Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Ódor János Gábor: Langobard telepnyom Mözsről

töredékek nem egy edényből származnak. A két töredéknek más a színe, a kiégetési foka. A 33. gödörből származó töredék felszínét ráadásul besimították. A fazekas egykori rombusz alakú bepecsételője akár ugyanaz is lehetett, vagyis készülhettek egy fazekasmühelyben is az edények. A pecsétlés méretbeli ( 1 mmes) különbségét az okozhatja, hogy az egyik darabba mélyebben, a másikba sekélyebben nyomták a pecsétlőt. Összefoglalás Véleményem szerint a Mözs határában 1995-1999 között feltárt kora népvándorlás kori település területén belül elkülöníthető egy 6. századi, feltehetően langobardokhoz köthető periódus. Eltekintve attól, hogy az objektumok száma kicsi és a belőlük származó leletanyag kevés, néhány fontos érv szól a település 6. századi datálása mellett. A gödrök négy esetben egyértelműen vágják az 5. század második felében elhagyott gödörházakat. A gödrök, formájukat tekintve, eltérnek egy helyi, tipikus 5. századi gödörtől, amelyek zömmel méhkas alakúak. Az objektumok közül kettőből a 6. századtól jellegzetes, bepecsételt díszű kerámia és szvéb fazék töredékei kerültek elő. A 6. századi házak hiányát magyarázhatja az, hogy az átlag 30-40 cm mélyre hatoló szántás tönkretehette a felszínre, vagy a felszín közelébe épített objektumokat. Ezt a települést, a langobardok dél-pannoniai megszállását figyelembe véve a keleti germánok elköltözése után kb. 50-60 évvel- a 6. század középső harmadában használhatták. Amennyiben az objektumok és a leletek értékelése helytálló, úgy a Dunántúlról immár négy langobard települést ismerünk (7. tábla)-, feltárásuk időrendjében: Kápolnásnyékről, Mözsről, Zamárdiból és Balatonlelléről. 26