Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása

,,Jaj, de bajos a szerelmet titkolni, Mint a mákot ritka rostán fölvenni. Gyötör engem a szerelem, nem táplál, Járom veri a szívemet, nem sajnál. "

23

6 Országszerte „fekete héten " (a nagyböjt ötödik fekete vasárnappal záruló hete) vetették a mákot.

2" Az elmúlt száz esztendőben a leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben fogyasztott fűszerek a só, a pirospaprika, az ecet, a zöldség, a sárgarépa és a hagymafélék voltak. Egyes leveseket mindig is vagy nagyon régóta zöldségeltek (bableves, hússal főtt tésztaleves). A pasztináknak korábban nagyobb szerepe lehetett, de igen erős íze miatt utóbb elhagyták pl. a bablevesből is, helyette inkább a sárgarépát részesítették előnyben. A sárgarépáról népdal is megemlékezik: „Ki az urát szereti, Sárgarépát főzzön neki. Jól megsózza, paprikázza, Hogy a hurkáját kirágja. "

23l

< A petrezselyem zöldjét gyógynövényként is hasznosították. Egy csokor zöldet egy kevés vízben megfőztek, majd ezt a levet állni hagyták, amíg langyos lett, pattanásos bőrfelületet kezeltek vele. A rangosabb levesfélék nagy részébe - kivéve a hús- és becsinált levest - rántás került (bab-, lencse-, káposztaleves). Habarás csak néhány lét sűrített (aszalék leves). A tésztaleveseknél rántás helyett sokszor csak hagymás, vagy hagymás-paprikás zsír dúsította. Rántás a rántott leves alapja is. A népdal szerint: „Egy se leány, aki magát tartja, Csak a fodros szoknya mutat rajta. Nem tudja a rántást mögkeverni, Mégis a taknyos férjhöz akar mönni. "

23

9 A vöröshagyma a szegény embernek nemcsak fűszere, de fő étele is volt. Hidegen magában, kenyérrel elköltötték reggelire, otthon, a mezőn, vagy az úton is. A fokhagyma leggyakoribb felhasználása: húsokhoz, disznóöléses készítményekbe. Fokhagymamártás is készült tejjel, főtt húsokhoz. Mindkét hagymaféle egykori jelentőségét mutatja, hogy rengeteg hiedelem fűződik hozzá. A vöröshagymához elsősorban az időjárásjóslás, a fokhagymához pedig a baj, a betegség-, rontáselhárító cselekmények. Pl. a menyasszonynak esküvő napján fokhagymát tettek a cipőjébe. Fokhagymát máskor is használtak rontás ellen. „A blúzunknak főfejtötték a szegélyét, s oszt abba dugták bele. " Boszorkányok ellen a kulcslyukat dugták be fokhagymával. „Kisbaba bőcsőjjébe meg fokhagymakoszorút raktak, hogy meg ne rontsák a boszorkányok. " „No megosztán be ne tudjanak mönni. Mer a fokhagyma állítólag igen nagy ellensége a boszorkányoknak. így védeköztek. " Fogfájásra, törött fokhagymát tettek a fájós foggal ellentétes oldali kéz ütőereire. Fokhagymával megkenték az istállóba az ajtószárfát, a fokhagymakoszorút odaszögezték rá, így „meg vót mentve a boszorkántu. "

24

0 Sőt felhasználásuk emléke a népdalokban is fennmaradt: „ Ogye meg a fene magát, Ameddig éri a kabát. Ne úgy ögye, mint a hajmát, Reszelje meg, mint a tormát. "

24

! 23

6 TMÖL. KOVÁCH Aladár iratai. 23

7 BALÁZS KOVÁCS 2006. 23

8 MARTIN 1979,98. 23

9 OLSVAI-KÖNCZÖL 1974, 47. 24

0 BALÁZS KOVÁCS én. 24

1 MARTIN 1979, 113. 224