Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása

A másik vízinövény, amit inkább csak ínségeledelként fogyasztottak, ez a gyékény lisztes vezérhajtása, melyet böngyölének hívtak. Tűzben sütötték, de lehetett belőle pogácsát is gyúrni, apróra vagdalva öntött salátaként is fogyasztották.

26

0 Katona Imre gyűjtése szerint a Sárközben a halászó emberek nyaranta a gyékény „vezérhajtásából", a böngyöléből salátát készítettek.

26

1 Andrásfalvy Bertalan inkább alkalmi gyermek-eleségként hallotta emlegetni a böngyölét: a széles gyékény belsejét. Hozzáfűzte viszont, hogy az alsónyékiek történeti emlékezete szerint „a török időkben a faluból a nádasokba, erdőkbe kimenekült asszonyokat és gyerekeket ez mentette meg az éhhaláltól. "

26

2 A tavaszi és őszi hústalan időszakban, ha az eső is kedvezett, előszeretettel gyűjtötték a gombaféléket. Ismerték a gilva-, a fűzfa-, a jegenye- a tüdő-, a szilfa- és a „szömöcsegombát". Csak annyit szedtek amennyit elfogyasztottak, eladással nem foglalkoztak. Általában a szegényebbek étrendjén szerepelt csupán.

26

3 A teafélék közül a legáltalánosabban a kamillát gyűjtötték és használták fel. Teát csak betegség esetén ittak. A nyáron gyűjtött növényeket a padláson szárították, így egész évben rendelkezésükre állt. A szárított virágrészeket forrázták le és ezt itták torokfájásra, gyulladásos betegségekre, valamint begyulladt, csipásodott emberek és állatok szemére egyaránt használták. A szőke hajú lányoknak a haját kamillateával mosták, hogy ne sötétedjen, szép világosszőke maradjon. A másik teának való növény, amit a természetben gyűjtögettek az ősszel szedett csipkebogyó, melyet akkor szedtek le, amikor már puha volt, megérett a húsa. Ezt is kiszárították és egész évben használhatták. A csipketeához az összetört bogyókat este beáztatták és másnap reggel a levet a bogyókkal felmelegítették és leszűrték. A csipkebogyó magas C vitamin tartalma miatt volt fontos. Alsónyéken volt Csipkés gyűr helynév az ott régebb időben lévő csipkebokrokról.

2

6*

4 Teát hársfa szárított virágából is főztek. A fekete nadar (fekete nadálytö) kivonatát is hasznosították gyógyításra, főként fekélyes, sebes láb kezelésére használták. Ezeken kívül bodzabogyóból főztek lekvárt, amit főleg emésztési zavarok gyógyításánál alkalmaztak. Neve: esete volt. Húsételek A sárközi parasztság táplálkozásában fontos szerepe volt a húsnak, természetesen a különböző rétegeknél nem egyforma súllyal szerepelt. Gyakrabban ették a pásztorok és jómódú parasztok. Minden családban volt sertés, ezt bizonyítják a hagyatéki leltárak is: Szél János hagyott az utódokra „egy sovány göbe sertvést". Nyéki Tóth Andrásné Balázs Éva hagyatéki leltárában szerepel: „egy éves Sertvés Malatz". Mezei Varga Péternél pedig „egy öreg sörtvés ",

26

5 A decsi közgyűlési jegyzőkönyvek összeírták azokat az őcsényi sertéseket, amelyek 1806. március 21-ére virradóra az Almási pusztáról elhajtottak: „Deák Mihályé 5 darab, szőkék, a jobb fülük tsonkák bal füleik hasítottak. Görtsös Istváné 4 darab, egy barna jegytelen, háromnak a jobb füle hegyéből el volt tsípve. Sallai Andrásé 4 darab bodri jegytelen. Deák Péter Jánosé 4 darab. Benke Jánosé 2 dar. Jegytelen. Deák Mih. Jánosé 4 darab, Szabó Tamás Istváné 1 darab. Szabó Gergely István 3 dar. Bogár Sándor 3 nagy Szőkék, bal füle tsonka. Kiss Jánosé 3 darab. Danka Andrásé 2 darab. "

26

6 „Disznós Gazdák végzése. Hogy mivel az isteni Kegyelem most egy kevés makkot adott, mellyen a Lakosok Disznai meg hízhatnak," ki kell bérelni a területet.

26

7 „Regenyei István Özvegy Szekeres 26

0 SZILÁGYI 1997, 82-83. 26

1 KATONA 1962, 83. 26

2 ANDRÁSFALVY 1975, 230. 26

3 GÉMES 1975/c. 26

4 GAÁL- KŐHEGYI 1972,1. 284 26

5 BALÁZS KOVÁCS 1998, 225-238. 26

6 TMÖL. Községi iratok Decs 1805-1809. 29. kötet. 26

7 Öcsény közs. jkv. 1815. nov. 26. 229