Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása

A lakodalmi előkészületekben résztvevő asszonyok csoportja borosüvegekkel. „ Vendéghívás utáni hétfőn megkezdődik a készítés. Vágják az állatokat, 2-3 tehén van levágva, 3 tehén, meg 5 disznó, 9 birka meg 200 darab tyúk. Keddön mongyák, hogy van a marhavágó, de már akkor le vannak vágva és keddön van a nagy készíttő. Legalább nyócvan asszony készít. Az már olyan, mint egy lakodalom. Keddön is ugy van vacsora, mint hogyha egy lakodalom volna, hogy őrület. Ott annyi dolog van kedden, hogy őrület. A kalácsot csinálni, a tésztát, a kuglófot, az borzasztó. Akkor kockás tészta vót. Az asszonyok készítik a tésztát, kalácsot, mindent. Két pékkemence kenyeret sütöttek, vót az még nyócvan is. Most nem tudom 60 darab kuglóf vót vagy nyócvan. 26 hektó bor. De vót aztán ott részeg ember. Akkor nem tudom mennyi hosszú kalács vót. Diós, mákos. "

38

6 A sárközi lakodalmak méreteiről is tudósítanak forrásaink. A 20. század elején írta a helyi lapban a tudósító: „a lakodalom 48 óráig tart ugyan, de már előtte 2-3 napig 60-80 ember, asszony mulatozik, utána is még eltart 1-2 napig a közeli rokonok, ismerősök mulatozása. Persze ez már zene nélkül. ,8

6 „Mit vittek a készítőbe? Akkor összekészítettünk egy pár tyúkot, egy kendőbe lisztet összekötöttünk tehát egy tállal vagy egy szakajtóval kimértük a lisztet és beleöntöttük egy ilyen szakajtókendőbe. Azt összekötöttük, abba beleszoktuk a tojást rakni és azt is egy kosárba. Aztán volt olyan lakodalom, hogy ötven tojást is vitt valaki, aki közeli rokon, hogy hát nagyon sokat akart segíteni. Közösen hozzáfogtak a munkához. Volt, akit elküldtek külön házhoz rétest csinálni, mert általában rétest is készítettek a készítő napján, mert akkor így mondták: készülődő. Csütörtökön már sütötték a kalácsokat, meg mindent. Azután pénteken pedig disznót vágtak, meg birkát, de volt, ahol halat főztek, ha kisebb volt a készítő. Ahol nagyobb tömeg volt ott birkafőzés, de volt ahol hát marhát vagy borjút is vágtak. Például a lányom lakodalmába borjúvágás is volt, abból kocsonyát is főztek, meg borjúpörköltet. Nem délben ettek, hanem 10 óra felé kezdett összejönni a nép. Akkor valamivel megkínálták őket. de 3-4 óra felé volt az ebéd. Sütötték a kerekkalácsot a péknél, meg a töltött kalácsot is másnapra. Amikor pénteken ment haza valaki, akkor mindenki két kerekkalácsot vagy a rokonok vagy közelebbiek azok hármai is kaptak és azt vitték haza a családnak. A legközelebbiek, akik ilyen idősek hogy nem tudtak már elmenni, azoknak küldtek egy kis ételkóstolót. Régen szerdai napon volt a lakodalom. Akkor kezdték a főzést reggel. Amikor az esküvőről hazatértek mindenkit leültettek és a fiatal pár mézet evett, még Csók István is festett róla egy képet, hogy Mézevés. A menyasszonyos asztalon méz meg sütemény volt. A kalács, fehér kalács és akkor azzal ettük a mézet. Az esküvőről hazatérve a vendégeket töltött kaláccsal kínálják, tehát mákos, diós vagy kakaós kalács. Ebédre általában leves, húsleves, utána paprikás általában baromfiból, csirkéből vagy tyúkból. Aztán sültek, disznósült, hurka, kolbász, ki még mit szokott csinálni a szerint. Régen az nem volt szokás, hogy éjfélkor is terítenek. Az asztalon azérl ott hagyták a süteményt. " - Bogár Istvánné Lovas Éva Ocsény - idézi: FEHÉR 2006. - Főzni idősebb asszonyokat hívtak. „Most má fiatalokat hínak. Régen oan 50-60 éveseket hívtak főzni. Azok amibe közvasárnap ementek a templomba aztat fővetlék. Fehér kötői kötöttek. Meg még abrosszal körülkötötték magukat, aztán úgy gyütt a fehér kötény, az abrosznak a tetején. Hogy a szoknya ajja a katlanhó ha hozzáér ne legyen piszkos. Felőtöztek úgy, hogy az abroszt elibük kötötték, akkor vót egy nem ilyen kesköny, hanem szélös, fostő kötő előttük, meg a fehér a tetejin. Aztán ha csúnyát dógozlak, akkor fő szokták tűrni a fehér kötőjüket - ha bográcsot emelték vagy a vaskotlát, akkor tálaltak tálakba, akkor a fehér kötő le vót eresztve előttük. " - G. VÁMOS 1977. 261