Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Vizi Márta: Dr. Csalogovits József és a Tolnavármegyei Múzeum II. 1934 - 1946
44. melléklet Tolna vármegye muzeumának ujabb szerzeményei Megemlékeztüok már Tolna vármegye közönségéaek arról ai áldozatkéssségéről, »mely Tolna vármegye múltjából című gyüjteuiényben dr Holub József egyetemi ny. r. t. felügyeletivel és yesetéaével köazéteazi mindazokat a tudományoa dolgosatokat, amelyek ennek as ev eiredek óla intenzív életet élő tertl letnek a fejlődésére vonatkosnak. A aorosat második köteteként jelent meg dr Csalogouils Jóiaefoek, a aiekaaárdi Diuieuai igazgatójának érdekes tanulmánya, amely Tolna uánnegye muzeumának ujabb szerzeményeit, illetve aiok egy ré síét ismerteti. A fiatal ludóa bét ssövegképpel és hat fénynyomatu táblával illusztrált kötete csak be vezetője muzeális publikációinak éa a dunzföldváp őskori lelete^ról, megy*V>»U HÍM Kíkftri í» " egén Európában tudományos szeuzációt keltett kányái kocsiurnáról iiól. A Wosinszky Mór emlékének ajánlott kötet véçén nématnyelvU kivonat iamerteti a tanulmányok tartalmát. À danaföldvári őskori leletekről aaóló résat nemcsak ai ott talált mam mut teaai különösen érdekessé, bánéin a közelében feltárt dilaviália tUibely, a aok mikrolitbikns kűessköz éa ai egéainek a tudományos feldolgoaáaa. Aa ujabb kőkori leletekről saóló részben szenzációs a szekszárdi kagylóékaier, a fiatalabb lineária neolithkultúrája medinai lelet, a felsőnyéki éa deoai bütyökdiszes edények, a kányái ballatattkori tumulus anyaga, amely az „ossarm" kaltaráboa tartozik. A legssenzációsabb aa ismertetések költ a kányái ballatattkuri kocsiurna, smelyrJI annak idején lapunkban már megemlékeztünk. Erra a bullaégetéses sírból származó leletre egéaz Európa régészei felfigyeltek, mert a kányái kocsiurna emberi hamvakat tartalmazott éa ez a körülmény megmsçyçrist* l kocsíuruának nemcsak a rendeltetését, de fényt vetett az eddig iauiert hasonló éa közelbasonló kora, bronzból éa cserépből késztllt kocsiedények nagyrésaére éa az eze ken több helyen látható umarajzok kérdésére ia. Dr Cialogovits Jóiseínek a kányái kocsiarnáról szóló ismertetése egyszersmind igen érdekes és az Európában eddig talált kocaiurnák prob léniáját széleskörű tudással, szerencaés meglátáasal tárgyaló tanulmány, amely Bük, eddig megoldatlan kérdésre ad választ és ismertté teaai a fiatal szekszárdi tudós nevét a legkiválóbb arcbeologusok előtt ia. A szekszárdi mazeuru ujabb szerzeményeinek a publikációi olyan pompás hozzáértéssel vannak feldalgosva, hogy csak a leguagyobb elismeréssel szólhatunk a kiváló fiatal szeraőről, muzeumunk szakavatott és ambiciózus igazgatójáról és kíváncsian várjak a folytatást is, amelyre — ugy hisszük — hamarosan sor kerülhet. — Mit kell tenni a régészeti leletekkel ? Tolna varmegye muzeumának igazgatósága feikeri miudaaokat, »kik a tel ioiyamán ssőlőlorgatáa, vagy egyéb földmunka alkalmával régészeti leletekre bukkannak, jelentsék ait kOaségi elő jaróságuk utján, vagy egyenesen a muzeuiauak. A földmankáltatáz, vagy véletlen folytán Dapfenyro kerülő leleteknek bejelentéaat a lörvéuy la előírja. Aki tebat mulazztást követ el eaen a té ren, a törvénnyel helyezkedik szembe, eltekintve attól, hogy tudailanzágával, vagy nemtörődamségavel esetleg tetemes kárt less a tudománynak és Ismertetés a ..Tolna vármegye múltja" újabb kötetéről, Csalogovits József munkájáról (TMU 1937. május 12.) 45. melléklet tetemes kárt tesz a tudománynak és önmagának. Pontos, bogy még aa egéaZdii jelentoktelenoek látszó leleteket is megmentsük a pusztulástól. Összetartozó leleteket, különösen po dig sírokban talált tárgyakat — hacsak lehetséges — aianlalos a balvükön hagyni addig, míg szakember emeli ki azokzt. Régészeti célból végzett szakszerű ásatásból senkinek sem lehet kára, mivel a munka folyamán a telektulajdonost irt kárt a muzeum megtéríteni tartózik, a tényleges értékkel biró teletekért pedig kártérítést fizet. "Mit kell tenni a régészeti leletekkel?" A múzeum felhívása a TMU 1937. december 7-ei számában. 329