezzel az elnevezéssel 1903. február 15-én egy újabb sajtótermék látott napvilágot a korabeli Budapesten, vélhetően szerkesztőinek abbéli szándékával, hogy a fővárosban megjelenő soktucat hírlap, hetilap és folyóirat között e lap is megtalálja majd a maga helyét. Nem követek el vele nagy hibát, ha rögtön az elején elárulom, hogy ez a Magyar Szépirodalmi Lapoknak nem sikerült: az első számot még két további szám követte, majd a lap - minden bizonnyal - a 3. számot követőn megszűnt.

1 Talán már a szomorú - és nem mellesleg a gyors - vég eljövetelét jelezte előre, hogy az 1. számot követően a 2. szám esetében a megjelenés időpontja már csak közelítően lett megadva: „1903. márczius 1-sőfelében ". A nagybecsű Olvasóban minden bizonnyal felmerülhet a kérdés, hogy miért olyan érdekes ez az önmagát „társadalmi, közművelődési folyóirat "-ként meghatározó lap, miért szentelünk számára egy külön tanulmányt, hiszen hamar bekövetkező megszűnése miatt inkább csak egy lapkezdemény(ezés)nek tekinthető, mint valós, kiforrott sajtóorgánumnak. Különösen igaz ez annak fényében, hogy a Magyar Szépirodalmi Lapok nem képviselt különösebb értéket, mint mondjuk több, ugyancsak a századelőn indult irodalmi folyóirat, amelyek ugyancsak rövid létük ellenére - egyikük se élte meg az egy évet -, jelentős alkotóenergiákat sűrítettek maguk köré, és irodalomtörténetünk úgy tekint reájuk, mint az 1908-ban meginduló Nyugat folyóirat előzményeire. Ezek sorában említhető például a Szerda c. tudományos és művészeti folyóirat (kiadásának ideje: 1906, szerkesztői: Ambrus Zoltán, Ignotus), vagy a Figyelő c. havi szemle (1905, szerkesztője: Osvát Ernő).

2 Ennek megfelelően tavaly, az egész évet felölelő Nyugatcentenárium során, a neves és korszakalkotó folyóirat árnyékában e rövid életű folyóiratoknak is jutott egy kicsi a dicsfényből. Mint írtam, a Magyar Szépirodalmi Lapok nem ezen folyóiratok közé tartozik, már csak azért sem, mert míg az előbbieket jónevű szerkesztők és szerzők fémjelzik, addig a „Lapok" esetében ugyanez nem állítható. így Geiger Gyula felelős szerkesztőről, Asztalos János helyettes szerkesztőlaptulajdonosról és Borca Alexandra laptulajdonosról sem mondható el, hogy nevűket beírták volna a magyar irodalom, művészet és kulturális élet történetébe. Szekszárd város történetét, és annak különösen a századfordulóra eső időszakát ismerők számára Geiger Gyula neve ismerősen csenghet. Geiger az 1880-1890-es években a város társadalmi elitjének tagja, virilista, azaz fizetett magas adója alapján gyakorlatilag automatikusan, de legalábbis választás nélkül tagja Szekszárd nagyközség képviselőtestületének.

3 Ügyvéd, lapszerkesztő és laptulajdonos. Mind társadalmi állása, mind fentebb említett foglalkozásai számottevő szereplővé tették a tolnai megyeszékhely mindennapi életében, sőt még arra is lehetőséget biztosítottak, hogy vezető tényezővé válhasson a város társadalmi életében. Az utóbbira azonban nem került sor. 1 Csak valószínűsíthető, hogy a Magyar Szépirodalmi Lapoknak mindössze három száma jelent meg. Viszont e tényt erősíti, hogy az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) is csak az 1-3. szám lelhető fel, illetve a Magyar irodalmi folyóiratok c. sajtóbibliográfia erre vonatkozó adata. LAKATOS 1978, 1645. tétel.; Az előbbi sajtóbibliográfiával szemben A budapesti sajtó adattára c. kiadvány a megjelent lapszámok számára vonatkozó kérdést megválaszolatlanul hagyja. VOIT 2000, 391. Vagy említhetném 1901-ből a már az első száma előtt megszűnt Új Figyelői is, amelyet csupán az előfizetési felhívásában ismertetett programja miatt szintén a Nyugat előfutárai közé sorol az irodalomtörténet. Szerkesztői Osvát és Fenyő Miksa voltak. 5 A virilizmus intézménye révén a dualizmus korában a megyék és törvényhatóságú városok, illetve rendezett tanácsú városok és a községek önkormányzati testületeinek felét nem választás útján, hanem közvetlenül a legnagyobb adót fizetők köréből töltötték fel. A korszakban Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának létszáma 440 fő, Szekszárd képviselőtestületének 1905-ig 40 fő volt. így a megyénél 220 fő, Szekszárd esetében 20 fő került virilistaként a megyebizottságba, illetve a képviselőtestületbe. Mivel a dualizmus időszakában közelítőleg 30-45 fő között mozgott a törvényhatósági bizottságba virilistaként került szekszárdiak száma, látható, hogy furcsa mód, a nagyközség képviselőtestületébe nehezebb volt virilisként bekerülni, mint a nagyobb presztízsű megyebizottságba. Geiger Gyula virilistaként általában a megyei törvényhatósági bizottságnak és Szekszárd képviselőtestületének is tagja volt. A szekszárdi virilistákra vonatkozóan részletesebben ld. CSEKŐ 2002., CSEKŐ 2003., CSEKŐ 2005a. 357