Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása

galagonyát, kökényt, naspolyát, mogyorót, bodzát, szedret stb. A vadkörtét, vadalmát szalmakazalban lehetett fülleszteni. A kökényt dér csípetten szedték. Néhány vadgyümölcs elsősorban gyógynövénynek számított. így a bodzalekvár köhögés ellen való volt. A som hasmenés ellen jó. A kánya bogyóit ágastól szedték le és télen a padlás végében, csokorba akasztva lógott. Köhögés ellen használták. A birs leve vizelethajtó. Főként vadalmából és -körtéből régebben ecetet sajtoltak. Alsónyék helynevei között szerepel somos erdeje, „így neveztetik mert a régibb időben itt díszlett erdőn somfák is találtattak. "

25

] Bátán „Somos és Hagymási düllő, hajdan somfa erdőség volt, később erdőség, veteményes kertekben és szöllőknek lőn átnevelne. "

25

2 Bátán „Somos és Bozzás szántóföldek, nevét onnét vehet, hogy hajdan romos erdő volt, melyet csak a községnek ujboli megszállása után irtott lakosság s a kultiválás után kiirthatatlan bodza bokrokat termett,

25

3 A természet sokféle eledelt, számos nyersanyagot kínált az embernek. A sárközi mocsárvilágban elsősorban a súlyom volt az a növény, mely táplálékul szolgált. A csendesebb állóvizeket kedvelte, a leapadt vizű tavakról szedték össze: csónakról halászták ki kétágú bottal, rossz subadarabot a víz színén, máskor a fenékre leszorítva húzva, majd fakéssel lekaparva a beleragadt sulymokat, illetve a vízben gázolva köténnyel is gyűjtötték. Vasárnap esténként a nagylányok hasították és hatalmas üstökben, bográcsokban főzték meg. Fehér, omlós, a gesztenyéhez hasonló belét ették meg. Csemegének számított, szinte kenyér helyett ették főzve, sütve pl. halhoz, és az említett társasmunka egyben szórakozási alkalom is volt.

25

4 A sulymot népdalban is megénekelték: „ Hírős decsi lányok, de megjártak, Az erdőben sulymot nem találtak. Mert a sulymot csomózzák, A legényt meg sorozzák katonának. "

25

3 A sulyomtermő tavak, fokok emlékét helynevek is őrzik, pl. Alsónyéken a Sulymos tó, vagy Őcsényben a Sujmos. A decsi határban a Forgó Dunában termett sok súlyom. Az őszi lehalászás előtt lánccal húzták ki előbb a sulymot, hogy az a hálót ne akadályozza. „Mikor árvíz van, mikor nagy a víz,főlláb (a súlyom feljön a víz színére) és a szél kisodorja. Mikor elmén a víz ottmarad, össze lehet szedni. " (Decs) A rétekben tanyázok a halak tapogatása közben is szedték, mert amikor a vízben gázoltak, megbökte a talpukat. Bátán a Jaj tanyai dűlő „ ritkán irtott lágy as erdő, van benne a düllötől nevezett jaj tanyai komolya' egy soha ki nem száradó sulymot nagy mennyiségben termő tófenék s néhány sertvés tenyésztő szállás melynek egyebaránt baromtenyésztésre is használtattak. Nevét a mohácsi vész után ott lakók jajos helyzetétől vette. "

256 Andrásfalvy Bertalan decsi adatközlői szerint az 1960-as évekre kiveszett a súlyom, a decsiek viszont emlékeztek rá, hogy vásárokon, búcsúkban „nagy halmokban árulták a bikát, a szarvas, bikafej-alakú főtt sulymot", s a gyerekeknek vették ajándékképpen, a bogyiszlói lányok pedig esti szórakozásként nagy üstökben főzték.

25

7 Egy jóval későbbi felvételen pedig az látható, hogy a bajai piacon még 1980-ban is ugyanígy, halmokban árulták ezt a vízi csemegét: 25

1 GAÁL- KŐHEGYI 1972, 284. 25

2 GAÁL - KŐHEGYI 1972, 290. 25

3 GAÁL - KŐHEGYI 1972, 291. 25

4 KATONA 1962, 83. 25

5 ANDRÁSFALVY 1975, 231. 25

6 GAÁL - KŐHEGYI 1982, 293. 25

7 ANDRÁSFALVY 1975, 230-231 227