Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Vizi Márta: Dr. Csalogovits József és a Tolnavármegyei Múzeum II. 1934 - 1946

vezetett feltárásból származó anyagot szeretett volna a lelőhelyről, és ezért némi támogatást is felajánlott a helyi múzeumnak, ha annak képviselője elvégzi a sürgős leletmentést, és a hiteles leletek egy részét a Nemzeti Múzeumnak juttatja. A helyi elöljáróság az alispáni vizsgálat kapcsán nyilván ártatlanságát hangsúlyozta az ügyben, (nem értesítették a vármegyei múzeumot a leletekről), de a kérdéses helyszínt természetesen felajánlotta a vármegyei múzeumnak ásatás végzésére. Az ügy kivizsgálásával megbízott Csalogovits a MNM jogát vitatja a leletek kapcsán, és szükségesnek tartja egy leletmentés elvégzését. A leletmentés szakszerűsége miatt azonban azt javasolja, hogy hosszabb időtartamra kaphasson engedélyt.

12

4 A kért engedélyt megkapja, így 1934. május 8-9-én elvégezte a felsőnyéki községi homokbánya területén lévő bronzkori urnatemető feltárását. Május 9-én a már Wosinsky Mór által is említett Várhegyen végzett próbakutatást. A megfigyeltek alapján helyesbítette a korábbi megállapítást, és leszögezte jelentésében, hogy az ,,őskorinak vélt földhányások és sáncok egy XIII-XVII. században létezett középkori vár omladékaiból származnak. "'

2

S Régészeti munkák 1934-35-ben Dunafoldvár-Göböljárás nevű helyen 1934 szeptemberében kerültek elő mamutcsontok. Csalogovits 1934. október elején, majd az esőzések miatt 1935. május 20-29 között végzett leletmentést a helyszínen. A mammutlelet sorsa nem volt igazán problémamentes. A helyi ásatok ragaszkodtak a lelethez, még saját múzeum alapításának gondolata is fölmerült. A helyszínen egyeztetések zajlottak a Nemzeti Múzeum, a szekszárdi múzeum és a helyi ásatok között, a tárgyalások eredményét jegyzőkönyvekbe rögzítve.

12

6 A leletet Csalogovits a szekszárdi múzeumba szállította, amit a helyiek igencsak sérelmeztek, mert a Nemzeti Múzeumnak szánták a leletet, ha már nem maradhatott Dunaföldváron, a mamut mellett talált vakarókövet a Nemzeti Múzeumnak át is adták.

12

7 A Nemzeti Múzeum tisztviselői, - a Természettudományi Gyűjtemény igazgatójával, Ernyei Józseffel együtt -, meglehetősen sérelmezték, hogy fontos lelet nem hozzájuk került, de a Főfelügyelőség, bár együttérzéséről biztosítja őket, jóváhagyja a lelet Szekszárdra kerülését.

12

8 A dunaföldváron előkerült mamutlelet ügye kapcsán az alispánnak 1935. szeptember 8-án írt beszámolóból

1 4 a dunaföldvári mamutlelet kapcsán felmerült problémák mellett a tüskepusztai és etei ásatások, és a múzeum számára biztosított államsegély ügyéről is tudomást szerezhetünk: „Az eddig még felhasználatlan államsegély hovafordításának kérdésében a Főfelügyelőség a tervezett tüskepusztai ásatások megkezdését tartja fontosnak. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy államsegélyünkből 600 pengőt a közgyűjtemények főfelügyelőjének indítványára a Muzeumok Országos Tanácsa az 1933-ban megkezdett etei ásatások folytatására szavazott meg, a szóbanforgó ásatás folytatása pedig szakszempontokból lenne kívánatos, a közgyűjtemények orsz. főfelügyelője ugy döntött, hogy az ásatási tervünket a tanács elő terjeszti, s amennyiben lehetséges lesz, az etei ásatások folytatására rendkívüli államsegélyt fog megszavaztatni." A KOF főfelügyelője Csalogovits jelentése alapján nyugtázta, hogy a Nemzeti Múzeum lemondott a szekszárdi múzeum javára a leletről, és a publikációs javaslatra a következők állásfoglalást adta: „A leletanyag közzétételét illetőleg kívánatosnak tartanám, hogy ne önálló kiadványként, hanem a Tolnavm. Múzeum Értesítőjében, vagy valamely - nagyobb publicitású - más folyóiratban lásson napvilágot. "

I3

Ü 12

4 TMÖL Alisp, 5426/1934. (TvM 19/1934) 12

5 TMÖL Alisp. 5426/934; CSALOGOVITS, 1934, 17-19; Miklós Zsuzsának a helyszínen végzett ásatásai (1981-84-ben) ezt a megállapítást igazolták. A mintegy 320 m hosszú, 4 részes erődítmény az ENy-DK-i irányú hegyhát ENy-i végén található. Az erődítés a 13. század elején épülhetett, a 14. században minden bizonnyal ritkán használták a várat, míg a 15. századi használatra sok lelet utal. A török pusztítás utáni minden bizonnyal nem építették újjá. MIKLÓS 2007, 219-230; A feltárási munkák egy részénél utaltam arra, hogy jónéhány lelőhelyen a későbbi évtizedekben folytatták, újra kezdték a kutatást. A megemlített egy-két szakirodalom segíthet a további tájékozódásban. Az utalásoknál azonban nem törekedhetettem a teljességre, mert az szétfeszítette volna a tanulmány kereteit. 12

6 MOLK 729, 123-1934. 17 Ezt az ötletet a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége nem támogatta, mint ahogyan az egy Dunaföldváron folyt egyeztető tárgyalás jegyzőkönyvéből kiderült. (1934. október 28.) MOL K 729, 123-1934. 12

8 MOL K 729, 123-1934; A KOF főfelügyelőjének levele Dr. Ernyei Józsefhek. (1934. okt. 25.) 12

9 TMÖL Alisp. 15454-935. 13

0 MOL K 729, 123-1934. (A KOF Bp. 1935. január 10-én kelt levele.) 283