Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása

Nyári melegben is egész nap friss maradt az ivóvíz a mázatlan korsókban és kannákban. (Gaál Attila felvételei.) nádat szíva jó vizet. Tavakból is ittak nádcsévével, hogy ne a víz színéről a szemetet és a port igyák le, a csövet egy sukkra eresztették a felszín alá. Itt a víz már hidegebb is volt."

2 A régi pásztoremberek Márton napján (november 11-én) vacsorára még kövér libát és rétest fogyasztottak.

37

1 Az étkezések rendje, az ünnepi étkezés A sárköziek csak az első világháború óta főztek délben, azelőtt reggel és este ettek főtt ételt, ez alól a vasárnapi ebéd volt a kivétel, illetve Sárpilisen régebb idő óta főztek délre. A fölöstök (reggeli) nyáron 5-67, télen pedig 7-8-9 órakor volt: sok helyen főtt babot vagy burgonyát ettek lipiccsel (lebbenccsel) vagy csipetkével."

4 A tavasz, nyári és őszi munkás hétköznapokon igen egyszerűen és változatosan táplálkoztak. Az ilyen időszakokban a napi háromszori étkezés volt a jellemző, ami egy korai reggelivel kezdődött 5-6 óra között, mikor is energia dús ételeket: kolbászt, szalonnát, disznósajtot, tojásrántottát, savanyú tojásos mártást, zöldségeket és kenyeret ettek, a férfiaknál elmaradhatatlan volt a reggeli pálinka. Tejet, tejfölt, túrót és aludttejet is szívesen fogyasztottak. Az ebédidő általában a munkák helyén érte őket. Ilyenkor többféleképpen oldották meg az étkezést. Vagy eleve volt velük, aki főzött, vagy egy asszony vitte utánuk a kész ételt. Ebédre ilyen esetben egyszerűen elkészíthető, de elég energiát adó ételeket ettek közös tálból kanalazva. Kedvelték a különféle rántásalapú leveseket, mindenféle levesbetéttel, valamint a tésztaféléket és pörkölteket, paprikás leveket. Estére otthon a reggelihez hasonló ételeket ettek. Télen csak kétszer étkeztek. A sárköziek szegényebb rétegeinek táplálkozásáról egy bátai adatközlő így beszélt: „Csak olykor ettünk búzakenyeret, ha apám vagy öregapám lisztért dolgoztak valahol, de olyan rozskenyereket meg kukoricakenyereket sütöttünk, hogy öröm volt reájuk nézni. A málét is szerettük, hisz megédösödik magátul. Tehenet tartottunk, néha hármat, a túrót meg a tejfölt mind magunk ettük meg. Öreganyánk esténkint köpülte a vajat, minden ételbe jutott belőle. Hová is vittük vóna a tejet? Nem vót csarnok. Télen meg hozta 37

2 ANDRÁSFALVY 1965. 38. 37

3 BALÁZS KOVÁCS én. 37

4 „A kenyérleves olyan forma, mint a rántott leves. Jó sűrű rántott leves, ezt lehet mondani, csak babérlevél volt benne egy kis törött bors. Amikor száraz volt a kenyér, mert hát ugye régen egyszer sütöttek egy héten kenyeret; hosszú ideig...Azt olyan nagyon vékonyra szépen elszelték, lerakták egy tálba, tehát ahogy szelték, mindjárt szépen le volt rakva és ebbe a rántott levesbe. Ez a sűrű rántott leves jó babérlevéllel és ecettel volt ízesítve. Só hát az természetes és akkor ezt ráöntötték a száraz kenyérre, beitta. Tehát nem dobódott el a kenyér. Ez egy vacsorára, vagy reggelire nagyon finom volt. Ahol sok állat volt és reggel először ellátták az állatokat és csak olyan 9 óra felé reggeliztek, vagy 10 felé és akkor ilyet szoktak készíteni. Nem főztek ebédet, hanem akkor 3-4 óra fele volt ebéd. Kétszer ettek egy rövid napban a téli időben. A másik meg hasonló olyan, mint mikor krumplilevest főzünk jó paprikásan, mint a paprikás krumpli. Mi úgy szoktuk jó levesesen szintén így leszelik a kenyeret és akkor evvel a krumplilevessel öntik nyakon. A tetejét megborsozzák. Szintén fölhasználjuk az elszáradt vagy megszikkadt kenyeret. Egy jó étel vagy vacsora étel, könnyű étel. " — Bogár Istvánné Lovas Éva Ocsény - idézi: FEHÉR 2006. 257